Orvosi Hetilap, 1907. december (51. évfolyam, 48-52. szám)

1907-12-01 / 48. szám

1907. 48. sz. ORVOSI HETILAP A gyomor nyálkahártyája halvány, a fundustájon felemésztett. A belek nyálkahártyája mindenütt ép. A máj feltűnően kicsiny, egészen hátra és a rekesz alá van húzódva. Súlya 750 gm. Szélei elvékonyodtak, élesek, néhol szinte át­tetszők. A máj felülete mindenütt sima, a jobb lebenye inkább vörös, a balé narancs- vagy okkersárga szinti. A máj állománya feltűnően petyhüdt, mindamellett inkább szívós tapintásúnak érzik. Már a be­metszéskor is észrevehető a máj állományának bizonyos szívóssága, mert minden petyhüdtsége mellett is nehezebben metszhető. A metszéslap a jobb lebenyben fakóvörös vagy barnásvörös szinű­, itt-ott kicsiny narancs­­sárga foltokkal, a­melyek azonban nem emelkednek ki, elmosódott határúak. A bal lebeny felé a máj színe mintegy fokozatosan megy át, narancssárga vagy okkersárga színbe, úgy hogy a bal lebeny már mindenütt ilyen, legfeljebb egyes kicsiny foltokban mutat elmosódott határú sárgásbarna és barnásvörös területeket; szabad szemmel felismer­hető, regeneratiora mutató elváltozások, szemcsézettség, élénkebb zöldes festékezettség nem található. Másnapra a máj metszéslapján sajátságos fehér porszerű kivirágzás keletkezett, a mely­ górcső alatt tyrosin-jege­­czekből állónak bizonyult. Az epehólyagban fűzöid nyúlós epe van. Diagnosis. Atrophia flava et rubra hepatis in individuo syphilitico. Degeneratio adiposa gravior renum et myocardii. Haemorrhagiae disseminatae pulmonum. Ech­ymoses cutis, pleurae et pericardii. Syphilis populosa et ulcerosa cutis. Cicatrices puncti­­formes cutis. Icterus gravis universalis. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti egyetemi I. számú női klinikáról. (Igazgató: Bársony János.) A chorionepitheliomáról egy érdekesebb eset kapcsán.­ Irta: Wenczel Tivadar dr. tanársegéd. A chorionepithelioma malignum aránylag ritka újképződés , terhességgel kapcsolatosan, rendszerint a pete kiürülése után rövidebb-hosszabb idő múlva, de néha még a terhesség alatt a pete megtapadási helyén a chorionbolyhoknak fedőhámjából, tehát tisztán foetális elemekből fejlődik. Férfiakban és teherben nem volt nőkben találhatók ugyan hámdaganatok, a­melyeknek a szöveti szerkezete hasonló a chorionepitheliomáéhoz, de ezek természetesen csak úgy tekinthetők, mint a rákdaganat egy változata. A chorionepithelioma malignum leginkább mola ter­hességből keletkezik, és ha nem mola hydatidosával állott össze­függésben, akkor is inkább abortusok nyomán szokott támadni; rendesen kihordott terhesség után a legritkábban találkozunk vele. A legrosszabb természetű álképletek közé tartozik ez a daga­nat, mely mindvégig foetális jellegű marad és mint ilyen, el­pusztítja az anyai szervezetet; igen gyorsan fejlődik, főképen a méh vénái útján rendkívül hamar terjed és nagyon korán, roha­mosan, úgyszólván szemünk előtt fejlődő metastasisokat okoz. Hasonló gyors lefolyást más malignus álképleteken nem is talá­lunk, még a fiatal test carcinomáján sem A chorionepithelioma malignum gyakran olyan viharosan folyik le, metastasisai a hüvelyt, a tüdőt, a májat, az agyat stb. olyan hirtelen lepik el, hogy a kiirtás még a betegség legelején sem jöhet szóba. De nem mindegyik terjed ilyen nagyon gyorsan, vannak olyanok is, melyek aránylag lassan fejlődnek, sőt gyógyulást is észleltek, ez azonban kivétel és semmi esetre sem jellege a chorionepithe­­liomának. Ezek szerint itt még sürgősebb kötelesség, mint a többi rossz természetű álképletnél, a bajt nagyon korán, fejlődésének egészen a kezdeti szakában felismerni, hogy mihamar operálhas­sunk, a beteg méhét idejekorán eltávolíthassuk. Csakhogy a pete megtapadási helyén, a méh üregében rejtőző és csendben induló folyamatban néha még hetek vagy hónapok múltán sem jelentkeznek olyan klinikai tünetek, hogy azok alapján biztosan lehetne felállítani a diagnosist. Ha valahol, akkor tehát itt van igazán nagy fontossága a górcsői vizsgálatnak, a­mely a betegség kezdetén egyedüli alap a diagnosis számára. Ezeknek előrebocsátása után eme gonosz természetű álképletnek érdekes példányát óhajtom leírni. Az eset a következő: 86/1907. sz. A. M-né sz. A. B. 21 éves földmívesasszony 15 éves korában kapta meg első havi baját, mely rendesen, 4 hetenként 4 napi tartammal jelentkezett. Utolsó menstruatiója szülése előtt 9 hónappal volt. A nő eddig csak ez egyszer volt teherben és e terhességének a végén szült élő n ép