Orvosi Hetilap, 1884. június (28. évfolyam, 22-26. szám)
1884-06-01 / 22. szám
599 mártius 15-én a fővárosba lővén osztályomra vétette fel magát, hol rajta a következőket észleltem: A magas, erős testalkatú férfi szellemi képessége jelentékeny hanyatlást mutat, gondolatmenete lassú, emlékezőtehetsége gyengült ; semmi érdeklődéssel sem viseltetik környezete, sőt önmaga iránt sem. Kezdődő butaság szakában vagyon. Látái nem egyenlők, a jobb kissé tágabb a balnál, s mindkettő tunyán reagál. Látása gyengült, a tükörvizsgálat, melyet Siklósy főorvos úr volt szíves megejteni, mindkét papilla elhalaványodását — decoloratio — mutatta, a nagyobb edények megvékonyodásával. J. V. 18/ls, concav üveg ( D) javít 6/6-ra. B. V. haj 9, üveg nem javít a látáson. A koponya jobb oldali falcsontjának mellső oldalsó részén, ott hol az a korona-varrattal egyesül 20/5 cm. hosszú és 1 cm. széles horpadás tapintható, mely a beteg előadása szerint az esésnél történt sérülés maradványa. E hely körül, ujjal vagy kalapácscsal kopogtatva, a beteg érzékenységet külö. A bal oldali arczideg Bell-féle ágainak területén az izomzat félhüdösben található, az orrszáj-barázda kissé elsimult, a bal szájszöglet kissé alább áll és az ajk mozgatásakor működésében elmarad a jobb oldal mögött. A lágy szájpad és az uvula, valamint a nyelv nem mutatnak rendellenességet. A patetikus arczizmok a villamos áram iránt — úgy az átterjedő, mint állandó áramra — rendes reactiót mutatnak. Jól megfigyelve a beteg arcát, időnkint a bénult izmokon kisebb rángások észlelhetők. Mindkét jobb oldali végtag izomzata felhüdött. Karja ennélfogva gyengébb mint a bal, s jobb alvégtagja a járásnál kissé ügyetlen azt lassabban emeli, mint a bal oldalit. A jobb kar, főleg a kéz izmai, kis fokú elsoványodást is mutatnak, de az izmok villamos izgékonysága nem mutat eltérést. A betegnél egyéb rendellenességet kimutatni nem tudtam. Mellkasi szervei épek, a zárizmok helyesen működnek, az inreflexek szintén rendesek. A vizelet vizsgálat negatív eredményű volt. Az elmondottakból látható, hogy a betegnél jobb oldali félhüdés van jelen, mely az ellenoldali arczideg alsó ágainak paresisét tekintve, alakjára nézve az alternáló hüdések sorába tartozik. A hüdés a lóról leesés után rögtön támadott, tehát valószínű, hogy erőművi behatás okozta az agy sérülését. A külsőleg látható sérülés helye a fennt leírt csonthorpadásban a jobb oldali falcsonton tapintható ki. Ezen hely körülbelül megfelel azon tájnak, mely alatt a központi tekervények fekszenek. A hasonoldali végtagok bénulását csak azon esetben lehetne ezen helyből mint kórgóczból magyarázni, ha felvennők, hogy a pyramidalis keresztezés hiányzik, de hát ez magában véve ritka, s nézetem szerint eddig még biztosan nem észlelt dolog. Azután pedig akkor az arczideg részletes bénulása is ugyanazon oldalon ülne, miután feltehető, hogy ha már fenállna az anomália a végtagokra nézve, ugyan így kellene az arczidegre nézve is következtetni, így a tapintható jobb oldali koponya-horpadásnak daczára, a jobb oldali végtaghüdést más góczből kell magyaráznunk. Azon körülmény, hogy a jobb oldali hemiplegia és az ellenoldali arczideg-bénulás egy időben jött létre, továbbá, hogy egy bizonyos idő múlva, (tehát nem azonnal a büdös perczében) 8-10 nap után, a bal arczizmokon és a jobb karon többször ismétlődő rángások léptek fel, s végre az epilepsia kifejlődése a kezdődő dementia képével, mind meg annyi bizonyíték arra, hogy a betegnél corticalis és pedig a központi tekervények területén fekvő góczot vegyünk fel. Ezek alapján tehát úgy az arczideg-bénulás mint a féloldali végtaghüdés corticalis eredettel bír, de hát miként történhetett az, hogy alternáló hüdös fejlődött, holott corticalis góczoknál a hemiplegia egy oldalú kell, hogy legyen az arczideg-bénulással. Ezt csak úgy magyarázhatjuk meg, ha a bántalmat nem egy, hanem két góczból származtatjuk. Az egyik, mely a tapintható jobb falcsont hegéből ered, okozza a bal oldali részletes arczideg-bénulást. A jobb oldali végtaghüdös gócza pedig a bal oldali központi tekervényekben fészkel, mely valószínűen szintén a lóról leesés alatt vérzés alakjában támadott. Duret kísérletei alapján tudjuk, hogy traumatikus behatások a koponyára, főleg ha ütés vagy esés