Orvosi Hetilap, 1884. június (28. évfolyam, 22-26. szám)

1884-06-01 / 22. szám

599 mártius 15-én a fővárosba lővén osztályomra vétette fel magát, hol rajta a következőket észleltem: A magas, erős testalkatú férfi szellemi képessége jelentékeny hanyatlást mutat, gondolatmenete lassú, emlékezőtehetsége gyen­gült ; semmi érdeklődéssel sem viseltetik környezete, sőt önmaga iránt sem. Kezdődő butaság szakában vagyon. Látái nem egyen­lők, a jobb kissé tágabb a balnál, s mindkettő tunyán reagál. Látása gyengült, a tükörvizsgálat, melyet Siklósy főorvos úr volt szíves megejteni, mindkét papilla elhalaványodását — decoloratio — mutatta, a nagyobb edények megvékonyodásával. J. V. 1­8/ls, concav üveg (­ D) javít 6/6-ra. B. V. h­aj 9, üveg nem javít a látáson. A koponya jobb oldali falcsontjának mellső oldalsó részén, ott hol az a korona-varrattal egyesül 2­0/5 cm. hosszú és 1 cm. széles horpadás tapintható, mely a beteg előadása szerint az esés­nél történt sérülés maradványa. E hely körül, ujjal vagy kalapács­csal kopogtatva, a beteg érzékenységet külö­. A bal oldali arczideg Bell-féle ágainak területén az izomzat félhüdösben található, az orrszáj-barázda kissé elsimult, a bal száj­szöglet kissé alább áll és az ajk mozgatásakor működésében el­marad a jobb oldal mögött. A lágy szájpad és az uvula, valamint a nyelv nem mutatnak rendellenességet. A patetikus arcz­izmok a villamos áram iránt — úgy az átterjedő, mint állandó áramra — rendes reactiót mutatnak. Jól megfigyelve a beteg arc­át, időnkint a bénult izmokon kisebb rángások észlelhetők. Mindkét jobb oldali végtag izomzata felhüdött. Karja ennélfogva gyengébb mint a bal, s jobb alvégtagja a járásnál kissé ügyetlen azt lassabban emeli, mint a bal oldalit. A jobb kar, főleg a kéz izmai, kis fokú elso­­ványodást is mutatnak, de az izmok villamos izgékonysága nem mutat eltérést. A betegnél egyéb rendellenességet kimutatni nem tudtam. Mellkasi szervei épek, a zárizmok helyesen működnek, az inreflexek szintén rendesek. A vizelet vizsgálat negatív eredményű volt. Az elmondottakból látható, hogy a betegnél jobb oldali fél­­hüdés van jelen, mely az ellenoldali arczideg alsó ágainak paresi­­sét tekintve, alakjára nézve az alternáló hüdések sorába tartozik. A hüdés a­ lóról leesés után rögtön támadott, tehát valószínű, hogy erőművi behatás okozta az agy sérülését. A külsőleg látható sérülés helye a fennt leírt csonthorpadásban a jobb oldali falcsonton tapintható ki. Ezen hely körülbelül megfelel azon tájnak, mely alatt a központi tekervények fekszenek. A hasonoldali végtagok bénulását csak azon esetben lehetne ezen helyből mint kórgóczból magyarázni, ha felvennők, hogy a pyramidalis keresztezés hiányzik, de hát ez magában véve ritka, s nézetem szerint eddig még biz­tosan nem észlelt dolog. Azután pedig akkor az arczideg részletes bénulása is ugyanazon oldalon ülne, miután feltehető, hogy ha már fenállna az anomália a végtagokra nézve, ugyan így kellene az arczidegre nézve is következtetni, így a tapintható jobb oldali koponya-horpadásnak daczára, a jobb oldali végtaghüdést más gócz­­ből kell magyaráznunk. Azon körülmény, hogy a jobb oldali hemiplegia és az ellen­oldali arczideg-bénulás egy időben jött létre, továbbá, hogy egy bizonyos idő múlva, (tehát nem azonnal a büdös perczében) 8­-10 nap után, a bal arczizmokon és a jobb karon többször ismétlődő rángások léptek fel, s végre az epilepsia kifejlődése a kezdődő dementia képével, mind meg annyi bizonyíték arra, hogy a beteg­nél corticalis és pedig a központi tekervények területén fekvő góczot vegyünk fel. Ezek alapján tehát úgy az arczideg-bénulás mint a féloldali végtaghüdés corticalis eredettel bír, de hát miként történhetett az, hogy alternáló hüdös fejlődött, holott corticalis góczoknál a hemi­plegia egy oldalú kell, hogy legyen az arczideg-bénulással. Ezt csak úgy magyarázhatjuk meg, ha a bántalmat nem egy, hanem két góczból származtatjuk. Az egyik, mely a tapintható jobb fal­csont hegéből ered, okozza a bal oldali részletes arczideg-bénulást. A jobb oldali végtaghüdös gócza pedig a bal oldali központi tekervényekben fészkel, mely valószínűen szintén a lóról leesés alatt vérzés alakjában támadott. Duret kísérletei alapján tudjuk, hogy traumatikus behatások a koponyára, főleg ha ütés vagy esés alakjában