Orvosi Hetilap, 1878. szeptember (22. évfolyam, 35-39. szám)

1878-09-01 / 35. szám

732 733 bonczleleteket, nagy valószínűséggel a Sylvius-árkot kör­nyező fali, vagy halánték-nyakszirti lebenyen ül. Gondolhatnánk még arra is, váljon nincs-e az ellá­­gyulási területbe belevonva a lencsemag és a belső tok is? A tapasztalat azonban azt tanítja, hogy a lencse­­mag és a belső tok ellágyulási góczainál a fellépő hemi­­plegia sokkal intensebb, mint a jelen esetben. A bal oldali fellágyulási és apoplecticus góczok kiváló jelentősége a beszéd mechanicájára eléggé is­mert. Az emberek legnagyobb része jobb kézzel dolgozik, mint mondani szokás, jobb kezű, s így a bal agyféltekét gyakorolja be a legkülönfélébb és legfinomabb művele­tekre; ekként nagy részben bal agyféltekével gondolko­dunk és beszélünk is. A bal agyféltekének nagyobb súlya, valamint te­­kérvényeinek a jobbnál kifejlettebb volta eléggé tanús­kodik e föltevések mellett. Hasonlat az is, hogy a jobb Sylvius-árok környé­kének kóros elváltozásai nem járnak mindig aphasiával. Betegnél a szellemi tehetségek kisebb fokú gyen­gülése is találtatott, mi részint agg korára, részben pedig az ellágyulási folyamat okozta agykéreg-pusztu­lásra vezetendő vissza. Ezért képezte elmegyógyászati kezelés tárgyát is. K. S. folyó év május hó 3-kán az irgalmasok elme­beteg osztályán meghalt. Varsalik Jr. rendi főorvos úr szíves volt megen­gedni, hogy az elhalt hulláját felbonczolhassam. A köz­ponti szervekre vonatkozó bonczlelet a következőket eredményezte: A koponya valamivel nagyobb, symetricus, közép­súlyú és csontbéltartalmú. A kemény agyburok nem feszült, kissé meg­vastagodott, a hosszanti öbölben kevés véralvadék, annak men­tében számos Pachioni - szemcsésedés. A lágy agyburok gyengéd, az edények mentén kissé elhomályosodott, vizenyősen fénylő, az agy állományát helyenként magával ragadja. Az agy külfelületén egyes tekervények besüppedtek, köztük és a lágy agyburok között átlátszó savegyülem. A bal féltekének fali lebenyén egy ellágyulási gócz található, mely a hátsó köz­ponti tekervény mögött kezdődve, mind a felső mind az alsó fallebenykére kiterjed, tehát magában foglalja az operculum jó részét, a szélfeletti (gyrus supramarginalis) és a szeglettekeredést (gyr. angularis), mi főleg a fal közötti barázda mentén tapint­ható ki. Az ellágyulási gócz határát a nyakszirt - lebeny felé a fal­ nyakszirti barázda- bevágási helyétől, a Sylvius-árok vízirányos ágáig húzott vonal képezi. A nyakszirt - lebenyen az ék (cuneus) alapjának megfelelőleg ismét egy körülírt ellágyulási gócz tapintható ki, mely az előb­­benivel a fal közötti barázda mentén összefoly. A medialis felületen, az agytörzs kivétele alkalmával, az ellágyulás következőleg találtatott. A medialis felület kéregállománya nem szenvedett úgy mint a domborulaté. Az ellágyulás a velőállomány azon részét lepte meg, mely a sugaras koszorú alakjában a bal oldalgyomrács falát képezi, s egész hosszában a csikóit testbe besugárzik. A kérges test ép , el van azonban lágyulva a harmadik homloktekervény mediális felülete és a boltozattekervény olyképen, hogy az ellágyulás mellső (homloki) határát egy a gyrus praecentralis-nak megfelelő vonal képezi; az ellágyulási gócz hátsó határát azon szöglet képezi, mely a fal-nyakszirti barázda és a sarkantyú - barázda összefolyása által keletkezik. Az ellágyulás itt az ék domboru­­lati részével összefoly, s ugyanott a kéregállományt erősebben megtámadja. Az ellágyult helyeken az agy állománya csiríztapintatú, szétfolyó főtt kásához hasonló tömeget képez. Egyéb helyeken az agy állománya tésztatapintatú, a velő­­állomány közép vértartalmú, a kéregállomány igen halavány. Az agyalapi nagyobb, kisebb és legkisebb siterek igen nagyfokú kásás elfajulást mutatnak. Az embolizált edény nem volt feltalálható. Az agy összes súlya 1289 gramm. jobb homloklebeny.......................199 bal 199 grm. 1 fal „ .................. „ in 77 „ halánték-nyakszirtlebeny . . 