Orvosi Hetilap, 1891. február (35. évfolyam, 5-8. szám)
1891-02-01 / 5. szám
Harminczötödik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1891. február 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az egyet. 11. sebészi klinikáról. A Koch-féle szer hatása körül eddig gyűjtött tapasztalataim. Lumniczer Sándor tanár. (Vége.) Mielőtt a Koch-féle szer gyógytani hatása kérdésének fejtegetésére s az eddig elért therapeutikus eredmények kimutatása czéljából az észleletre szolgált eseteknek sorban rövid leírására térnék, nem mulaszthatom el egy legújabban, ép gyógytani irányban tett észleletem közlését. A közvetlen múlt napokban, néhány esetben általános reactio kimaradásáért több napi szünet után végeztünk fokozott adagit injectiókat. S részint a befecskendések folytatása mellett bekövetkezett reactio nélküli idő alatt tett megfigyelés, részint a megújított és fokozott befecskendések eredményéből hajlandó vagyok egy oly tanúságot vonni, melyet addig sem mellőzhetek hallgatással, míg alkalmam jut véleményem helyességéről bővebben meggyőződhetni. Azt hiszem ugyanis, hogy oly esetben, ha a szer adagjának folytonos növelése közben s ennek folytán az ú. n. „megszokás“, vagyis a visszahatások kimaradásának időszaka áll be , akkor sem nem szükséges, sem nem czélszerű a lázas reactiót a szer adagjának túlhajtott fokozása által mindenképen kierőszakolni akarni. Nem szükséges pedig azért, mert megfigyeléseim szerint, amely esetben a helybeli javulás netán már megindult, úgy ez akkor sem látszik megállapodni, ha az ugyanazon mérsékelt fokon folytatott injectiókat reactio nem követi. De nem is czélszerű, mert megeshetik az, hogy a túlhajtott adagot egyszer majd esetleg, nem typikus reactio, reá következő euphoriával, hanem egy napokig eltartó lázas mozgalom oly functionális zavarokkal követi, aminek folytán a szervezet regeneratív és ellenállási képessége csökken, ami a kimerülés aggasztó fokához vezethet. % % % Ezennel a gyógytani eredmények tárgyalására térve, mindenekelőtt megjegyzem, hogy a kísérleteknek alávetetteknél már a megelőző 3—4 napos felvételi vizsgálat idejében, úgyszintén az injectiók és megfigyelés egész ideje tartamára minden más, akár belső, akár külső gyógyeljárás mellőzve lett. Netán jelen volt nyílt sebet vagy fekélyt csak sterilizált kötőanyaggal fedtünk. A következő, kóralakok szerint csoportosított eseteknek és a rajtuk elért eredményeknek rövid ismertetése közben, azok megvilágítására az egyes eseteknél, különösen a kórlefolyás szempontjából a rovatos kimutatásra fogok utalni. A) Izületlék 4 eset. a) Coxitis sinistra (IV). F. K., 15 éves hajadon, 1 2 év óta tartó nyilván synovial származású lob; a bal alsó végtag látszólagosan rövidült; a czomb közelített, pronált és csípízületben 90° hajlított állásban ; lobosan — fájdalmasságért — rögzített; nyomás alatt az ízület nagyon érzékeny; passiv mozgatás fájdalmakért alig kivihető. A befecskendések előtt 5 hétig Volkmann-féle distractio volt alkalmazva, alig számba vehető eredménynyel. Már az első (O' cgm.) injectióra az általános reactio ideje alatt a helybeli reactio fokozódott subjectiv fájdalmakban nyilvánul; a befecskendések közti idő alatt a fájdalom megszűnik, és ez a folytatólagos injectiókra ismétlődik. A harmadik injectio után az Ízület és a glutaeusok tája szemlátomást lelapult; az Ízület mellső felszínére és a tomporra eszközölt nyomás fájdalmassága szembeszökőleg kevesebb. Az Ízületben passive kis excursiók fájdalom nélkül eszközölhetők. Az ötödik injectióval (O’3) a helybeli reactio csökkent, a hatodikra