Orvosi Hetilap, 1883. szeptember (27. évfolyam, 35-39. szám)
1883-09-02 / 35. szám
UDAPEST, 1883. 35. sz. szEPTEMBER 2. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ORVOSI HETI LAP. IIONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi- tendek. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 150. é. kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Müller K. tr. Az ütér-keményedés tanának jelen állásáról. (Vége.) — Scheiber S. H. tr. Az epilepsia egy ritka esetéről. — Könyvismertetés. Recherches sur le passage des éléments figurés à traverse placenta, suivies de considérations sur la variole foetale et la vaccine congénitale. Par le dr. Chambrelent. — Lapszemnle. Az orr válaszfalának csonkolása. — A fitymaszer kezeléséről tágítás által. Tárcza : Heti szemle. Szünidőbeli orvosi tanfolyam. A cholerajárvány állása. A southall parki tébolyda égése. — Konrád J. tr. Gheel. Úti levelek. II. Antwerpen, 1883. május. — Vegyesek. — Pályázatok. Az ütér-keményedés tanának jelen állásáról. Müller Kálmán ír., egyetemi magántanár, közkórházi főorvostól. (Vége.) Ha a következmények által helybenhagyottnak találjuk azon felvételt, hogy a fennt érintett okok képezik az ütér-keményedésnek kezdetét és kiindulását, úgy másrészt tudjuk tapasztalatból azt, hogy mindezen okok hosszabb behatására — néha évekre — van szükség, hogy a bántalom kifejlődjék, s ennélfogva természetes, hogy a bántalom fejlődési szakát sok esetben inkább csak gyaníthatjuk, mégpedig bizonyító tünetek hiányában. A vérnyomásnak az említett okokból származott fokozása legközelebb is két tünetet szolgáltat, t. i. a kemény, feszült érvelést és a főér második hangjának néha majdnem pengő ékeltségét, mely két tünetet minden bővebb magyarázat nélkül a vérnyomás fokozására vezethetünk vissza. Ha a második hang ezen ékelt voltát, egyik másik szerző feltűnő körülményességgel a billentyűk nagyobb feszülésére vezeti vissza, úgy csakugyan beismerhető, hogy a második hang ezen ékeltsége nem igen teszi valószínűvé Talmanak azon újabb, mégpedig kísérleti alapon kifejtett állítását, hogy a második hang nem a billentyűknek feszülésétől származik, mert ha folyadék helyett a billentyűket levegővel feszítette és iparkodott rezgésbe hozni, akkor a billentyűk záródása hangot egyáltalán létre nem hozott , sőt tovább megy és azt állítja, hogy azon esetben, ha a billentyűknek feszülése csakugyan képes volna is hangot adni, e rezgések és az általuk okozott hang a szívben semmi esetre sem jöhetnének létre, mert a billentyűkhöz csapódó véroszlop a vékony billentyűk rezgéseit megakadályozná, s a véroszlop mozgásai a rezgések által keletkezett hangot teljesen elfojtanák, amiért is ő vérrezgésekben keresi a második hang okát. Könyű belátni, hogy ezen elmélet a második hang élteltségének, pengő voltának, a vérnyomás által ily szabályosan módosított vérrezgésnek, értelmezésére nem igen alkalmas. Mindkét tünet múlékony lehet és állandó feszülésnek gyanúját csak akkor fogja kelteni, ha maguk is hosszabb észlelés alatt állandóknak bizonyulnak, s ha a fenntnevezett okoknak valamelyike a betegnél kimutatható, úgy e két tünet jelenléte a térkeményedésnek fejlődését kezdetben legalább lehetségesnek és későbbre annál valószínűbbnek fogja feltüntetni, minél tovább van alkalmunk meggyőződni arról, hogy azok mélyebben fészkelő, állandó okok által létrehozott állandó feszülésnek tünetei. Ilyen esetekben tehát tisztán az észlelés tartama dönthet a felvétel helyes vagy nem helyes volta felett, különösen akkor, ha az a megnehezített keringés még további tünetének fejlődéséig kiterjed, t. i. a bal gyomrács túltengéséig. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ennek kimutatása a gyakorlatban és különösen az ütérkeményedésben szenvedő egyéneknél kézzel fogható okok miatt sok esetben lehetetlen. Ott, ahol nagy fokú pangásnak hatása a jobb szív felé terjed, a betegek pangási vérbőség által kisebb-nagyobb fokban hajlandók hörghurutra; korosabb egyéneknél a mellkas tágulékonysága csökken, mely hiányt a tüdőszélek tágulása ellensúlyozza; végre a betegek egy része hosszabb időn át nehéz munkát szokott volta végezni, ismét egy újabb ok arra, hogy a tüdőszélek puffadása fejlődjék. Mindhárom esetben a bal tüdő mellső szélének puffadása az, mely a bal gyomrács túltengésének kimutatását megnehezíti vagy teljesen lehetetlenné teszi , mert lehetetlenné teszi a nagyobbodott tompulatnak vetületi kimutatását, a túltengéssel járó erősebb csúcslökést is elfedi, végre pedig oly kedvezőtlen hangvezetést hoz létre, mely a főér második hangjának élteltségét sem vezeti kellően. A szív túltengése elég fontos fordulópontot képez a bántalom fejlődésében. Először, mert kimutatható biztos alapot szolgáltat azon, esetleg már régibb idő óta fennállott gyanúnak, hogy az illető egyénnél állandó, fokozott oldalnyomás mellett a tér-keményedés van fejlődőben, másodszor pedig, mivel a bántalomnak további lefolyása ezentúl ép úgy, mint a billentyű-bántalmaknál attól függ, hogy a keringési akadályokkal járó nagyobb munkára mennyire alkalmazkodik a szív, mennyire nem. A viszonyok egyéb szívbántalmakkal szemben aránylag kedvezők, mert a szívizomzatnak szöveti épségét feltételezve, a keringési akadályok oly lassan fejlődnek, hogy az alkalmazkodásra, a kiegyenlítésre elég idő van megadva. A kiegyenlítés évekig eltarthat, noha tagadhatlan, hogy a bántalom tartamával mindinkább labi-35