Orvosi Hetilap, 1885. március (29. évfolyam, 9-13. szám)
1885-03-01 / 9. szám
okokból semmikép sem akart beleegyezni e műtétbe, s csak ez bírta rá Lumniczer tanár urat, hogy kisérletképen a Mikulicz-féle resectiót végezze, kisérletképen, mert a lágy részeken, s az inak mentén lévő kóros elváltozások vajmi csekély reményt kelthettek a lábnak a műtét által is megtarthatására. A műtét 1882. december 13-ikán végeztetett a már fenntebb leírt typikus módon. A talus és calcaneus egész felülete szuvasnak bizonyult, helyenként mély roncsolásokkal. A sajkacsont és köbcsont a lefűrészelés után is gyanúsnak bizonyult, s így kikanalaztatott; a bokavégek szintén felületes cariest mutattak. A láb, correct összeillesztése után, oldalt hátul két lemezes varrattal rögzíttetett, a bőr felületesebb és mélyebb csomós varrattal egyesíttetett. Hátsó fakéreg-sín, organtin-kötés, melyből elől a háti hajlításba elég könyen hozott lábujjak kilátszottak, talpi részükön azonban még a sínnel rögzítve voltak. A kórlefolyásból sok örvendetest nem említhetek; a negyedik napon (dec. 7-ikén) a belső lemezes ezüst varrat mellett tályog képződött, a szomszéd részekre átterjedve, úgy, hogy a belső varratot el kellett távolítani. A 14. napon szintén tályog-képződés miatt a másik sodrony is eltávolíttatott. Egy külön talpi drainage helyén a 16. naptól profás genyedés állt be, mely tágításra adott okot; a két sebzúgba alkalmazott drainage helyén ekkor genyedés alig volt, de a teljes hegedés nem állott be. Február 10-ikén a talpon lefelé, az Achilles-in mentén felfelé ép úgy, mint az alszár belső és külső oldalán is időközben fellépett átmenetek, tályogok újra feltárattak és kikanalaztattak iodoformkezelés közben. A várt eredmény nem következett be, nem hogy javulás állt volna be, hanem a csont is a fibula és köbcsont találkozási helyén (2. ábra) nagyobb kiterjedésben ismét kórosan elváltozott. Április 2-ikán még egy végső kísérlet a kanalazás, feltárás és kiégetésre, de ez is hasztalanul, úgy, hogy május 5-ikén a fiú beleegyezésével az alszár-csonkítás végeztetett, mely után julius 8-ikán gyógyulva, jó színben hagyta el a kórodát. Az eltávolított csonkot Mihálkovics tanár úr intézetében kidolgoztam. (1. és 2. ábra.) 7. Egy 7. eset, melynek közlésére Mikulicz mr. a XIII-ik sebész congressuson felkért, 1883. nov. havában ugyancsak általa műtétért caries miatt. A beteg 1884. aprilban gyógyulva járt műtéti végtagján. Ennél elkerülhette a kóros végtag hosszabbodását. A műtétre egy másik javalatot a sarok bőrének kiterjedtebb fekélyes folyamatai szolgáltatnának. Ezen ok miatt végzett Mikuliczféle műtéti eset csak egy van az irodalomban feljegyezve, az, melyen M. először végezte ezen műtétet. Ez egy öröklött bujasenyvben szenvedő 24 éves fiatalember, ki a bujakóros osztályról Billroth korodájára tétetett át a végből, hogy a lába sarkán levő nagy kiterjedésű, gyógyíthatlan bujakóros fekély miatt az alszár-csonkítás végeztessék. Ennél M. 1880. sept. havában végezte a műtétet kielégítő eredménynyel. A harmadik indicatióból, melyben a sarok tájának heveny sértés következtében létrejött nagyfokú roncsolása miatt végeztetik a műtét, még nem találkozunk tipikus esettel. Lássuk most e műtéti mód által elért eredményeket. A legutóbb érintett indicatióból végzett műtétek, értem, a heveny sértések miatt végzettek eredményéről még nem szólhatunk, mert ilyen esettel még nem találkoztunk. Meg vagyok azonban győződve, hogy a legjobb prognosist nyújtják, mert a műtét ép egyénen, ha nem nagyon későn és elhanyagolva kapjuk a sérülés után, kedvező sebkezelési viszonyok között is volna kivihető. A sarok bőrének fekélyes folyamatai esetén csak nagy kiter I. ábra. 2. ábra.