Orvosi Hetilap, 1880. március (24. évfolyam, 10-13. szám)
1880-03-07 / 10. szám
Budapest, 1880. 10. SZ. fEBRUÁR 7. ELŐFIZETÉSI ÁRhelyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'-JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Stiller B. tr. A bélhurutos albuminuriáról. — Árkövy J. tr. A fogbél (pulpa dentis) kóros concrementumainak viszonya a prosopalgiához. (Folyt.) — Schweiger Zz. tr. A központi és körzeti idegrendszer fontosabb betegségeinek fürdőgyógyászata. (Folyt.) — Lapszemle. Tomporalatti csontmetszés és a csipőízület csonkolása vésővel. Tárcza : Meghívás a magyar orvosi könyvkiadó társulat évi közgyűlésére. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1880-diki február 14-kén. (Vége). — Orvosi jelentések politikai lapokban. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat. Académie de médecine. Académie des sciences. — Vegyesek. — Pályázatok. A bélhurutos albuminumáról. Közli Stiller Bertalan Jr. magántanár és kórházi főorvos. Nagy érdekkel olvastam annak idején Fischle czímű értekezését: „Zur Harnuntersuchung beim Katarrh des Darmkanals.“ (Prager Vierteljahrschrift, 1878). Ezen tanulmány ugyanis oly tárgygyal foglalkozik, melynek magam is nehány év óta figyelmet szántam ; s egyszersmind saját észleleteimnek első irodalmi támasza, mely azokat részint igazolja, részint kiegészíti. Fischl közleménye, röviden mondva, oda irányul, miszerint némely betegek vizeletében, kik múlékony heveny hasmenésben szenvedtek, hengereket, vesehámot, részben fehérnyét is talált, hogy tehát némely egyszerű bélhurutok a vesét is bántalmazzák. Joggal említi, „hogy ezen tárgy az irodalomban eddigelé majdnem minden figyelmen kívül maradt“, s csupán két rövid észrevételt említ Thomas és Burkart-tól, melyek némileg azon szövődményre utalnak ugyan, de lényegesen mégis alig érvényesíthetők. Fischl az 1874—78 évekből 4 idevágó esetet közöl, valamennyi 52—71 éves, tehát korosabb egyénekről, melyekben heveny bélhurutok folyamában hyalin hengereket, vesehámsejteket, két esetben fehérnyét is talált a vizeletben. A bélhuruttal együtt a vese bántalmának ezen tünetei is véglegesen elmúltak. A 4 közölt eseten kívül még 9 más alkalommal is hasonló leletre akadt. A többi kezelése alatt volt bélhurutokat részint e tekintetben nem vizsgálta, részint talált köztük eseteket, melyekben a vesetünetek fennmaradása a bélhurut tartamán túl, egy márazelőtt fenálló vesebajra utalt. Sajátságos azon körülmény, hogy gyakrabban talált hengereket és hámot, mint fehérnyét, azaz hogy ezen kóros alakelemeket fehérnyétlen vizeletben is találta. Végre említendő, hogy szerző 1873-ban véletlen egy eset által, melyet tévedésből eleinte idült veselobnak jelzett, s mely ártatlan bélhurutos albuminurjának bizonyutt, vezettetett a vizelet vizsgálatára heveny bélhurutoknál. Ugyanerre magam az 1873-i cholera-járvány által lettem indíttatva. Tudva volt előttem Oppolzer, Botkin és mások nyomán, hogy a cholera folyamata alatt állandóan a vese is bántalmazva van, s a vizeletben fehérnye található, s minden észleletem alá került esetekben meggyőződtem, miszerint a vizelet nemcsak, mint némelyek hiszik, a reactio szakában, hanem a nyavalya florid szakában is, fehérnyét tartalmaz. Ugyanazon évben megjelent egy füzet Flormann H.-tól: „Die Diagnose der Cholera“, melyben a szerző a vizeletfehérnyét a cholerában kórjelzési szempontból tárgyalja, s annak már a megelőző hasmenés alatti állandó előfordultát ismerteti. Ezen füzetről akkoriban jelentést adtam egy szaklapban, s gáncsolandónak találván az érvelés módját és az irodalmi előharczosok lenézését, akkor nyilatkoztam : „A szerzőnek érdeme, hogy az ügytársak figyelmét újra a vizeletnek fehérnyetartalmára irányozza a cholerában, s hogy ezen tünetet kórjelzési és kórjóslati szempontból érvényesíti. Még nagyobb lesz érdeme, hogy ha be fog bizonyulni állítása, miszerint a fehérnye már a betegség kezdetleges szakában, már az egyszerű hasmenés stádiumában, a vizeletben feltalálható. Én részemről kételkedtem ezen értékes kórtünet állandóságáról a nyavalya ily kora szakában, s minthogy vége volt a járványnak, nem kínálkozott alkalom, alapos meggyőződést nyernem. Egy évvel később jutott tudomásomra Mühlhäuser egy czikke, (Béri. kim. Wochenschrift) ki nyilván H. füzetének ismerete nélkül hasonlóképen állítja, hogy az albuminuria állandó kísérője a cholera-hasmenésnek, s megkülönböztető jelül szolgál egyéb ártatlan bélhurutok, s a cholera nostras kizárására. Ezen tárgy azóta ébren tartotta figyelmemet , s miután nagy megelégedésemre nem nyílt alkalmam, choleras hasmenéseket észlelni, érdekkel nyúltam a húgy vizsgálatához eleinte oly heveny gyomorbél-hurutoknál, melyek többé kevésbé a cholerina fogalmának megfeleltek, később egyszerű gyorsan fellépő hasmenéseknél is.