Orvosi Hetilap, 1880. május (24. évfolyam, 18-22. szám)

1880-05-02 / 18. szám

berlini sebészeti congressus alkalmával már Schede által is ily modorban műtett oly sikeres eseteket láttam, hogy felbátorítva éreztem magamat, azt hasonlag megkisérlem­. Jelen esetemben ugyan a resectiót nem folyamatban levő izlobért, hanem annak következményéért — t. i. csontos izmerevedésért éles szögben hajlított állással — hajtottam végre, s tehát a műtéti modor megválasztásá­ban az ízület öblei kellő kitárásának nem okvetlen szük­sége, csupán a csonkolás kényelme vezérelt. Szalai Albert, 16 éves, Veszprém megyei, gyimóti születésű, napszámos, 1879. évi tavasz elején ismeretlen okból jobboldali térdizlokban szenvedett, mely éles, (mintegy 40 °) szögben zsugorodott alszárral izmerevedés­­hez vezetett. A térdkalács tökéletesen rögzítve volt, a síp- és czomb­izvégek­ közt parányi, inkább engedékeny­ség, mint mozgékonyság tapasztalható. E kis mozgékony­ságból, továbbá azon körülményből, hogy az ízület alakja és körvonalai tökéletesen rendesek voltak és abból, hogy az egyén baja tartamát akkor csak 3 hónaposnak mondotta, azt következtetvén, hogy az íz­­végek között nem létezik csontos összenövés, megkísér­­lettem február 9-kén az erőszakos nyújtást chloroform­­mámorban oly reménynyel, hogy talán a térdkalácsnak is sikerülene mozgékonynyá tétele. Az alszár azonban erős roppanással alig derékszögön túl volt nyújtható , a mozdíthatlan térdkalács útját állotta és sípcsont ficzam veszélyéért el kellett állanom a további erőszakolástól. Ezen „brisement force“ után az egyénnek két napig tartó (39.40 és 39.8° C.) magas hőemelkedése volt, mely fokozatosan negyednapra a rendesre alászállott. Elhatároztam ezen műleges erőszakos közbenjárás eredménytelensége után Schuh szerint a térdkalács fel­szabadítását, amit február 17-kén hajtottam végre. A térdkalács külső szélén, mintegy 3 cm-nyi metszéssel az ízületbe behatolván, csontos odanövésre akadtam, melyet azonban sikerült tompa végű emelővel (elevatorium) szétválasztani. A térdkalács mozgékonynyá, hossz és haránt irányban eltolhatóvá vált; az alszár tökéletes kinyújtása azonban még­sem sikerült; noha­ a hajlító izmok inainak átmetszését is (tenotomia) végrehajtottam. 125° szögig történt nyújtásnál a sípcsontnak tényleg fér­­fiszáma (subluxatio) jött létre, melyért ismét tanácsosnak láttam a további nyújtási kísérletektől elállani. Az egye­sített sebbe rövid alagcső illesztetvén a térd körül Lister­­féle kötés alkalmaztatott. Az egyénnek ezen műtétei után ismét 2 napig tartó, de csak egy napon 38.2 °­C hőemelkedése volt; ezután láz nélkül három kötés vál­toztatásra gyógyult. Ily körülmények közt csak még a térdizület cson­kolása maradt fenn, mint lehetőség a végtag kinyitá­sára és arra, hogy az egyén merevedett és rövidült bár, de még­is egyenesre nyúlt végtaggal talpra állhasson és járhasson. A csonkolást az említett Volkmann-féle modorban hajtottam végre. A belső bütyöktől a külsőig a lágy képleteken keresztül és a térdkalács közepén harántul át­szolgáló metszés vitetvén, a térdkalács alá kívülről elevatóriummal behatolva, ugyanezen vonalban ezen csontot ketté fűrészeltem. Az oldalszalagok átmetszése után a két sebszél a patella két felével könyen kifordíthatóvá, s hegyes kampókkal ily állásban rögzíthetővé vált. A­ műtéti tér kényelmes kitárására a haránt vágást, ennek két végében 3 cm-nyi, lefelé szolgáló hosszanti metszés­sel megtoldanom kellett. Az ízület kizárására kiderült, hogy nem csak a térdkalács és csompcsont, de a sípcsont és czombizvég között is erős egyesülés létezett az első erőszakos nyúj­tás előtt, mennyiben a sípcsontnak belső bütyke gödréről leszakadt egy 4 krajczár térfogatú lemez találtatott a czombizvégen, míg a sípcsont ízvége, ezen folytonosság­­megszakasztás után következett vérömlenynyel volt be­ivódva. A czombizvég mintegy 2^2 cm-nyi részletének le­­fűrészelése és a keresztszalagok, s félholdképű porozok maradványainak kiirtása, valamint a sípcsont vékony leme­zének is lefűrészeltetése után a nyújtás nem sikerülvén, a c­ombcsontból még külön több mm-nyi korongot fűré­szeltem le. Midőn még ekkor is állandó erőkifejtésbe került az alszár nyújtott irányát fenntartani, ennek okát keresvén, a tokszalag hátsó falának és szalagkörüli szö­vetének lábtermény által tetemes megvastagodásában és hegzsugoros rövidülésében leltem fel azt. Ennek kiirtása után a nyújtás könyen sikerült. Hiszem, hogy ha ezen körülménynek előbb juthatok nyomába, a vég­tagot több mm-nyi rövidüléstől megkímélhettem volna. Síp- és czombcsont bel- és küloldalon egy-egy vastag catgut-varrat által egyesíttettek. A térdkalács bütyök közti emelkedvényével nem illett a czombcsontnak ízvég feletti sekélyebb vájulatára, a­miért ezen emel­­kedvénynek le kellett fűrészeltetnie, s hogy könyen reá illesztethessék, a térdkalács saját szalaga alatti zsírszövet párnának is kiirtatnia. A térdkalács két fele is két catgut­­csomó által lett egyesítve. A vérzéscsilapítás után a tüze­tesen egyesített sebszélek közé 3 rövid drainage cső lett illesztve, s a Zazfer-kötéssel ellátott végtag bádogsinre fektetve, s ehhez rögzítve. Nem szükség említenem, hogy az egész műtétés és kötés alkalmazása, úgyszintén az utókezelés is az antisepsis szabályainak legszigorúbb megvigyázásával történt. Az első kötésnek a kötszerek vérrel beivódásáért még a műtétei napján kellett változtatnia. Másodnapon 38.5° C., harmadnapon 38.4° C. hő­emelkedés állt be reggeli sülyedéssel rendes hőmérsékre. Ezért harmadnapon (mártius 10.) a kötés ismét megújít­­tatott. Ezen időn túl a hőmérsék rendes volt. A harmadik kötésváltoztatás mártius 15-kén csak a bőrvarratok ki­vételéért történt, a­midőn a drainage-csövek is eltávolít­tathattak. A seb gyors hegedés útján gyógyult. Ezen utolsó antisepticus kötés csak a műtétei után 20 ad napon vézetett le, mely alkalommal, hogy a csontvégek­nek még zsenge egyesülése biztosíttassák, még két hétre kerinyés argantin-kötés lett alkalmazva. Az 5-dik hét végével az egyén már szabadon hagyott végtaggal tett járási gyakorlatokat. A síp- és c­ombcsont közt csontos egyesülés jött létre, s a térdkalács két fele is szilárdan és oly tüzetesen egyesült, hogy az egyesülés vonala tökéletesen sima és sem barázda, sem emelkedés minőségében heghelye ki nem puhatolható.

Next