érvényesülnek, a cerebrospinalis folyadék meglódítása folytán az agy-gyomrocsokból a folyadék a Sylvius-zsilipjén át erővel hatol a 4-ik agy-gyomrocsba, s ott nyomás vagy roncsolás által kisebb, nagyobb fokú agyrázkó­dást hoz létre; míg másrészt a lágy agykér hurkaiban levő folya­dék meglódítása folytán annak hulláma rendesen az ellenoldali agy corticalis részletén tör meg, s ott vagy roncsol, vagy vérzést tá­maszt. Esetünkben is ily módon jöhetett létre a sérülés. Míg a csonthorpadás alatt a trauma folytán a jobb oldali gyrus centralis lett sértve, s ezen góczból támadt a bal oldali részletes monople­gia facialis; addig a jobb oldali félhüdés, a cerebrospinalis, illető­leg lágy agykéz-folyadék hullámának roncsolásából ered, mely a bal­­ oldali corticalis állományt, ez esetben szintén a központi tekervé­­nyeket érte. Tehát mind a facialis hüdés, mind az ellenoldali végtag­bénulás tulajdonképen monoplegia gyanánt tekintendő. Lehetne ugyan képzelnünk, hogy a jelenlevő alternáló fél­hüdés egy góczból is eredhet, s ekkor a gócznak, mint azt fenn­­tebb fejtegettük, a Varosi-híd azon részletében kellene ülnie, hol az arczideg-rostkeresztezés már végbe ment, míg a végtagok mozgató idegei még nem estek a keresztezés alá; azonban ponzbeli bántal­­maknál eddigien soha sem láttunk a büdös későbbi szakában fel­lépő partiális izom­rángásokat. Jellegző és döntő tünet azonban gyanánt főleg ez epilepsia fejlődése szerepel, mely midőn gutaütés-szerűen fejlődött fél­­hüdéshez utólag csatlakozik, a központi tekervények területén fészkelő gócz biztos jeléül tekinthető. A második eset 13 éves leánykára vonatkozik, kinél anyja előadása szerint, 2 éves korában, ismeretlen okból — noha esés gyanúja nincs kizárva, — bal oldali arczideg-bénulás lépett fel. A leányka különben egészséges maradt, testileg és szellemileg jól fejlő­dött, míg ezelőtt 3 héttel először álmában, azóta azonban ébrenlét­kor is epileptikus rohamai fejlődtek. Ezen okból f. é. márt. 31-én Rókus kórházi osztályomra hozatott, s a vizsgálat azt mutatja, hogy betegnél a bal oldali arczideg minden ága, tehát az orbicularis palpebr, és a homlokágak is bénultak. A beteg, ha mindkét szemét egy időben akarja zárni, a bal oldalit csak félig képes szemhéjaival befedni, míg a bal szemet önállóan épen nem csukhatja, s a jobb szemet egyedül is jól zárja. A bal szemhéjrés nagyobb a jobbnál. A bal homlokfél redői elsimultak. Beszédnél vagy még inkább nevetésnél a szájzug jobbra húzódik. A bal oldali szájpad­­garatív — arcus palatopharyngeus —­ kissé lecsüng, s az uvula jobbra tér el. A bénult izmokon, úgy a száj körül, mint a szem­­zárizmán időnkint fibrillaris rángások észlelhetők. A villamos izomreactio mindkét áram­nem iránt rendes, sőt a bénult izmok az átterjedő áramra valamivel élénkebben húzódnak össze, mint az épek. A nyelv mellső részén az ízérzet nem változott. Betegnél gyakori epileptikus rohamok jelentkeznek. Szemei egyébként épek. A végtagokon bénulásnak nyoma sincs. A villamos izomreactio rendes volta a bénulás ily hosszú fennállása mellett, továbbá az izomsorvadás hiánya, már magukban oly tünetek, melyek a peripherikus eredet ellen szoknak, noha a bénulás alakja, a­mennyiben a bal arczideg minden ága hüdött, a környi eredet mellett látszott szólani. Tekintve még az időnként fel­lépő részletes izom­rángásokat, továbbá a nem rég fejlődött epilepsiát, ez esetben a legnagyobb valószínűséggel corticalis és pedig a jobb oldali központi tekervények bántalmával állunk szemben, s az arcz­ideg-bénulás azon ritkábban észlelt alakját látjuk, hol központi gócz mellett az ideg felső homlok és szemágai is érintvék. Termé­szetesen itt az arczideg mindkét corticalis központja van bántal­mazva. Ezen esetben sem lehetne a büdös magyarázatára a Broadbent-Charcot-féle­ elméletet alkalmazni. Goo Kovács József tanár egyetemi i-ső sebészeti kóro­dájából. Az álképletek kórismézése. Szénásy Sándor tr. tanársegédtől. (Folytatás.) I. Sarcoma capitis. 6 hónapos csecsemőnél, mely 1882. november havában került a korodára, három hó alatt fejlődött az álképlet, s a bal fal­csonton 4 cm. hosszú, 3 1/3 cm. széles és 2 cm. magas, félteke­ alakú, részben hámtól fosztott, élesen határolt, tömött és minden irányban mozgatható ter­me-nagyobbodást képezett. November 6-án az ál-

Next