Orvosi Hetilap, 1888. november (32. évfolyam, 45-48. szám)
1888-11-04 / 45. szám
ORVOSI HETILAP. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. BUDAPEST, 1888. 45. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR: helyben és vidéken egész évre iort, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. NOVEMbER 4. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyvkereskedésében. HONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVARLAT KÖZLÖNYE. HARMINCZKETTEDIK ÉVFOLYAM. Tartalom : Szontágh Felix Jr. Közlemények a Stefánia-szegény-gyermekkórházból. Adatok a központi idegrendszer megbetegedéséhez veleszületett bujakórnál. — Preisz Hugó Jr. Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem kórboncztani intézetéből. A pseudohypertrophia musculorum egy esetének szövettani vizsgálata. (Vége.) — Velits Dezső tr. Közlemény Tauffer Vilmos tr. egyetemi ny. r. tanár II. szülészeti és nőgyógyászati korodájából. A petefészek tömlős daganatai által okozott másodlagos hashártya-megbetegedés jelentőségéről kórismér gyógyjavalati és kórjóslati szempontból. (Vége.) — A budapesti kir. orvosegyesület 1888. october hó 27-én tartott XX. rendes ülése. — Könyvismertetés. A közegészségügy haladása az argentini köztársaságban, írta dr. Coni R. Emil. — Lapszenle. Az antisepticumok hatása a zsigerekre. — Actinomyces. — A garat és a tápcső resectiója. — Az anthrarobin a bőrgyógyászatban. — Befecskendő-készülék. — A gége csövezése diphtheritisnél. Tárcza : Klug Nándor tnr. Olaszországi egyetemek. III. — Heti szemle. A német egyetemek látogatottsága. — Új fürdő és gyógyintézet a fővárosban. — Orvosok száma Austriában. — Hosszú élettartam. — Budapesti önkéntes mentő-egyesület. — A nagy városok halandósága a lefolyt évben. — A vasúti hivatalnokok megbetegedési viszonyai. — Vegyesek. — Beküldetett. — Pályázatok. Melléklet : Szontágh Miklós tr. előadása : »A magas Tátra déli lejtőinek hőmérsékéről«. Közlemények a Stefánia-szegény-gyermekkórházból. Adatok a központi idegrendszer megbetegedéséhez veleszületett bujakórnál. Közli Szontagh Felix tr. I. segédorvos. Az infantilis bujakórnál a központi idegrendszer megbetegedése vajmi ritkán észleltetik. E tekintetben is különbözik a gyermekek veleszületett bujakórja (mert az esetek legeslegnagyobb számában az) lefolyásában a felnőttek szerzett lesétől. Tudvalevő dolog, hogy különösen újabbkori tapasztalatok kiderítették, miszerint felnőtteknél úgy a központi, mint a környi idegrendszer megbetegedéseiben a syphilisnek, mint aetiologicus mozzanatnak rendkívül fontos, s azelőtt nem eléggé ismert, szerepe van. Csak a tabesre utalok, melyről neves szerzők állítják, hogy az esetek túlnyomó részében lués alapján fejlődik. Nem ritkák magának az agynak s függelékeinek syphiliticus elváltozásai sem, sőt ismeretesek psychosisok is, melyek aetiologiája a bujakórban gyökerezik. Nem úgy a gyermekek bujakórjánál. Kórházunk nemcsak fekvő, de még sokkal inkább járó anyagának nem kis része lués congenitára esik. Mondhatom, hogy alig múlik nap, melyen ezen betegség egy-két, gyakran még sokkal több új esetével ne találkoznánk. E mellett érdekes tapasztalatunk e betegségnél, hogy a szülők gyermekük betegségének kezelése körül máskor nem észlelt kitartást tanúsítanak, s gyermeküket rendeletünk értelmében pontosan — többnyire öt naponkint — mindig elhozzák. Azt hiszem, hogy a szülők ezen — mondom más bajoknál ritkábban észlelt — kitartásának oka talán a következőkben rejlik : először is — tudva vagy sejtve, hogy gyermekük »vérbaj«-ban szenved — a szülők nem igen szeretnek másfelé fordulni, megmaradnak annál, ki »titkukat« már tudja. De még alig van betegség, természetesen a kedvező eseteket értve, melynél a therapia — többnyire calomelpornak vétele — oly egyszerű, olcsó, s eredményében oly szembeszökő volna, mint épen a lues congenitanál. De még egy más fontos tényező is játszik közzé: az önfenntartási ösztönnél is tán hatalmasabb az ember azon törekvése, hogy saját propagálja; még a legszegényebb ember is szereti, ha gyermeke van. Pedig eddig nem sikerült egyet sem megtartania: az anya vagy elvetélt már több ízben, vagy már több holt magzatot hozott világra, avagy az élve szülöttek mind csecsemőkorukban haltak el, a szülő tehát mindent áldozna, hogy ez az egy, pedig ez már a 16-ik, sőt egy nem régen látott esetben, a 13-ik, megmaradjon. Jönnek tehát az orvoshoz, ki azzal biztatja őket, hogy reményű, miszerint sikerülend azt az egyet »megtartani«. S ha később az előre mondott prognosis értelmében tán recidivák fellépnek, ismét csak ahhoz fordulnak, ki a gyermek baját már »érti«, így e betegség terén, tekintve különben is nagy elterjedését, valóban óriási tapasztalatok felett rendelkezik kórházunk; az új eseteken kívül a régieket is — legalább egy részüket — alkalmunk van evidentiában tartani. S daczára ezen nagy anyagnak, alig találkozunk olyan esetekkel, melyeknél a központi idegrendszer is, nevezetesen az agy bántalmazást mutatna. De meg másrészt az agyi megbetegedések nagy számánál hiába kutatunk a lués, mint aki mozzanat iránt. Vajmi ritkáknak kell tehát mondanunk azon eseteket, melyek- nél elváltozások az agyban gyermekeknél luésre vezethetők vissza. Ezt vallja a tapasztalataiban oly gazdag Henoch is. S ha kérdi valaki, mi az oka annak, hogy a veleszületett luésnél az agy — mert csak erről akarok most beszélni — mintegy immunitással látszik bírni a syphilis vírusának invasiója ellen, úgy erre a kérdésre a felelettel adósaknak kell maradnunk. Visceralis elváltozások veleszületett bujakórnál épen nem ritkák. Találkozunk velük gyakran, nevezetesen a máj-, lép-s tüdőben azon magzatoknál, melyek vagy halva születtek, avagy röviddel a születés után az intrauterin infectióból keletkezett, s így már világra hozott cachexia folytán elpusztulnak. Nem úgy a későbbi korban; ilyenkor ezek a legnagyobb ritkaságok, de előfordulhatnak. A »Jahrbuch für Kinderheilkunde« legutolsó füzetében magam is ismertettem egy öt éves fiúcska esetét, kinél az anus körül széles függöny volt, s a sectio — a gyermek septicus vörhenynek esett áldozatul — a bal alsó tüdőlebeny syphiliticus pneumoniáját mutatta. Hasonló észleletek mások által is közöltettek. De nem ritkák a veleszületett bujakórnál az úgynevezett harmadlagos tünetek, a csontrendszer megbetegedései sem. Sőt megjelenésük paradoxnak mondható némely esetben. Az anya behozza 45