Orvosi Hetilap, 1878. március (22. évfolyam, 9-13. szám)

1878-03-03 / 9. szám

— 165 — A 725 többször szültnél 64 esetben kellett az első napokban húgycsapolást végeznünk és pedig ezek közül 1o-nél nem vizeletrekedés, hanem a méh elernyedése mi­att, t. i. hogy a hólyagot tökéletesen kiürítvén, a meg­­lazult méhet könyebben körülfoghassuk és összehúzó­dásra kénszeríthessük. Vizeletrekedés tehát csak 54 esetben volt jelen, ezek közül 16-nál a húgycső mellett volt sérülés, 23-nál gázrepedés, 5-nél függölyök és bujakóros fekélyek, s csak 10-nél nem lehetett sérülést láthatni. E szerint többször szülteknél is érvényben marad a vizeletrekedésnek a hólyagzárizom zsongos összehúzódása általi létrejötte, miről a húgycsap bevezetésénél is gyakran meggyőződhetünk ; név szerint midőn a csap vé­gével a belső zárizom hatáskörébe értünk, az egyszerre megakad, mintegy beékelődik, de ha egy ideig vártunk, az szabadabbá lesz és könyen hatol a hólyagig; hogy ezen fennakadás a zárizom összehúzódása, s nem a húgy­cső megtörése következtében történik, — mint Olshau­­sen véli, — bizonyítja az, hogy a zárizom elernyedése után a csap vég­e minden irányváltoztatás nélkül ha­tol előre. Kísérleteket tettem a hólyagzárizom jelzett zson­gor összehúzódásának legyőzésére húgycsap segélye nél­kül, név szerint megkisérlem — mit Cavezane húgycső­szoros betegeknél tett — a hüvelybe jégdarabot beil­leszteni, hogy az ott elolvadjon ; más esetekben a húgy­cső nyílását meleg vízsugárral egy ideig izgatni és több­ször sikerült ily eljárások által a zárizmok össszehúzódá­­sát legyőzni és önkéntes vizelet-kiürítést létrehozni. Hasonló eredményt értem el, ha a belső zárizom bizonyos ideig nyomásnak lett kitéve, t. i. valamivel vastagabb szalacsot vezetvén be, azt pár perczig a húgy­csőben hagytam feltünni, s ennek eltávolítása után rövid időre a nő képes volt vizelni. Gyakori eset az, hogy sebészi műtétek után a mű­­tettek anélkül, hogy a húgycső, vagy a hólyag valami kóros állapotban lenne, nem képesek vizelni, csupán azon testi és lelki izgatottság befolyása alatt, melyen át­estek, vagy talán az igénylett folytonos fekvés követ­keztében. Habár a szülést élettani és nem kóros folya­matnak kell tekintenünk, mégis az egész oly testi és kedélyi izgatottsággal jár, hogy nem valószínűtlen, mi­szerint a vizelési képtelenség lelheti okát ily befolyások­ban is, s tapasztalhatjuk egyes esetekben, hogy mind­addig, míg a nő az ágyat nem hagyhatja el, vagy míg­­fekvő helyzetben kell vizelnie, arra képtelen. Feltűnő, hogy gyermekágyasoknál mily nagy fok­ban terjedhet ki a hólyag anélkül, hogy inger lépne fel a vizelet kiürítésére. A telt hólyag nyomásra nem érzé­keny és semmi feszülési érzetet sem keltet. Hogy mily kiterjedésű képességgel bírhat a hólyag, mutatja ko­rodánkon észlelt eset, melynél 3640 grm. vizelet lett egyszeri csapolás alatt eltávolítva. A vizelési inger hiányát azon tényezők működési zavarában kell keresnünk, melyek a hólyag kiürítését rendes viszonyok közt létrehozzák. Ily tényezők tapasz­talatilag a hólyagot levonó izmok összehúzódása, a vizelet, oszlop nyomása és a hassajtó közreműködése. Ha a hó­lyag teltsége bizonyos határt elért, a levonó izmok meg­­kezdik működésüket; ezek csaknem függőleges irányú összehúzódásának a hólyagnyak nem állhatván ellen, tágulni kéntelen, s utat nyit a minden oldalról nyo­matott vizeletnek, mint milyennek látjuk a méhszájnak rokonszenvi tágulását a méhtest izmai összehúzódása kö­vetkeztében. Újszülött fekvő helyzetben is képes egyedül a hó­lyagizmok működésével vizeletét sugárban kiüríteni. Felnőtt embernél a vizeletoszlop nyomása is közreműkö­dik a kiürítésnél, s oly esetekben, hol a detrusorok te­vékenységükben gyengülést szenvedtek, mint pl. öregek­nél, a hassajtó igyekszik azok szerepét átvenni. Gyermekágyasoknál a hólyag, a terhesség alatt folytonosan nagyobbodó nyomása és egyenlőtlen kitágu­lása miatt — mi szülés alatt tetőfokát éri el — össz­­hatékonyságát egy időre bizonyos fokban elveszti, s ev­vel együtt izmainak működési ingere is csökken. Ha most a hólyag ennek folytán nagyobb kiterjedést nyer, izmai­nak tapadási támpontjai egymástól távolabb esvén, mű­ködésükre nézve kedvezőtlen helyzetbe jutnak, így ke­vésbé képesek összehúzódni, s a — talán erőművi be­folyás által zsongos összehúzódásban levő — hólyagzár­izom ellenállását legyőzni. Ép ily állapotban van a méh is, sok magzatvíz jelenlétében, t. i. túlságosan ki lévén tágulva, izomrostjai képtelenek erélyesebb összehúzó­dásokra. Hogy ezen körülmény már egyedül képes a vize­lési inger megszűnését létrehozni, mutatja az, hogy gyakran — ha bizonyos tekintetekből vizelési szükségün­ket nem elégíthetjük ki, midőn erre később idő és alka­lom adatik — alig vagyunk képesek még a halsajtó eré­lyes közreműködésével is, tágult hólyagunkat kiüríteni. Dubois manométerrel tett vizsgálatai szerint a vize­let a hólyagban folytonos nyomás alatt van, mely álló helyzetben 30—40 cm-t tesz ki, köhögés vagy a hassajtó működésével 50—150-re emelkedhetik, míg fekvő hely­zetben 10—15 cm-re sülyed az le. Gyermekágyasoknál tehát ezeknek vízszintes fekvése mellett, a vizelet nyomása a legkisebb, úgy hogy e tényező alig jöhet számításba; a hassajtó pedig a hasfalaknak terhesség alatt létrejött nagymérvű kiterjedtsége foly­tán nem képes működését érvényre emelni. A vizelési inger hiányát tehát a hólyagnak kiürí­tési tényezőiben történt, — a terhesség, szülés és gyer­mekágy befolyása alatt létrejött, — habár nem nagyfokú változásaiból fejthetjük meg, s e részben Olshausen fel­tevése, hogy a vizelési inger hiánya is a húgycsőnek gyer­mekágyban történő megtöréséből levezethető lenne, ke­vésbé látszik valósínűnek. (Folytatása következik.) — 166 — Közlemény Korányi Frigyes t­r. kir. tanácsos ko­rodájából. . Az 1­7415 tanévben a kórodán kezelt idegbetegek kórleírása. Takács Endre tr. tanársegédtől. tő. G. K., 48 éves, tisztviselő felvétetett 1874. novem­ber 1-jén. 14 éves koráig gyakori fejfájásban szenvedett. Fiatal korá­ban lágy fekélyen és húgycsőtakáron kívül semmi betegségben sem szenvedett; a nemi élvezetekben beteg magát túlzásra ra­

Next