Orvosi Hetilap, 1891. november (35. évfolyam, 44-48. szám)
1891-11-08 / 45. szám
Harminczötödik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1891. november 8. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti egyetem kórszövettani és a főváros bakteriológiai intézetéből. Vizsgálatok a syphilis-bacillusról. Marschalkó Tamás dr. lipiki fürdőorvostól. A syphilist okozó mikroorganismusok kérdése még a mai napig is meglehetősen homályos, daczára annak, hogy maga a syphilis egyike a legrégebben ismert — és a gümőkór után a leggyakoribb — legfontosabb betegségeknek. Bár már igen régi időtől, mondhatni e század elejétől törekedtek a búvárok a syphilis contagium titkaiba behatolni és bár oly neves emberek, mint Lostorfer,1 Stricker,2 Köttner,3 Cornil,4 Aufrecht és Birch-Hirschfeld'’ foglalkoztak behatóan e kérdéssel: e búvárok leletei mégsem tarthatnak igényt arra, hogy a syphilis virus kérdését tetemesebben előmozdították avagy tisztázták volna. Luftgarten'1 volt az, akitől e tekintetben az első érdemleges és mondhatni kitörő munka származik. Ő 1884. őszén syphilitikus szövetekben és váladékokban bacillusokat írt le, melyeket ő egy specifikus festési mód segélyével isolált, amely abból állott, hogy az Ehrlich-féle gentiana ibolya-oldatban körülbelül 24 óráig festett szöveteket kálium hypermanganicum és kénessavval színtelenítette. Szerinte ezen bacillusok első tekintetre igen hasonlítanak a gümőbacillusokhoz, egyenes vagy többé-kevésbé meghajtott, néha egész S alakú vagy megtört pálezikákat képeznek, amelyek hosszúsága 3'/2— 4*/2 fl között váltakozik, vannak azonban nagy számban rövidebbek (3 ft) és hosszabbak is, egész 7 ft nagyok, ez utóbbiak valószínűleg kéttagú bacillusok. Vastagságuk körülbelül V4—6/to tesz ki rendesen sötétkékek, vannak azonban világosabbak is. Néha a bacillusok végén gombalakú duzzanatok láthatók. Erősebb nagyításoknál kitűnik, hogy nem egészen sima kontúrokkal bírnak, hanem hullámszerűek és helyenként gyenge bevágásokat mutatnak. Némely bacillusok spórákat is tartalmaznak, melyek mint világos ovális fénylő pontok mutatkoznak. A bacillusok nem szabadon jönnek elő a szövetekben, hanem csakis a sejtekben intracellulárisan és pedig egyenként vagy csoportokban, 2—8-anként, néha egészen egymásba vannak gomolyodva. Míg ezen bacillusok savak ellenében igen érzékenyek és általuk csakhamar elszíntelenednek, addig alkohol iránt igen nagy ellenállást tanúsítanak. Luftgartennel csaknem egyidejűleg, de tőle függetlenül Doutreleponte bonni tanár és segédje Schütz hasonló eredményre jutottak, csakhogy ők más festési és színtelenítési eljárást alkalmaztak, amennyiben ők 24—48 óráig vizes gentiana ibolya-oldatban festettek, 62/3% légénysavban rövid ideig, ezután 60°/0 és absolut alkoholban színtelenítették s a metszeteket gyenge safranin-oldatban utánfestették. Doutrelepont és Schütz bacillusai egészen megegyeznek a Lustgarten-félékkel, a különbség csak az, hogy míg ez utóbbiak kizárólag a sejtekben intracellularisan fordulnak elő, addig ők úgy intracellularisan, mint a sejteken kívül körülbelül egyenlő számban találtak bacillusokat. Feltűnő, hogy mind Lustgarten, mind pedig a két utóbbi szerző csak gyér számban és csak a metszeteknek egy aránylag igen kis részében kaptak positiv bacillusleleteket. Lustgarten felfedezése a vizsgálatok egész sorának kiinduló pontját képezte. A búvárok közül némelyek tényleg positiv eredményeket kaptak syphilitikus szöveteknél, így Babes három esetben talált bacillusokat elsődleges keményedés és gummosus beszűrődéseknél, de Giacomi hasonló eredményre jutott syphilitikus váladékok vizsgálatánál, ő azonban fuchsinnal festett és vashalyag, valamint alkohollal színtelenített. A. Gottstein3 ezen módszert syphilitikus szövetek metszeteinél is positiv eredménynyel alkalmazta. Leloirt szintén positiv leleteket nyert Coutrelepont módszere segélyével, s már-már úgy látszott, hogy a vizsgálatoknak sikerülni fog a kérdést a végérvényes megoldás felé terelni, midőn ezek egy felfedezéshez vezettek, amely az egész syphilis-bacillus tannak egy erős lökést adott. Cornil már 1885. augusztus 4-dikén közölte az „Acad. de Médecine“-ben, hogy Alvarez és Tuvel'’ egészséges emberek nemző részeinek nyálkhártyaváladékaiban bacillusokat találtak, amelyek alakilag és festési viszonyaikat tekintve a Lustgarten-féle bacillusokkal teljesen megegyeznek. Ők egy csomó ellenkísérlet által akarták tisztázni a syphilis-bacillusok kérdését. Először is a Lustgarten-féle módszer segélyével a legkülönbözőbb syphilitikus szövetmetszeteket vizsgálták, anélkül, hogy sikerült volna csak egyetlen egyszer is positiv eredményt kapni, syphilitikus váladékoknál is csak részben, 55 eset közül 33 esetben találtak positiv bacillusleleteket, ellenben megtalálták lágy sanker (12 eset közül 3-szor), két herpes praeputialis hólyag és egy pemphigus vulgaris váladékában is a bacillusokat. Legfontosabb volt azonban azon felfedezésük, hogy nem syphilitikus egyének smegmájában (smegma praeputiale, perianale et vestibulare) a Lustgarten-féle bacillusokhoz mindenben hasonló normál smegma-bacillusok fordulnak elő. A leírás, amelyet a franczia szerzők az ő bacillusaikról adnak, egészen megegyez a Lustgarten-féle bacillusokéval, itt is megvan a tuberculosis-bacillusokhoz való nagy hasonlóság, az alak sokfélesége, a pálezikák elhajlása és csavarodása, a komma alakok, amelyek a cholera-bacillusokhoz feltűnő módon hasonlítanak, az S alakú spirillumok, valamint a Lustgarten által leírt gombalakú végduzzanatok, a szabálytalan szélek és a Lustgarten által spóráknak tartott világosabb pontok sem hiányoznak. A franczia szerzők hangsúlyozzák, hogy ezen bacillusok savak iránt igen nagy ellenállást tanúsítanak, azonban absolut alkohol azonnal elszínteleníti őket. Alvarez és Tavel közleményével csaknem egyidejűleg, de Lustgarten. Die Syphilisbacillen. Wien, 1885. 8 Doutrelepont und Schütz, lieber Bacillen bei Syphilis. (Aus der Klinik für Svpli. u. Ilautkr in Bonn.) Deutsche med. Wochenschr. Nr. 19. 1885. 1 Cornil et Babes. Les Bactéres p. 666. 2 Neue Färbungsmethode d. Syphilisbacillen. Friedländer’s Fortschr. d. Med. Nr. 16. 1885. 8 Ugyanott. 4 Progrés médical. 1885. Nr. 29. 6 Arch, de physiol, norm, et pathpl. Nr. 7. 1885.