Orvosi Hetilap, 1874. október (18. évfolyam, 40-43. szám)
1874-10-04 / 40. szám
— — — ---------. - ^ -775 776 rés is erőltetett lesz, a hassajtó rendkívüli erővel működik, annyira, hogy az első perez végén és a második perez elején rángásokba esik az állat. A kilégzési izmok erős összehúzódásakor rángások jelennek meg az ajkakban is. Legmagasabb fokot ér a hassajtónak erőlködése a 2-dik percz közepe táján, midőn több rángás után több másodpercéig tartó tetanusba esik, midőn azután a mellkas több másodperczen keresztül kilégzési stádiumba jut; ugyanekkor a szem kimered, a láta a szivárványhártya szélekig tágul, s ha a perczhártyát érintjük, reflex szemhéjcsukódás nem áll be többé, jeléül hogy az állatból már minden érzékenység kialudt. Ettől fogva az állat nyugodtan fekszik. A hosszú kilégzés után egy mély belégzés, utána egy szinte hosszú, de csendes kilégzés mutatkozik. A harmadik és negyedik perezben csupán belégzési törekvéseket találunk. Csendes, mély belégzések passiv kilégzéssel, melyeknek excursiói a 4-dik perez közepe vagy vége felé mindinkább kisebbek-kisebbek lesznek, míg végre egy igen felületes belégzés, s ennek megfelelő passiv kilégzés után tökéletesen megszűnik a légző gépezet működése és vele együtt a szervezet önálló tétele. E tünemény öszletet nevezik füladásnak. Most már az állat hullája fekszik előttünk. A légzési működések megszűnésének egymásutánját, a füladás tüneményének időszerinti lefolyását a légző felület szellőzésének teljes megakadályozása esetében graphice lehet előtüntetnünk, ha az állat gégéjébe kötött üvegcsövet összeköttetésbe hozzuk a Marey-féle polygraphionnal, mely egy hengerre írja le a polygraphion dobja hártyájának lengését, mely lengések szorosan megfelelnek azon légritkulásnak és sűrüdésnek, melyek a tüdő és a polygraphion dobja között levő zárt űrben létrejönnek a tüdő tágulása és szűkülése következtében. Ily módon nyert fuladási görbéket mutatok be itten, megjegyezvén, hogy e tárgyra bővebben vissza fogok térni, ha majd azon kísérleteim eredményeit ismertetem meg önökkel, melyeket azon kérdés kutatása végett eszközöltem, hogy miképen folyik le a fuladási halál az agy és nyúltagy egyes részeinek eltávolítása esetében és különböző hódító anyagokkal a narcosis alatt. A légzőfelület szellőzési zavarainak legfelötlőbb tüneményei tehát magában a légző gépezetben folynak le. A szerint, mint a levegőnek a légző felülethez való beáramlása, vagy onnan kiáramlása van akadályozva, a belégzési vagy kilégzési működések fokozódnak, a tartalék izomerők igénybe vétele folytán. E fokozódott be- és kilégzési működés egy időre és a légzési akadály egy bizonyos határain belül képes kiegyenlíteni a szellőzés hiányait. Idő múltán azonban a kiegyenlítés nem sikerül, mert az izomerők az akadályok legyőzésében kifáradnak. A kiegyenlítés megszűnésének, a kifáradás beálltának ideje annál gyorsabban beáll, mennél nagyobb a légzési akadály. Leggyorsabban beáll a légzőfelülethez vezető utak teljes elzárása esetén, midőn a nagyfokú be- és kilégzési erőlködések után az egész szellőző gépezet felmondja szolgálatát. Lássuk most, mi hatása van a légzőfelület szellőzése kisebb vagy nagyobb fokú megakadályozásának, avagy totál megszüntetésének, először a vérkeringésre, másodszor a vérvegyészetére, harmadszor az összes szervezet állapotára. Ismerni tanultuk a légzés befolyását a nagy és kis vérkeringésre. Tudjuk, hogy a szív és nagy edények úgy vannak elhelyezve