Orvosi Hetilap, 1895. szeptember (39. évfolyam, 35-39. szám)
1895-09-01 / 35. szám
1895. 35. sz. ORVOSI HETILAP Közlemény a Tauffer Vilmos egyet. 1. tanár vezetése alatt álló II. szülészeti és nőgyógyászati klinikáról. Méhenkivüli terhesség esetei a II. szülészeti és nőgyógyászati klinika gyakorlatában. Közli: Tóth István dr. egyetemi tanársegéd. (Folytatás.) A méhen kívüli terhesség talán leggyakrabban épen haematokele alakjában kerül a gyakorló orvos szeme elé, nem felesleges tehát, ha összefoglalom röviden, miként járunk mi el haematokele esetén. A haematokele létrejövetele után, illetőleg a belső vérzés közepette, feltétlen nyugalomba helyezzük a beteget s roborans szerek s diaeta által igyekszünk a beteg erejét fentartani, a míg a heveny anaemiából s a belső vérzés okozta shock után összeszedi magát a szervezet. Heveny állapotban csakis progressiv folyamatnál avatkozunk be. Ha az észlelés alatt magasabb, tartósabbb lázas állapot nem lépett fel, a fájdalmak könnyen csillapíthatók voltak, úgy eleinte lábellenes, majd felszívó kezelést alkalmaztunk s a leírt 11 eset közül 2-szer már ez által is ezért értünk. (Százalékos adatot erre nézve nem akarok a leírt 11 esetből levonni, hiszen a klinikára jórészben már régi esetek kerülnek, s olyanokat veszünk leginkább fel, kiknél műtéti beavatkozás szüksége állott be; akiknek lakásviszonyai, életkörülményei lehetővé tették az otthonukban való ápoltatást, azokat orvosaik kezelésére bíztuk.) Ha azonban tartós vagy a suppuratio jeléül intermittáló láz lép fel, avagy a nyomási tünetek felhalmozódnak, avagy nem halad a felszívódás, az ilyen esetekben igenis megnyitjuk a vérömlenyt a hüvelyboltozaton át. Röviden leírom, hogyan végezzük ezt. A beteg hanyattfekvő helyzetében feltárjuk a hüvelyt s alapos desinfectio után trokarral pungáljuk a daganatot azon helyen, hol leginkább érezhető hullámzás, vigyázva, hogy urethert ne találjon a szúrás, illetőleg metszés, majd a trokar vezetése mellett tompavégű késsel harántul tágítjuk a nyílást, a tartalmát felülről gyakorolt enyhe nyomás által lehetőleg kiürítjük s a vérző hüvelyboltozaton szükség szerint varratokat alkalmazunk ; majd az űrbe ujjnyi vastag, rendszerint hajlított üvegcsövet helyezünk be s ezt a hüvelyboltozati varrathoz rögzítjük; a csőbe jodoform-gazet vezetünk fel s ugyanezzel enyhén kitöltjük a hüvelyt is. Eleinte naponként, majd a váladék keveslekedtével 2—3 naponként tisztogatjuk az űrt kiöblítésekkel, olykor desinficiens oldatokkal (az első napokban kiöblítést nem szoktunk végezni, nehogy a hasűrrel valamely communicatiót teremtsünk). Később az üvegdraint gummival cseréljük fel, majd a váladék elapadásával a draint fokozatosan eltávolítjuk s záródni hagyjuk a hüvelyboltozati nyílást. Nagyon ajánlhatom az üvegdraint az egyszerű gaze-zal való kitömés helyett: szabadabb a kiürülés útja, s a mi fő, miután nem szabadon vezetjük fel a kiöblítésnél használt kathetert, irrigátor csövet, hanem az üvegcsőben magában, a kiöblítés nem jár a rendesen csak gyönge álhártyák által képezett falzat átfúrásának veszélyével. A 29. sz. esetben leírt átfúrása a falzatnak is már az üvegcső kivétele után történt. A közölt 11 eset közül 2-szer (22., 26. sz.) operatíve nem avatkoztunk be , a többi 9 esetet operáltuk és pedig 8 esetben a hüvely boltozaton át nyitottuk meg a vérömlenyt, 6 esetben lázas állapot miatt, 2 