kimaradt úgy az általános mint helybeli reactio; e mellett azonban a fokozatos javulás, bár kisebb mértékben nem szűnt meg haladni. B) (XVII) Gonitis, G. N., 11 éves fiú. Jobb térdben minden valószínűséggel synoviai származású, egy év óta tartó fungosus lob, nagy termenagyobbodással, a sípcsont oldalt eltolható , szétesés határán 135'-nyi hajlítási állású, nem fájdalmas. A jobb kézközép ujjnak első percze duzzadt (spina ventosa), ugyanezen ujj középcsontján, periostitis után elgenyedés és öblös menetek. Naponként délután 38'3°-ra terjedő lázas mozgalmak vannak jelen. Négyszer történt 0'05 cgm. (fél mgm.) befecskendezésre (mindannyiszor heves általános reactio mellett), — az első után semmi, a többi után a patella medial széle alatt alig számbavehető csekély fájdalom. A térben semmi kimutatható változás. A két ujjperező kissé karcsúbb, az öblös menetek kevés savós genyt elválasztva — tisztán s élénken sarjadzanak, a kézháton a lobos tér lelapult. g) (XIV) Synovitis art. manus fungosa. S. I., 30 éves férfi, előhaladott, szétesésnek induló időszakban valódi tumor albus; állítólag csak 2 hónapos, két év óta köhög, bal tüdőcsúcshurut, bacillus ki nem mutatható. A kezdetben erősebb, a harmadik injectio után mérsékelt általános reactio; ezek kíséretében —■ igen csekély fájdalommal jelentkező helybeli reactio, melyek a kilenczedik, már 20 cgm.-os injectióra egészen kimaradnak. A közteszület tenyeri oldalán áttörés készül, egyéb semmi változás. (Ij (XIII) Synovitis et osteomyelitis tarsi lat.1. J. V., 29 éves férfi, baja állítólag 6 hónapos; régebben vérköpése volt, jelenleg köhög, a jobb tüdőcsúcsban hurut tünetei; a köpetben gümőbacillus található. Csak a második (0,5 cgm.) injectióra jelent meg élénk általános reactio, s ennek kíséretében lábfájás és bőrpir a sarok- és köbcsont közti ízületnek megfelelő duzzanat felett. A többi befecskendésekre ez is megszűnt; a harmadik (6 5 cgm.) reactio nélküli injectióra vérrel festett köpet. Ugyanez ismétlődik a hetedik már 1.5 cgm.-os injectióra is. A tüdőhurut tünetei változatlanok, a szaporodott köpetben a bacillusok mennyisége nem változott. A lábtőbajon semmi változás. B) Csont- és csonthártyátok, szétesés és áttöréssel (sipolyos menetekkel) 2 eset. A) (VII) Caries metatarsi hallucis sin. M. J. 13 éves leány 13 hó óta beteg. Kutatóval agy sipolynyiláson a szuvas ízlőbe jutni, melyen híg geny ürül. Öt befecskendésre következett általános reactio mellett csak egyszer (a harmadikra) csekély helybeli fájdalom ; a többi injectióra (négyre) sem általános, sem bárminő helybeli reactio. (Legnagyobb adag 1-5 cgm.) Azonban már az első injectióra az öblös menet nyílása besüppedt, a hatodikra a lábujj duzzanata lelohadt, a köldökszerűen behúzódott sipoly nyíláson tömött élénk ép granulatio emelkedik ki (mint necrosisnál). B) (VIII) Periostitis metacarpi digiti IV. dextn (áttöréssel a kézháton) et spina ventosa phalangis I. dig. IV. Több hónapos baj ; az áttörés 5 hét előtt történt. A minimális adagon (0'05 cgm. , ’/2 mgm.) megkezdett, 00 5 cgm.-ra fokozott injectióra, melyek közül hármat általános reactio is követett, csak egyetlen egyszer, csekély érzékenységben nyilvánuló helybeli reactio. Az első injectióra az öblös menet nyilása besüppedt; a másodikra rajta élénk sarjak emelkednek, kevés savós váladék ; a harmadikra a sipolynyilás még jobban behúzódik, a gyűrűujj első percre felényire lelohad ; az ötödikre a sipolynyilás (a kezelés 2--dik napjára) elzáródott. Ezóta kétszer ismételt ellenőrzött befecskendéssel folytatólagos megfigyelés alatt áll.