Orvosi Hetilap, 1886. április (30. évfolyam, 14-17. szám)

1886-04-04 / 14. szám

- 375 — — 3 7f> - / mes eltérést mutatnak, s egyébként külemük tekintetében felette hasonlók az ép májsejtekhez, a határt itt kijelölni igen nehéz, s legtöbbször lehetetlen. A környező májsejteken ily góczok körül sem összenyomatás, sem valamely egyéb másodlagos elváltozás nyomai fel nem ismerhetők. Határozott, úgy az újképleti gócz, mint a környező májszö­vet felé élesen határolt és különálló kötszöveti tok még a leg­nagyobb daganatok körül sem létezik. A határ mindenesetre éles és jól kifejezett ugyan, amint az már szabad szemmel is fel volt ismerhető, de ez azáltal van létesítve, hogy egyrészt a daganat szabályos gömböt képezve, nyúlványokat rendesen nem bocsát ki a környezet felé, másrészt pedig az újképletet közvetlenül környező májszövet tényleg kis fokban szaporodott, de rostjai közt minde­nütt a körkörös körszöveti rétegekkel párhuzamosan elhelyezett, orsó alakban ez irányban megnyúlt keskeny májsejtek láthatók, melyek csúcsaikkal érintkezve a kötszöveti rétegekkel váltakozó sorokat képeznek az új képlet körül. Vannak azonban, bár ritka helyek, hol e rétegek rövid megszakítást szenvednek azáltal, hogy az újképlet sejthengerei azokon mintegy áttörve, a környező máj-­­ szövetnek itt el nem változott sejtsoraival lépnek közvetlen érint­kezésbe. Maga a kötszövet az újképlet támasztó gerendezetét képező kötszöveti sövényekkel, kifelé májsejtsorok és a lebenykék közti kötszövettel áll közvetlen összefüggésben. Az új képletek elemei, mint említve volt, rendesen egészen épek, csak a nagyobb góczok mutatnak belsejükben egyes szabály­talan alakú részleteket, melyekben a sejtek kevésbé jól festődnek, sok apró zsírcseppeket tartalmaznak, s ugyanitt, valamint némely­kor más, különben épnek látszó részletekben a sejtgerendák közt vérömlenyek észlelhetők, mely elváltozások okozzák a nagyobb góczok metszlapjának fenntemlített tarka küllemét. Véredényekben az újképletek igen szegények és csak körzetükön láthatók itt-ott nagyobb, a környező májszövetből származó nagyobb ágak átmetszetei. Maga a májszövet, eltekintve a nagyobb daganatok közvetlen szomszédságában fennt leírt, határozottan másodlagos és csak kisebb fokú elváltozásoktól, semmi jelentékenyebb eltérést a rendes állapottól nem mutat, s nevezetesen — amit pedig különösen hangsúlyozni akarok, — eltekintve a nagyobb interlobularis edé­nyek körül mutatkozó kisfokú sejtes beszűrődéstől, idült szövet­közi lábra utaló elváltozások teljesen hiányoznak benne. Az intra­lobularis hajszáledények többnyire tágultak, vérrel teltek; a máj­sejtek rendes sokszögletes alakúak, de helyenkint, s főleg az újkép­letek szomszédságában több sárga festenyszemcsét tartalmazók. Az epeutak nem szaporodottak, de a nagyobbak helyenkint hám­sejtek által egészen kitöltöttek. Mint e leírásból kitűnik, a jelen eset határozottsággal azok közé sorozható, melyeket Klebs ótal­ szőkébb értelemben vett adenomáknak nevezünk, e név alatt oly májdaganatokat értve, melyek a máj saját állományából fejlődtek és szerkezetükre nézve a csöves mirigyek típusának felelnek meg. Az adenoma fogalmá­nak ilyetén körvonalazása kizárja köréből azon eseteket, melyek szintén a májsejtekhez hasonló elemekből vannak alkotva, melye­ket azonban, minthogy a sejtek elrendeződésükben szorosan az épületi májlebenykéket utánozzák, jelenleg a göbös hyperplasia nevével szokták megjelölni. A jelen eset egyébiránt szorosan csat­lakozik ahhoz, melyet Griesingera­ észlelt és közölt, s mely a Rindfleisch által eszközölt szövettani vizsgálat folytán, ki egyrészt e képletek szerkezetét szabatosan megállapította, s másrészt kelet­kezésükre és fejlődésükre, nézve is állított fel elméletet, mely jelenleg is általánosan el van fogadva, s kiváló érdekességgel bir. 47 éves férfinál, ki körülbelül két éven át időnkint fellépő oldalszúrás, hasmenés, dyspeptikus nehézségek és nehézlégzésben szenvedett, kinek erőbeli és táplálkozási viszonyai azonban csak a legutolsó időben roszabbodtak, midőn egyidejűleg hasvízkór és sárgaság is fejlődött ki, a máj 14 font súlyos, számtalan, egész alma-mekkoraságú, erősen feszülő, egynek kivételével, mely belsejé­ben ellágyulási űrt tartalmaz, lágy, ruganyos tapintatú újképlettől áthúzódott, melyek közt májszövet csak itt-ott fedezhető fel kes­keny sövények alakjában. Rindfleisch a szöveti képet a vese kéreg­állományához hasonlítja, amennyiben majdnem egyedül csak kanya­rodott, hámsejtekkel teli mirigy