a mellűrben, hogy a kilégzés után is félfeszültségben levő tüdő megsemmisíti azon nyomás egy részét, melyet a község a tüdő légző felületén keresztül gyakorol a szívre és a nagy edényekre; hogy a szív és mellüri nagy edények egy légköri nyomásnál kisebb feszülés alatt állanak, míg a hasüri és nyaki edényekre egész légköri nyomás nehezedik; hogy e miatt azután a nyaki és hasüri viszerekből könyen áramlik be a vér a mellüri viszerekbe és a jobb szívbe, míg megfordítva függérágakon át e nyomásviszonyok miatt hátráltatva van az elfolyás, noha az üterek szilárdabb falzatúak lévén, tartalmukra kisebb nyomás differentiák nem jönnek számításba. Belégzés alkalmával a tüdő nagyobb tágulása és ennek folytán növekvő ruganyossága által e nyomás differentia még nagyobb, a mellűrbe való beáramlás még fokozottabb, annál inkább pedig, mennél mélyebb a belégzés, tehát mennél jobban kitágul a tüdő. Magához a légző felülethez menő áramlás is módosul a légvételekkel. A tüdő alveolusaiban elterülő légző hajszáledény - rendszer teljes légköri nyomás alatt áll, míg a jobb gyomorra és tüdőütésre, valamint a tüdőviszerekre és bal gyomorra egy légköri nyomásnál kisebb nyomás nehezedik, annál kisebb, mennél mélyebb a belégzés. Ennek azután az a következése, hogy a tüdőütéren keresztül a légző felülethez való áramlás nehezítve, a légző felületről a tüdőviszereken keresztüli eláramlás pedig könyen történhetik. Az odaáramlás annál nehezebb és az eláramlás annál könyebb, mennél mélyebbek a belégzések. Ha emlékezetbe hozzuk az élettani tényeket, könyű belátni, mi következése leend a légzőfelület szellőzése részletes vagy teljes megakadályozásának. Vegyük fel, hogy csupán csak a belégzés van akadályozva azáltal, hogy a légbeáramlás szűkült csatornán történhetik, ekkor mélyebb légzések jönnek létre, a tüdőtágulás és szűkülés nagyobb excursiókban történik, mint előbb, így a vérnek a nyaki és hasi edényekből a mellürbe való áramlása nagyobb ingadozásnak lesz alávetve, mint előbb ; a mellür aspiratiója fokozódik. Természetesen e tünemények addig tartanak, míg a túlságos belégzések tartanak. Kétségen kívül érdekkel bírna kísérletileg kimutatni azon változásokat, melyeket a légcső kisebb vagy nagyobb fokú elzárása által létrehozott kisebb vagy nagyobb fokú nehéz belégzés előhoz, pl. a nyaki viszerben haladó véráram gyorsaságára, valamint a vér nyomási viszonyaira, egyelőre azonban meg kell elégednünk csak az elméleti fejtegetésekkel. Legnagyobb fokot ér el a mellüri aspiratio a fuladás kezdeténi nehéz légzésnél, minek következése az, hogy a vér az alsó és felső üres viszér mellüri részében és a jobb szívfélben felhalmozódik. Ez az oka, hogy fuladás alatt a jobb szívfél igen megduzzad és az egész szív kétakkora lesz, mint annak előtte. Változás áll be a tüdőbeli keringésben is. A mély és nehéz légzések következtében a vérnek a tüdőstereken keresztül a légző felülethez való áramlása gátolva van, annál inkább, mennél mélyebbek a belégzések, tehát legnagyobb mértékben a fuladás kezdetén mutatkozó igen mély belégzéseknél. Ha csupán a kilégzés van akadályozva — mint láttuk — túlságos kilégzési erőlködések jönnek létre. A kilégzési szakban a tüdőben levő levegő, a hassajtó kiküszöbölő működése folytán, nagyobb nyomás alá jut; ennek következése az, hogy mindjárt maguk a légző capillarisok és a mellüri nagy edények nagyobb nyomás alá jönnek. A nyaki és hasűri edények közötti nyomásdifferencia csökkent e miatt vértar