alakjában érvényesülnek, a cerebrospinalis folyadék meglódítása folytán az agy-gyomrocsokból a folyadék a Sylvius-zsilipjén át erővel hatol a 4-ik agy-gyomrocsba, s ott nyomás vagy roncsolás által kisebb, nagyobb fokú agyrázkódást hoz létre; míg másrészt a lágy agykér hurkaiban levő folyadék meglódítása folytán annak hulláma rendesen az ellenoldali agy corticalis részletén tör meg, s ott vagy roncsol, vagy vérzést támaszt. Esetünkben is ily módon jöhetett létre a sérülés. Míg a csonthorpadás alatt a trauma folytán a jobb oldali gyrus centralis lett sértve, s ezen góczból támadt a bal oldali részletes monoplegia facialis; addig a jobb oldali félhüdés, a cerebrospinalis, illetőleg lágy agykéz-folyadék hullámának roncsolásából ered, mely a bal oldali corticalis állományt, ez esetben szintén a központi tekervényeket érte. Tehát mind a facialis hüdés, mind az ellenoldali végtagbénulás tulajdonképen monoplegia gyanánt tekintendő. Lehetne ugyan képzelnünk, hogy a jelenlevő alternáló félhüdés egy góczból is eredhet, s ekkor a gócznak, mint azt fenntebb fejtegettük, a Varosi-híd azon részletében kellene ülnie, hol az arczideg-rostkeresztezés már végbe ment, míg a végtagok mozgató idegei még nem estek a keresztezés alá; azonban ponzbeli bántalmaknál eddigien soha sem láttunk a büdös későbbi szakában fellépő partiális izomrángásokat. Jellegző és döntő tünet azonban gyanánt főleg ez epilepsia fejlődése szerepel, mely midőn gutaütés-szerűen fejlődött félhüdéshez utólag csatlakozik, a központi tekervények területén fészkelő gócz biztos jeléül tekinthető. A második eset 13 éves leánykára vonatkozik, kinél anyja előadása szerint, 2 éves korában, ismeretlen okból — noha esés gyanúja nincs kizárva, — bal oldali arczideg-bénulás lépett fel. A leányka különben egészséges maradt, testileg és szellemileg jól fejlődött, míg ezelőtt 3 héttel először álmában, azóta azonban ébrenlétkor is epileptikus rohamai fejlődtek. Ezen okból f. é. márt. 31-én Rókus kórházi osztályomra hozatott, s a vizsgálat azt mutatja, hogy betegnél a bal oldali arczideg minden ága, tehát az orbicularis palpebr, és a homlokágak is bénultak. A beteg, ha mindkét szemét egy időben akarja zárni, a bal oldalit csak félig képes szemhéjaival befedni, míg a bal szemet önállóan épen nem csukhatja, s a jobb szemet egyedül is jól zárja. A bal szemhéjrés nagyobb a jobbnál. A bal homlokfél redői elsimultak. Beszédnél vagy még inkább nevetésnél a szájzug jobbra húzódik. A bal oldali szájpadgaratív — arcus palatopharyngeus — kissé lecsüng, s az uvula jobbra tér el. A bénult izmokon, úgy a száj körül, mint a szemzárizmán időnkint fibrillaris rángások észlelhetők. A villamos izomreactio mindkét áramnem iránt rendes, sőt a bénult izmok az átterjedő áramra valamivel élénkebben húzódnak össze, mint az épek. A nyelv mellső részén az ízérzet nem változott. Betegnél gyakori epileptikus rohamok jelentkeznek. Szemei egyébként épek. A végtagokon bénulásnak nyoma sincs. A villamos izomreactio rendes volta a bénulás ily hosszú fennállása mellett, továbbá az izomsorvadás hiánya, már magukban oly tünetek, melyek a peripherikus eredet ellen szoknak, noha a bénulás alakja, amennyiben a bal arczideg minden ága hüdött, a környi eredet mellett látszott szólani. Tekintve még az időnként fellépő részletes izomrángásokat, továbbá a nem rég fejlődött epilepsiát, ez esetben a legnagyobb valószínűséggel corticalis és pedig a jobb oldali központi tekervények bántalmával állunk szemben, s az arczideg-bénulás azon ritkábban észlelt alakját látjuk, hol központi gócz mellett az ideg felső homlok és szemágai is érintvék. Természetesen itt az arczideg mindkét corticalis központja van bántalmazva. Ezen esetben sem lehetne a büdös magyarázatára a Broadbent-Charcot-féle elméletet alkalmazni. Goo Kovács József tanár egyetemi i-ső sebészeti kórodájából. Az álképletek kórismézése. Szénásy Sándor tr. tanársegédtől. (Folytatás.) I. Sarcoma capitis. 6 hónapos csecsemőnél, mely 1882. november havában került a korodára, három hó alatt fejlődött az álképlet, s a bal falcsonton 4 cm. hosszú, 3 1/3 cm. széles és 2 cm. magas, félteke alakú, részben hámtól fosztott, élesen határolt, tömött és minden irányban mozgatható terme-nagyobbodást képezett. November 6-án az ál-