Orvosi Hetilap, 1885. március (29. évfolyam, 9-13. szám)

1885-03-01 / 9. szám

okokból semmikép sem akart beleegyezni e műtétbe, s csak ez bírta rá Lumniczer tanár urat, hogy kisérletképen a Mikulicz-féle resectiót végezze, kisérletképen, mert a lágy részeken, s az inak men­tén lévő kóros elváltozások vajmi csekély reményt kelthettek a lábnak a műtét által is megtarthatására. A műtét 1882. december 13-ikán végeztetett a már fenntebb leírt typikus módon. A talus és calcaneus egész felülete szuvasnak bizonyult, helyenként mély roncsolásokkal. A sajkacsont és köbcsont a lefűré­­szelés után is gyanúsnak bizonyult, s így kikanalaztatott; a boka­végek szintén felületes cariest mutattak. A láb, correct összeillesztése után, oldalt hátul két lemezes varrattal rögzíttetett, a bőr felületesebb és mélyebb csomós varrat­tal egyesíttetett. Hátsó fakéreg-sín, organtin-kötés, melyből elől a háti hajlításba elég könyen hozott lábujjak kilátszottak, talpi részü­kön azonban még a sínnel rögzítve voltak. A kórlefolyásból sok örvendetest nem említhetek; a negye­dik napon (dec.­­ 7-ikén) a belső lemezes ezüst varrat mellett tályog képződött, a szomszéd részekre átterjedve, úgy, hogy a belső varra­tot el kellett távolítani. A 14. napon szintén tályog-képződés miatt a másik sodrony is eltávolíttatott. Egy külön talpi drainage helyén a 16. naptól profás genye­­dés állt be, mely tágításra adott okot; a két sebzúgba alkalma­zott drainage helyén ekkor genyedés alig volt, de a teljes hegedés nem állott be. Február 10-ikén a talpon lefelé, az Achilles-in mentén felfelé ép úgy, mint az alszár belső és külső oldalán is időközben fellé­pett átmenetek, tályogok újra feltárattak és kikanalaztattak iodoform­­kezelés közben. A várt eredmény nem következett be, nem hogy javulás állt volna be, hanem a csont is a fibula és köbcsont találko­zási helyén (2. ábra) nagyobb kiterjedésben ismét kórosan elváltozott. Április 2-ikán még egy végső kísérlet a kanalazás, feltárás és kiégetésre, de ez is hasztalanul, úgy, hogy május 5-ikén a fiú bele­egyezésével az alszár-csonkítás végeztetett, mely után julius 8-ikán gyógyulva, jó színben hagyta el a kórodát. Az eltávolított csonkot Mihálkovics tanár úr intézetében ki­dolgoztam. (1. és 2. ábra.) 7. Egy 7. eset, melynek közlésére Mikulicz m­r. a XIII-ik sebész congressuson felkért, 1883. nov. havában ugyancsak általa mű­tétért caries miatt. A beteg 1884. aprilban gyógyulva járt mű­téti végtagján. Ennél elkerülhette a kóros végtag hosszabbodását. A műtétre egy másik javalatot a sarok bőrének kiterjedtebb fekélyes folyamatai szolgáltatnának. Ezen ok miatt végzett Mikulicz­­féle műtéti eset csak egy van az irodalomban feljegyezve, az, melyen M. először végezte ezen műtétet. Ez egy öröklött buja­­senyvben szenvedő 24 éves fiatal­ember, ki a bujakóros osztály­ról Billroth korodájára tétetett át a végből, hogy a lába sarkán levő nagy kiterjedésű, gyógyíthatlan bujakóros fekély miatt az alszár-csonkítás végeztessék. Ennél M. 1880. sept. havában végezte a műtétet kielégítő eredménynyel. A harmadik indicatióból, melyben a sarok tájának heveny sértés következtében létrejött nagyfokú roncsolása miatt végeztetik a műtét, még nem találkozunk tipikus esettel. Lássuk most e műtéti mód által elért eredményeket. A legutóbb érintett indicatióból végzett műtétek, értem, a heveny sértések miatt végzettek eredményéről még nem szólhatunk, mert ilyen esettel még nem találkoztunk. Meg vagyok azonban győződve, hogy a legjobb prognosist nyújtják, mert a műtét ép egyénen, ha nem nagyon későn és elhanyagolva kapjuk a sérü­lés után, kedvező sebkezelési viszonyok között is volna kivihető. A sarok bőrének fekélyes folyamatai esetén csak nagy kiter­ I. ábra. 2. ábra.

Next