esetben a haematokele nyomása által okozott fájdalmak s vizelési panaszok megszüntetése czéljából, illetőleg a felszívódás hosszabb időn át való kimaradása miatt. Egy esetben végeztünk laparotomiát (23. sz.), amikor a haematokele mellett még egy külön daganatot (tuba) is tapintottunk, s így a hüvelyboltozati megnyitást s drainezést elegendőnek nem tarthattuk. Mi történik ilyen esetben egyszerű megnyitás után a tumorral? vájjon tökéletes-e a haematokele kiürülése után a gyógyulás? Szóba jöhetne ilyenkor a laparotomián kívül a totalis exstirpatio is, amely minden esetre kisebb veszélyű beavatkozás, mint a laparotomia, azonban megfosztja a nőt minden esetre fogamzási képességétől, amit laparotomia útján csak egyoldali megbetegedés mellett megtarthatunk, lápén ezen okból adnex-megbetegedés mellett általában, hacsak nem kétséget kizárólag kétoldali a megbetegedés, tartózkodunk a totális exstirpatiótól, s még nagyobb veszély árán is inkább végezzük a laparotomiát. A 11 haematokele közül meggyógyult 10 s csak egy beteget vesztettünk el (30. sz.), aki legyengülve, magas lázakkal jött a klinikára. A véralvadék i geny kieresztése után megszűnt a láz a műtét napján, azonban a beteg nagyfokú gyengesége mellett a chloroform narkosis okozta hányás kimerülésre vezetett. * * # S most miután az egyes csoportokat részleteiben végigtekintettük, általánosságban fogom a 31 eset tapasztalatait tárgyalni. Ami a statistikai adatokat illeti: összesen 31 esetben láttunk méhen kívüli terhességet; feltétlen bizonyosággal megállapítható volt ez 23 esetben, valószínűséggel 8 esetben (haematokele). A kort illetőleg: (17—19—20. sz.) (18. sz. rég lefolyt terhesség). A 40. éven felül tulajdonképen csak 1 esetünk van, amennyiben 3 már évek sora óta viselte a méhen kívüli petét. Leggyakrabban fordult elő a 20—30 év közötti korban, tehát azon életkorban, amelyben átlagosan is leginkább esik teherbe a nő. 20 éven aluli korban egyet sem láttunk, aminek magyarázata nemcsak az, hogy ez időn belül átlag kevesebb nő jut teherbe, de az is, hogy aránylag kevesebb a megelőző szülés, gyermekágy, amelynek rossz lefolyása s az ebből származó megbetegedések gyakran hajlamosítanak méhenkívüli terhességre. Ami a megelőző szülést illeti, volt a legutolsó csoportban levő XH-szer szült nő (18. sz.) azonban már a méhenkívüli terhesség fennállása, illetőleg eltokolódása után jutott még 12-szer teherbe. Leggyakrabban olyanoknál fordult elő tehát e rendellenesség, kik már 1-szer szültek, s rendesen e szülés után hosszabb ideig sterilek maradtak. Eseteinkben az első szülés után egyszer 3—6 — 7—9—14, illetőleg 23 év múlva, 3-szor 10 év után következett be a második terhesség és pedig a méhen kívül. Csaknem hasonló viszonyokat találunk a NP-nál is; a rendes szülést követi néhány steril év, s erre jön a rendellenes terhesség. Magyarázata ennek világos: a szülést, illetőleg rossz gyermekágyat követő megbetegedések olyan elváltozásokat vontak maguk után a genitáliákban, melyek a fogamzást nehezítették, de egyszersmind közre játszottak a méhen kívüli terhesség létrejövetelében. A 2 OP közül 1 esetben volt alkalmunk az adnexák közvetlen vizsgálatára (2. sz.) s itt a tubaris graviditás mellett a másik oldalon tuboovarialis daganatot találtunk. 20—25 éves volt. 26—30 77 779 31—3577 776 36—40 77 773 40—45 77 773 49 77 771 OP: 2 IP: 13 NI—VP: 12 V—XIIP: 4 -109