171n 175n agyköpeny ................................ • • 976V kis agy ... .... • • 134 77 agytörzs..................................... • • 154 77 Az edény fonatok sorvadtak,közép vértartalmúak. A gyomrácsok mérsékelten tágak; az ependyma valamivel tömöttebb, granulatiók nem találhatók. A törzs kivételénél a baloldali csikótt test és a láttelep valamivel nagyobbaknak mutatkoznak mint a jobb oldali ugyan­­­ ezen képletek, de tapintásra mindkét oldalt egyenlően ellenté­s állók. A sugaras koszorú bal oldalt a csíkolt testbe való besu­gárzásánál valamivel lágyabb, mint jobb oldalt. Haránt és hosszbevágások a nagy dúczokba — a későbbi görcsövi feldolgozásra való tekintetből — nem létettek. A híd, nyúlt agy és kis agy rendellenességet nem mutatnak. A gerinczagy bonczolati műszerek távollétében nem volt megszerezhető. A lobrok kereszteződési magaslatán azonban mac­­roscopicus megtekintésnél sem a hátsó, sem az oldalsó kötegek területén rendellenes színezet nem volt felismerhető. A közlött bonczjegyzőkönyv szerint, a góczbánta­­lom — az ellágyulás — helyi localisatiója helyes volt, a­mennyiben az egész fali és a halánték-nyakszirtlebeny egy részét ellágyulva találtuk. A keményítésre eltett egyes képletek górcsövi megvizsgálása minden esetre érdekes adatokat fog még szolgáltatni ezen eset kellő méltatásához. De ez most még — természetesen lehetetlen. Kétli Károly­ tr. m. tanár és főorvos, úgyszintén Varsalik tr. főorvos úr az anyag szívélyes átengedéséért fogadják e helyi köszönetemet. Ábrák magyarázata. I. ábra. Bal oldali agyfélteke oldalsó és domborulati felülete. Az ellágyult részek sötét árnyalattal feltüntetve. F. Homloklebeny. P. Falle­beny. O. Nyakszirtlebeny. T. Halántéklebeny. S. Sylvius-féle árok. r. a. Annak felh­ágó ága (ram. ascendens). r. h. annak viz­irányos ága (r. horizontalis). E kettő között a fedő op. (operculum). R. A Rolando-féle központi barázda (fissura centralis Rolando). ca a mellső központi tekervény (gyr. centralis anterior). cp. a hátsó központi tekervény (gyr. centralis posterior). p. c. a központi tekervény előtti barázda, (sulcus praecentralis). s. p. a fal közötti barázda (sulcus interparietalis). s. p. o. a fal-nyakszirti barázda (sulcus parieto-occipitalis). s. c. m. kérges-határ barázda (sulcus calloso-marginalis). s. p. a párhuzamos barázda (sulcus temporalis superior seu parallelius). o. s. felső nyakszirti barázda (sulcus occipitalis superior). o. t. r. haránt nyakszirti barázda, (sulcus occipitalis transversus), í. m. a határ tekervény (gyrus supramarginalis). g. a. a szögletes tekervény (gyrus angularis). 5. felső fallebenyke (lobulus parietalis superior). 1. alsó fallebenyke (lobulus parietalis inferior). Cu­ ék (cuneus). II. ábra. Bal oldali agyfélteke belső (medialis) felülete. Az ellá­gyult részek sötét árnyalattal feltüntetve. I. Homloklebeny. O. Nyakszirt. lebeny. X. Halántéklebeny. P. Fallebeny. c. m. kérges határ barázda, (sulcus calloso-marginalis). p. o. fal-nyakszirt barázda, (sulcus parieto-occipitalis). s. c. sarkantyúbarázda, (sulcus calcarinus). g. f. boltozat tekervény (gyrus fornicatus). P. c. elő-ék (praecuneus). c. ék, (cuneus). 35*

Next