Orvosi Hetilap, 1887. szeptember (31. évfolyam, 36-39. szám)
1887-09-04 / 36. szám
Budapest, 1887. 36. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 150. é. kr. September 4. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyvkereskedésében. ORVOSI HETILAP JTONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HARMINCZEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Vetíts Dezső tr. Tauffer Vilmos egyetemi ny. r. tanár II. szülészeti és nőgyógyászati korodájából. Adatok a petefészek csillóhámos papillás customájának szövettanához és keletkezéséhez. — Szabó Dénes tr. Közlemény Kézmárszky Tivadar egyetemi ny. r. tanár I. szülészeti és nőgyógyászati korodájából. Petefészek-kiirtások. (Vége.) — Csatáry Ágost tr. Közlemény Wagner János egyetemi ny. r. tanár I. belkórodájából. A strophantus hispidus hatásáról. (Folytatás.) — Perényi József tr. Mihálkovics Géza tr. egyetemi ny. r. tanár boncz- és fejlődéstani intézetéből. Microlectron. Új készülék szövet- és fejlődéstani anyagok kezelésére. — Könyvismertetés. Lehrbuch der Kinderkrankheiten für Aerzte und Studierende von Dr. Adolf Baginsky. — Lapszemle. Vérhányás és véres székletét különös alakja csecsemőknél. — A nagy légutak kutaszolása. — Hydrorrhoea gravidarum. — Sclerosis disseminata. — Gyermekek égési sebei. Tárcza : Török János tr. A halálozás és betegedés a legutóbbi években a tornallyai járásban. — Dirner Gusztáv tr. Úti naplómból. IV. — Heti szemle. A budapesti k. tud. egyetem rectora és tanácsának beigtatása. — Szünidei orvosi cursus. — Vegyesek. — Beküldetett. — Pályázatok. Tauffer Vilmos egyetemi ny. r. tanár II. szülészeti és nőgyógyászati kórodájából. Adatok a petefészek csillahámos papillás cystomájának szövettanához és keletkezéséhez. Velits Dezső író tanársegéd: Nehány bevezető szó Tauffer tanártól. A petefészekdaganattal szenvedő betegek között több olyan találkozott kórodánkon, kinél az anatómiai viszonyokkal alig összeegyeztethető kórodai jelenségeket észleltünk. A hasár megnyitása alkalmával esetleg kis mennyiségű hastri savógyülem mellett, a daganat falán nyílás volt és üregéből bolyhos tömeg nyomult ki a has üregébe a nélkül, hogy a hashártya bármilyen elváltozást mutatott volna ; más esetben, a daganat falainak áttörése folytán, az űrből kitóduló és a savóban szabadon úszkáló papillás tömegen kívül, a fali és zsigeri hashártyát egyaránt, hasonló képletek, apró göböcskék és nagyobb bolyhok alakjában, borították el; feltűnt az is, hogy a daganat felületének ép volta mellett (görcsövileg, proliferáló hengerhámos papillás daganatként meghatározott esetben) a hashártyát, az említettekhez egészen hasonló burjánzások foglalták el; végre megragadta figyelmünket műtét alkalmával, hogy a daganat falán talált likból, (mely helyzete és minősége által, az előzményekkel összevágóan előrement szúrcsapolás következményeként volt felismerhető), ismét a már említett bolyhos tömeg nyomult a has üregébe és daczára ennek a peritoneum a műtét alkalmával még mindig teljesen ép volt. Más szóval a proliferáló hengerhámos papillás daganat jelenlétében, megbetegszik a hashártya, még ha ép is a daganat felülete, más esetben ép marad, a peritoneum hosszabb időn át, daczára annak, hogy belefutott a bolyhos tömlőbennek a fal áttörése után és végre látszólag ugyanolyan minősége mellett az áttört daganatnak, a hashártya hosszabbrövidebb idő után, azonosnak látszó megbetegedésbe esik. A hashártyaűrben úszkáló és a hashártyát borító papillás képletek bonettani különbséget sokszor nem látszottak mutatni, és úgy tarthattuk a hashártyán elszórt képleteket esetleg az idült hashártyaizgatás jóindulatú terményeinek, mint a daganat szövetelemei átrakodásának ; és úgy lehetett a hasür savó az izgatott peritoneum terménye, mint a felrepedett tömlőüreg hámképleteinek productuma. Egyáltalában függő kérdés még manapság, hogy adott esetben, a hashártyán talált elváltozások az őrülközés, a szétszóródás és implantatio a folytonosságban tovaterjedés útján jönnek-e létre, vagy metastasis útján származnak-e oda; ép úgy még ezután eldöntendő, hogy a daganatoknak milyen alakja és minő viszonyok között okoz ilynemű másodlagos megbetegedést; honnan van az, hogy látszólag ugyanazon folyamatnál, a peritoneum egyszer immun a hasűrbe bejutó képletek irányába, máskor pedig ugyanolyannak látszó megbetegedésre fogékony? Az anatómiai jelenségek ezen rejtélyes voltának a kórodai lefolyás is megfelelt; míg egyeseknél a hashártyán kiterjedt papillás burjánzás — jóindulatú egyszerű sarjadzó szövet közömbösségével látszott bírni (amint azt idült hashártyálobnál találhatni), addig másoknál — a daganat megjelenési alakja és a hashártyának látszólag ugyanazon vagy talán még kisebbfokú elváltozása mellett) nagy veszélyt hordozott magában; műtét után egyik rész állandóan gyógyult, a másik a műtét utáni napokban vagy csakhamar látszólagos gyógyulás után elhalt általános carcinosis tünetei között. Tény az, hogy a petefészek némely daganatait kísérni szokott másodlagos hashártyamegbetegedések bonettanilag még nincsenek annyira kiderítve, hogy a gyógyjavallat, a kórodai lefolyás és a jóslat kérdéseire kellő feleletet nyerhetnénk. Az alábbi dolgozat ezen kérdéseknek megoldásához igyekszik újabb szövettani adatokat szolgáltatni. Úgy hiszem, hogy a szövettani ismeretek alapján, gyakorlati jelentőség is rejlik e munkában, egyebek között az által, hogy a petefészekdaganatok egynémely fajánál a korai műtét javallatát nyomós érvekkel támogatja, továbbá az által, hogy bizonyítja, miszerint a petefészekdaganatoknak (többnyire még ma is veszélytelennek tartott) szúrcsapolása nem közömbös, hanem bizonyos körülmények között nagyjelentőségű, mert másodlagos hashártyamegbetegedésnek lehet indító oka. Mintegy tíz év előtt, midőn a szövetbúvárok a petefészek tömlős daganatainak szövettani ismeretét rár-már kimerítettnek