Orvosi Hetilap, 1897. november (41. évfolyam, 45-48. szám)
1897-11-07 / 45. szám
542 ORVOSI HETILAP 1897. 45. sz. infiltratióval absolute fájdalmatlanul végzett műtétek egyik markáns példáját mutatja a következő kóresetet: Juhász Anna 36 éves nőbeteg előadása szerint 4 év előttig teljesen egészséges volt, mikor is estek forróságok, éjjeli izzadások kíséretében soványodni s gyengülni kezdett. Sokat köhécselt azóta, bár vért nem köpött. 1895 újév táján jobb tenyerében egy mérsékelten fájdalmas csomócska fejlődött, mely fölött a bőr kékes-pirosan elszínesedett, s melyet 1895 tavaszán kórházban felvágtak, mely alkalommal kaparást is végeztek nála. Ugyanezen időtájt nyakán mindkét oldalon több mirigy megnövését vette észre. 1895 őszén, mert baja nem gyógyult, sőt inkább kézháza is megduzzadt, elszinesedett s a duzzanat fájdalom híján is korlátozta kezének mozgatását, kórházba ment, ahol kézhátán egy incisiót végeztek, mely alkalommal csak vér ürült. Utóbb 2 jodoform-injectiót is kapott, mely azonban csak rövid ideig tartó hatást eredményezett. Végre a bőr a kézháton is több helyen feltört, a bemetszések helyei is nyitva maradtak s minden nyíláson állandóan geny ürült, mi mellett állandó esti hőemelkedései voltak. Beteg folyó évi szeptember 6-dikán vétetett fel osztályunkra, s hosszas, gyengítő, semmikép sem gyógyuló baja miatt maga kérte az amputated, mert keze amúgy is hasznavehetetlen s neki felette terhére volt. Az egész jobb kéz a közteszülettől az ujjakig térfogatának mintegy háromszorosára megnagyobbodott; feszülő bőre az egész kézháton s tenyéren kékesvörösen elmosódott határokkal elszinesedett. Itt-ott halvány hegek, több helyütt (kézháton 5, tenyéren 1 helyen) átmenetek nyílásai alávájt szélekkel, melyek állandóan híg, túrós törmelékkel kevert váladékot ürítenek. Az átmenetek a legkülönbözőbb irányba vezetnek s a sonda mindeniken bevezetve, felpuhult, érdes csontra jut. Spontán fájdalom nincs. Kéz és ujjak az inkább mechanikus akadály folytán alig mozgathatók. A nyak mindkét oldalán egész lánczok s csomókban számos kisebb nagyobb, borsó-, bab- egész diónyi tömött, fel nem puklilt fájdalmatlan mirigyek. A jobb tüdőcsúcs beszűrődött, kopogtatási hangja tompult, főleg elül; ugyanott megnyúlt, hangos, érdes légzés. Köpetet alig ürít s az csak habzó, nyákos; köhögésről most nem panaszkodik. Műtét. A műtétet folyó évi szeptember 26-dikán végeztük. Az amputatiót az alkar alsó s középső harmadnak határán körkörös metszéssel végeztük. Érzéstelenítésre - előzetes vértelenítés után az Esmarchféle pólyával — a Schleich-féle II-es számú oldatot használtuk, összesen 29 cm--t. Az érzéstelenítést aethylchloriddal kezdtük meg s az ezzel fagyasztott lencsényi bőrrészletbe tettük az első beszúrást, s a mesterségesen pedematizált, infiltrált területen belül a másodikat s így tovább, míg a vezetendő metszés helyén befecskendéseinkkel egy 22 cm. széles, infiltrált, érzéstelen, körkörös zónát nem kaptunk. Az ekként infiltrált bőrön keresztül azonnal a mélyebb lágyrészeket is infiltráltuk, sőt 4 befecskendést a csontig beszúrt tűkön át, perc után adtunk erős nyomás alatt a periost alá, még pedig egyet-egyet a radius suma feszítő s hajlító oldalán. Az egész érzéstelenítő művelet absolute fájdalmatlanul volt végezhető. Elhasználtunk eddig hozzá 25 cm3 oldatot. Erre lege att is megkezdtük a műtétet. A bőr s lágyrészek átmetszése után az immár szabadon előttünk fekvő csontok periostjai alá ismét 4 cm3 oldatot fecskendeztünk, hogy a csontok érzéstelenítése annál biztosabb s tökéletesebb legyen. Erre hozzáfogtunk a fürészeléshez a Gigli-féle drótfürészszel, melynek használatát daczára annak, hogy eredetileg csak lánczfürész helyett ajánlották, amputatiónál is legmelegebben ajánlom. Nagy előnye, hogy rendkívül sima, tiszta fürészfelületet ad, másrészt pedig olcsóságánál fogva minden műtéthez újat szerezhetünk be. A beteg a fürészeléskor sem érezte