csatornákból állanak, melyek közül a legtöbb szilárd, míg némelyeknél központi űr is, mely rendesen sárga nyákcsapot tartalmaz, különböztethető meg. A legkisebb góczok az acinusok körzeti részében található, s itt a májsejtek körülírt hyperplasiája és metatypiája útján jönnek létre. A további fejlődés egyrészt a fejlődési zavar excentrikus kiterjedése, másrészt a meglevő sejthengerek bimbódzása útján történik, míg valamivel később az utóbbi mód kizárólagosan jut érvényre. Az új képletek kötszöveti burokkal vannak körülvéve, mely belső felületén savós belhámmal van kibélelve. Rindfleisch adatait később Eberth') is megerősítette, csakhogy az utóbbi a belhám-kibélelés jelenlétéről nem volt képes meggyőződni. Két eset alapján, melyek közül az elsőben 63 éves férfinál a máj számos, egész czitrom-mekkoraságú góczot tartalmazott, a másikban 60 éves férfinál a góczok, egy tyúktojásnyi kivételével, csak a dió nagyságát érték el, mindkettőben pedig a szerkezet a megelőzővel sok tekintetben megegyező volt, csakhogy a máj szövete azonkívül nagyfokú cirrhosist is mutatott, azonos véle­ményt nyilvánítanak a képletek keletkezésére nézve Kiener és Kelsch2). Ők azonban már tovább mennek, amennyiben, bár fej­tegetésükből az egész határozottsággal nem is derül ki, az egyide­jűleg jelen levő czirrhosisra nagy súlyt fektetve ennek az újkép­letek keletkezésére nézve befolyást hajlandók tulajdonítani, s e nézetet, de már határozottabb alakban Cornis és Ranvier( * 5) is vallják. Szintén a májsejtekből származtatja az újképletek elemeit Simmonds*), ki 75 éves, iszákos egyénnél a cirrhotikus májban elszórt igen számos, egész tyúktojásnyi góczot észlelt, melyek szer­kezetükre nézve az említettekkel megegyezők. Vannak azonban szerzők, kik az eddigiekhez macroscopikus és górcsős tekintetben tökéletesen hasonló esetek vizsgálata alapján azt vélik, hogy a csöves mirigyek típusát utánzó új képletek nem a májsejtek, hanem az epeutak helybeli atypikus szaporodása által jöttek létre; befo­lyással e szerzők — így Birch-Hirschfeld( 7), Brigidi és Bantiß), Pawlowski’) — nézetére hasonló átmeneti képek voltak, mint a­minek Rindfleischt és követőit arra bírták, hogy az új elemeket a régi májsejtekből vezessék le. Részemről az ily górcsői képeknek nem vagyok hajlandó a szóban forgó tanra nézve oly fontosságot tulajdonítani, hogy egyedül ezek alapján az újdonképződmények fejlődési módját meg lehetne határozni. Ez csak akkor volna lehetséges, ha feltesszük, hogy a májban roppant számban talált góczok mindegyike a többiektől függetlenül az illető helyen levő májsejtek önálló átalakulása útján jön létre, ami pedig a bántalom macroscopikus képével és újkép­leti természetével merőben ellenkezik, mely utóbbi inkább azt teszi felette valószínűvé, hogy az összes góczok egyetlen, vagy leg­feljebb csekély számú elsődleges újképletből jöttek másodlagosan létre. Általában pedig az újképletekre nézve minden kétséget ki­záró módon be van bizonyítva, hogy valamely elsődleges daganat­ból ugyanazon, vagy más szervben másodlagos góczok fellépése a vér- vagy nyirkárammal tovavitt, vagy vándorolt alakúti elemekből álló csirok útján történik, melyek új helyükön megtelepedve sza­porodnak és ezáltal az elsődlegeshez hasonló újképletet hoznak létre. Kivételt csak azon esetek képeznek, hol, mint a sokszoros fibromák, lipomák, ritkábban neuromák és sarcomáknál, valamely szövetrendszer számosabb helyein vannak meg­adva veleszületetten az újképletek fejlődésének eddig ismeretlen feltételei. A régi, dys­­crasiák felvételén alapuló elméletek ép úgy általánosan elhagyottak­nak tekinthetők, mint Virchow nézete is. A jelenleg uralkodó nézetet a jelen esetre, valamint a mások által leírtakra alkalmazva, itt is a fenntebb említett okokon kívül más szervekben előforduló hasonló bántalmaknál szerzett tapasztalatainkra is támaszkodva. *) Handbuch der pathol. Anatomie. 1869. 375. 1. 2) Archiv der Heilkunde. 1864. 385. 1. *) Untersuchungen über die norm. u. pathol. Leber. Virchow’s Archiv. 43. k. 1868. I. 1. 2) Contribution ä l’histoire de l’adénome du foie. Archives de phy­siol. norm, et pathol. 8. évf. 1876. 622. 1. 3) Manuel d’histologie pathologique. 1884. II. k. 438. 1. *) Die knotige Hyperplasie und das Adenom der Leber. D. Archiv f. klin. Med. 34. k. 1884. 388. 1. 5) Lehrbuch der pathol. Anatomie. 1877. 6) Adenoma tubulato del fegato ; id. Hirsch’s Jahresber. 1881. 7) Zur Lehre von den Adenomen der Leber. St. Petersb. med. Wochenschr. 1884. 73. 1.

Next