gyermeket. Az egész idő alatt egészséges volt, a gyermekágy is szeren­csésen folyt le. A szülés után hat héttel azonban rendetlen vér­zései kezdődtek, melyek 1—2 heti megszakításokkal állandóan fokozódtak. Fájdalmai nem v­oltak. A vérzések miatt tartósan kezelték, felvétele előtt egy hónappal eurettezték is ; ekkor orvo­sának jelentése szerint nagyon sok törmelékes szövetdarab ürült a méh üregéből. A vérzések azonban mindezek ellenére is tovább tartottak, a­miért a szüléstől számított kilencz hónap múlva a klinikára jött a következő genitális állapottal : a vulva halo­­vány, a vagina középtág, a portio vaginalis 1 cm., karcsú, a méhszáj ujjhegynyi harántrés, a méhtest rendes nagyságú, szaba­don mozgatható, sem maga, sem környezete nem érzékeny. A méh­szájból véres, nyálkás folyás. A felvétel utáni napon a méhet kitakarítottuk és belőle igen sok törmelékes kaparékot hoztunk ki. Ezen kaparék a betegség rossz természetének a gyanúját keltvén bennünk, górcsövel is megvizsgáltuk. A met­szetek a chorionepithelioma malignum képét adták. Nagyobb biztosság kedvéért és óvatosságból, hogy a 21 éves asszonyon a diagnosis helyességéről minden kétséget kizáró módon meg­győződtünk, a kürettezést megismételtük és noha az első kaparás után csak kilencz nap telt el, mégis újból feltűnő nagy mennyi­ségű szövettömeg ürült, a mely górcső alatt ugyancsak malignus chorionepithelioma-kaparéknak bizonyult. Genersich tanár met­szeteinket felülvizsgálván, diagnosisunkat megerősítette. A méhet tehát előzetes kitakarítás után kiirtottuk. A műtét után a gyógyulás egészen simán folyt le és az asszony gyógyultan hagyta el a klinikát. Állapotáról az orvosa a napokban, tehát a méhexszirpatiától számított 8 hónap múlva azt jelentette, hogy az asszony nagyon jól érzi magát és a kiújulásnak ez ideig semmiféle nyoma sem található. Entz dr. kórboncttani tanársegéd szintén megvizsgálta a készítményeket és a következő véleményt adta róluk: „Az első kürettezéskor nyert bőséges kaparékban a véralvadékok közötti apró nyálkahártyaczafatok sejtekben dús alapszövete szabályos szerkezetű, egyrétegű, magas hengerhámmal bélelt fmirigymenete­­ket tartalmaz. Az egyes mirigymeneteket meglehetősen széles kötőszövetsövények választják el; a mirigycsövek belsejében helyenként kevés szemcsés nyálkatömeget találunk. A véralvadé­kok jó része sok magvú színtelen vértestekkel áthatott szemcsés alvadék. Részben a mirigycsövekkel átjárt rostos szövetben, részint egészen szabadon, sajátos sejttömegeket találunk; ezek hol igen nagy vacuoláktól áthatott sokmagvú protoplasmatömegek­­ből állanak, hol pedig ugyanilyen protoplasmatömegektől körül­vett sejtfészkekből. Az utóbbiak nagy sejtekből alkottatnak, melyeknek tekintélyes hólyagos magja finom chromatinhálózatot tartalmaz, míg a protoplasmatömegek magvai egészen sötétre festődnek. Jól látható különbség van e kétféle alakelem proto­­plasmájának festödése között is: míg a sejtek plasmája alig vagy épen nem festődik, addig a plasmatömegek eosinnal inten­­zíve megfestődnek. E sajátos hólyagos sejtek és a közöttük vagy rajtuk levő plasmatömegek mindenben megegyeznek a chorion­­bolyhokat borító kettős hámréteg sejtjeivel, a nagy hólyagos sej­tek kétségtelenül a Langhans féle sejteknek felelnek meg, a nagy plasmatömegek pedig csakis syneytiális elemek lehetnek, mert sem a sarkoméban, sem pedig a gü­mós képletekben, a­hol óriássejtek előfordulnak, ilyen igen nagy, néhol a középerős nagyítású lencse egész látóterét kitöltő óriássejteket nem találunk s a sejtek megegyezése a chorionbolyhok fedősejtrétegével annyira feltűnő, hogy csakis placentáris maradványokra vagy chorionsejtburján­­zásra gondolhatunk. A chorionbolyhoknak megfelelő kötőszöveti stromával bíró s­zámmal borított képleteket a készítményben nem találunk. A nagy syncytium- és Langhans sejttömegek, a boholy­­stroma hiánya, a syneytium-tömegeknek a különben ép nyálka­hártya szövetébe való behatolása a chorionhám rossztermészetű burjánzásának a jelei. A második alkalommal nyert, ugyancsak bőséges kaparékban is van néhány egészen kicsiny nyálka­hártyadarabka, azonkívül még helyenként egy pár sima izom­­sejtből álló szövetrészletet is találunk, a legnagyobb részét azon­ban véralvadékok és a már fent említett és részletezett kétféle sejttömegek alkotják, az utóbbiakban azonban inkább a syneytium­­elemek vannak túlsúlyban. A chorionhámnak e tömeges elszapo­ ! A gynaphologiai szakosztály november 12.-i ülésén bemutatva: 854

Next