a legcsekélyebb fájdalmat, s az egész műtétet a legnagyobb nyugalommal tűrte, sőt a varratokhoz sem kellett újabb érzéstelenítéshez folyamodnunk. Minden faggatásunkra mindössze az Esmarch-pólya szorítására panaszkodott, s említette, hogy a befecskendéskor s utána, igen kisfokú bizsergést s viszketést érzett. Minden esetre a legideálisabb érzéstelenítés, melylyel ennyire beható műtétnél ily fényes eredményt érhettünk el. Varratok kivétele október 3-dikán. Láztalan gyógyulás a sebszélek közvetlen összetapadásával. Végül addig is, míg a most osztályomon folyamatban levő kísérleteinkről részletesen beszámolnánk, néhány általános megjegyzést kívánok tenni ezen eljárásra vonatkozólag. Mindenekelőtt azt, hogy határozottan gyakorlatot igényel s csak az jogosított az értékének megbírálására, aki legkülönbözőbb esetekben ezt kipróbálta. Aki gondosan s odaadással végezte az infiltratio műveletét, azt meglepő eredményei kell hogy tényleg lebilincseljék. Eleinte úgy vélekedtem, hogy ezen kicsinyes, talán babráló, piszmogónak látszó művelet fáradsága nem áll arányban az elérhető eredményekkel; az eredmények azonban tényleg minden várakozást felülmúltak s a gyakorlat által az egész eljárás igen egyszerűnek bizonyult. Az eredmények megítélésében teljesen objectiv igyekeztem lenni s ebben segítségemre volt az, hogy néhány igen intelligens beteget, többek közt egy collegát is volt alkalmam ily módon műtenni, kik mindannyian biztosítottak, hogy a műtétet minden fájdalom nélkül állták ki. Az infiltratiót követő paraesthesiák, ú. m. viszkető érzés, hangyamászás érzése, nem túlságos alkalmatlanok. Azon kellemetlen érzés miatt, melyet az infiltratio közben létrejött feszülés okoz, tekintsük szabálynak, hogy a folyadékot ne gyors nyomással préseljük a szövetek közé, ekként időt engedve az idegelemeknek, hogy a lassanként fokozódó nyomáshoz mintegy hozzászokjanak. Az első beszúrás előtt mi is mindenkor acidolchloridot használunk, annak daczára, hogy Hofmeister, ki Bruns klinikáján 100 esetben alkalmazta az infiltranaesthesiát, ezt csaknem feleslegesnek tartja. Az infiltratiót lehetőleg az összes mélyebb rétegekbe, szükség esetén a csontba is ezélszerű előzetesen eszközölni, miután a bőrmetszés megtörténte után a folytatólagos infiltratio nehezebben vihető ki, amennyiben a sebfelületről a befecskendezett folyadék egy része folyton kiszivárog, s ez által a hatás egyik factora: a nyomás is csökken Schleich szerint az anaesthesia tartama körülbelül 20 pere. Tapasztalataink szerint azonban tovább tart, amennyiben legutóbb is egy, a nyak egyik oldalát teljesen elfoglaló, heges összenövések által komplicált gümős mirigydagcsoport kiirtása után, mely félóránál több időt vett igénybe, a varratok alkalmazása a műtét előtt infiltrált sebszéleken újabb infiltratio nélkül is teljesen fájdalmatlan volt. A príma intenziót az eljárás nem gátolja, a granulatiót nem zavarja. Az asepsis kifogástalan, aminek bizonyítékául eseteink nagy számának kifogástalan prima gyógyulása szolgál, különösen, ha tekintetbe veszszük azt, hogy osztályomon külön műtőteremmel nem rendelkezem, s frissen ejtett sebeknél s műtéteknél drainaget sohasem alkalmazok. Az infiltratiót nagyobb végtagrészeken az Esmarch-pólya előzetes alkalmazása után végezzük. Gyermekeknél, kiknél a csekély morphium-mennyiség is káros hatással lehet, kísérleteink modificált infiltratiós folyadékkal most folynak. Semmi esetre se tartsuk azonban közömbösnek kisebb gyermekeknél az eredeti Schleich-féle oldatokat. Egyeseknek azon ellenvetését, hogy az infiltratio által a szövetek anatómiai viszonyaiban az orientálódás nagyon megnehezített, csak részben fogadhatjuk el, mert bizonyos gyakorlat által az infiltrált részekben is képesek vagyunk orientálódni, sőt helyenként a szövetek az infitratio által sajátszerűen differentiálódnak. Nem tagadhatom azonban, hogy egyes kivételes esetekben az anatómiai orientálhatóság lesz