Orvosi Hetilap, 1902. április (46. évfolyam, 14-17. szám)
1902-04-06 / 14. szám
Jegyvenhatodik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1902. április 6. ORVOSI HETILAP. SZERKESZTI: HŐGYES ENDRE EGYET. TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Illyés Géza és Kövesi Géza : Közlemény a budapesti királyi magyar tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájáról (igazgató: Dollinger Gyula dr., egyetemi ny. r. tanár) és az I. számú belgyógyászati klinikáról (igazgató : Korányi Frigyes dr., egyetemi ny r. tanár). A vese higuóképességéről a functionalis diagnostica szolgálatában. 235. lap. Plesch János : Egy új kopogtatás' mód. 237. lap. Klug Nándor : Az enzymekről. 238. lap. Pándy Kálmán : Közlemény a m. kir. tud.-egyetem II. sz. belkórodájáról. (Igazgató : Kétly Károly ny. r. tanár.) A tabes dorsalis keletkezése. 239. lap. Tárcza. Győry Tibor: Kaposi Móricz. 241. lap. — Weisz Ede: Stuttgarti úri levél. 241. lap. — Vámossy István: Raumann János Ádám (1690—1770) és a védőhimlőoltás. 242. lap. Közegészségügy. Az országos közegészségi tanács működése 1901-ben. 243. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Reuter Camillo : Az elmekórtan haladása. 244. lap — Könyvismertetés. A. Kollmann és F. M. Oberländer: Die chronische Gonorrhoe der männlichen Harnröhre. (Ráska J.) 244. lap. — Lubarsch: Arbeiten aus der pathologisch-anatomischen Abtheilung des königl. hygienischen Institutes zu Posen. 244. lap — Neuburger und Pagel: Handbuch der Geschichte der Medizin. 245. lap. — Lapszemle: Belgyógyászat. Loeb : Pankreon. (T о r d а у Árpád.) — G. Klemperer: A vizeletben támadó oxálsavas lecsapódások. (T о r d а у Árpád.) — Börkertan. Schultz: A Röntgen-sugarak hatása az ép és kóros bőrre. (S e 11 es.) — Ruggiero : Az arcz állandó hyperidrosisa. (P . 6 r.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Dörr: Galandféreg elhajtása. — Niesser: Diabetes insipidus gyógyítása. — Folyóiratok átnézete. 245—246. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Kinevezés. — Donáth Gyula. — Kormánybiztosok az orvosdoktori szigorlatokhoz. — A budapesti orvosi kör márczius havi ülése. — A budapesti fogorvosok egylete. — Az orvosok kötelező életbiztosítása. — A törvényszéki orvosi bizottság. — Első leánykiházasító egylet. — Elhunyt. — Herczel dr. — Rüntgen-laboratorium. — Szt.-Lukács-fürdő. — Krondorf. 246. lap. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület. 232. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti királyi magyar tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájáról (igazgató: Dollinger Gyula dr., egyetemi ny. r. tanár) és az I. számú belgyógyászati klinikáról (igazgató: Korányi Frigyes dr. egyetemi ny. r. tanár). A vese higuóképességéről a functionalis diagnostica szolgálatában, Illyés Géza és Kövesi Géza dr.-októl. A vesediagnostica feladatai az utóbbi években jelentékeny átalakulásokon mentek át. Az egyoldali úgynevezett sebészi vesemegbetegedések felöli ismereteink gyarapodása, úgyszintén a tökéletesebb sebészi technika segélyével elért eredményesebb gyógykezelés után a további czél az egyes vesék váladékának külön felfogása jön, hogy ily módon a kóros folyamat s annak neme lehetőleg pontosan s már kezdetében megállapítható legyen. Ezen feladatot az uretercatheterismus megoldotta, melynek jelentősége a sebészi vesediagnosticában úgyszólván jelenleg már ellenmondás nélkül el van ismerve, sőt a kezdetben felhangzott bizalmatlan vélemények is elnémultak s az eljárás azelőtti ellenesei csakhamar a hívek táborához csatlakoztak. Természetszerűleg az uretercatheterismus nem adhat felvilágosítást az egyes vesék működésének nagyságáról. A vizeletnek külön felfogása egyes, bár ritka esetekben, még azon kérdésre sem adhat teljes biztonsággal feleletet, vájjon a vesék egyáltalán kórosak-e, mivel fehérjevizelés nem mindenkor azonos a működés csökkenésével, másrészről pedig hiányos működés foroghat fenn a vizeletben kimutatható vegyi és morphológiai eltérések nélkül. Ezen körülmény azonban nem csökkenti az uetercatheterismus jelentőségét, csakis ennek segélyével határozható meg külön-külön az egyes vesék functiojának nagysága, mivel nem arra helyezendő a fősúly, hogy miképen dolgoznak a vesék, hanem váljon a teljesített munka a szervezet szükségleteinek megfelelő-e, tehát a quantitatív körülmények mérlegelendők elsősorban. Ezen követelményeknek pedig csakis a működési képesség meghatározása felelhet meg. Valamely szerv működési képességének megállapításánál számottevő nehézségek merülnek fel. A működési képesség nem változatlan, adott érték, hanem tág határok között ingadozik a szervezet szükségleteihez alkalmazkodva és nagy mértékben befolyásolják azt az illető szerv iránt támasztott követelmények. Ennélfogva, ha valamely szerv munkaképességét meg is határozzuk, azon kérdésre nem adhatjuk meg ezzel a választ, hogy váljon egyszersmind a kifejtett munka kielégítő is ? Elsősorban a physiologiai alapértékeket kell meghaározni s még ez sem elégséges; a működésben elégtelenség korai következményeinek ismerete szükséges, hogy adott esetben valamely szerv munkaképessége megállapítható legyen. Ezen nehézségek merülnek fel a functionális diagnostika fejlődési menetében. Typusok felállítása az egyes szerveknél alig tehető, kizárja ezt azon számos, a működést módosító körülmény fenforgása s így az egyéni nézeteknek tág tere nyílik. Az itt vázolt viszonyok a functionalis vesediagnosticánál még bonyolultabbak, amennyiben a vesék sajátos viszonyok között egyenként átvehetik a teljes munkakifejtést, más részről pedig, mint főként a szervezet anyagcseréjét szabályozó szervek, nagy kiterjedésű alkalmazkodási képességgel rendelkeznek s ennélfogva a munkaképesség is széles határok között ingadozik. Ezen nehézségek tudatában több irányú törekvés indult meg, hogy a vesék elválasztó működésének nagyságát megállapítsák s legutóbbi időben megjelent ily tárgyú munkálatok kimerítően ismertetik a functionalis vesediagnostica fejlődési menetét.