Orvosi Hetilap, 1914. március (58. évfolyam, 9-13. szám)
1914-03-01 / 9. szám
58. évfolyam. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. Tar és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÉR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 9. szám. Budapest, 1914 márczius 1. ORVOSI HETILAP Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A méh- és hüvelyrák kezelésének mai állása.* Irta: Frigyesi József dr., egyet, magántanár, közkórházi főorvos. Fontosabb, általánosan emberi és különösen orvosi szempontból figyelemre méltóbb feladata tudományunknak, mint a rákbetegség ellen való küzdelem, alig van. E küzdelem még nincs befejezve ; bármily nagy is a múltja, a története, ma még benne megállapodni, eredményeiben megnyugodni nem szabad. Mert ha ma a radioactív anyagoknak a rák therápiájába intenzívebben való belevonásával, ez irányban történt újabb felfedezésekkel és tapasztalatokkal a rák kérdése kissé előtérbe nyomult, ha nálunk is, külföldön is az utóbbi hónapokban tudósok és szakemberek többet foglalkoztak a rák gyógyításával, a kérdés megoldásától, az emberiség e nagy ellenségének leküzdésétől igen messze állunk. Ez újabban fellendült mozgalom még mind csak kezdete annak a harcznak, annak a nagy munkásságnak, amelyben minden hozzáértő embernek a maga képességeivel és legjobb igyekezetével kell résztvenni. A nőorvosra a rák ellen való küzdelemben különösen nagy feladat vár. Ismeretes a méhrák nagy elterjedtsége, tudjuk, hogy kétszer annyi nő rákbeteg van, mint férfi és hogy a nők összes rákbetegségének egy harmadát a méhrák teszi. Dührssen számítása szerint Németország 25 millió nőlakosa közül évente 25.000 (Kubinyi: A méhrák gyógyítása). Bajorországban Klein számításai szerint évenként 2000 asszony hal meg méhrákban. A viszonyok nálunk Magyarországon sem lehetnek kedvezőbbek, mert mint azt Kubinyi, Bäcker, Ákontz a budapesti és kolozsvári női klinikák anyagából külön-külön kiszámította, az ambuláns nőbetegeknek közel 6°/0-a szenved méhrákban, ez a szám pedig az ismertetett európai klinikák statisztikájában kb. a középhelyet foglalja el. De a rákkérdéssel való foglalkozásban a * A budapesti Közkórházi Orvostársulat 1914 január 21.-i ülésén tartott előadás. nőorvos különleges helyzetét nemcsak a méhrák gyakorisága, aránytalanul nagy elterjedtsége magyarázza, hanem az a körülmény is, hogy alig van szerv, melynek rákos megbetegedését a sebészi kezeléssel, nevezetesen az operálással olyan sikeresen tudjuk gyógyítani, mint a méhrákot. Hiszen míg a gyomorrák alig 1—2%-ában, a végbélrák 8%-ában, az emlőrák az esetek 30°/0-ában marad műtét után recidivamentes, addig a radicális méhrák-operatiók 45—50°/0-ában, egyikmásik újabb és radicálisabb eljárás statisztikája szerint 52—53%-ában járnak végleges gyógyulással. Ez az eredmény az operatív eljárásnak legszebb diadala! A műtétek, melyekkel ezen eredményt elérhetjük, nehezek, fáradságosak és többé-kevésbé veszedelmesek. Csökkenti az eredmények jelentőségét az a sajnálatos körülmény is, hogy az eseteknek egy jelentékeny százaléka, amikor a nőorvos elé kerül, a baj előrehaladott stádiuma miatt radikálisan egyáltalában nem operálható. Ez a körülmény magyarázza, hogy míg egyfelől lankadatlanul küzdöttünk a baj korai felismerésének terjesztésében, hogy minél több méhrákos beteg még az operabilitás stádiumában kerüljön szakorvos szeme elé, majd mind radicálisabb műtétekkel igyekeztünk az operabilitás kezdetben szűk határait tágítani, másrészt mindnyájan érthető mohósággal folyamodtunk a radiummal és mesothoriummal való kísérletezéshez, amikor e szerek újabb, megfelelő adagban és megfelelő technikával való alkalmazásával az idei hallei gynaekologiai congressus a nyilvánosság elé lépett. A sugaras kezelés szempontjából ugyanis a hüvely- és méhrák a hüvely felől való közvetlen hozzáférhetősége miatt szintén kedvezőbb helyzetben van, mint a többi belső szerv rákja. Az az óriási visszhang és érdeklődés, amelyet Krönig freiburgi gynaekológia-tanárnak és társainak közlése az egész civilizált világban keltett, méltó a rákkérdés nagy fontosságához. Az említett radioaktív anyagokkal való kísérletezés, amennyire e szerek nehéz hozzáférhetősége megengedte, magára vonta és lefoglalta a tudósok és szakemberek egész munkaerejét. Mint méltóztatnak tudni, nálunk Tauffer tanár, TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Frigyesi József: A méh- és hüvelyrák kezelésének mai állása. 171. lap. Scharl Pál: Közlés az Erzsébet királyné-sanatoriumból (igazgató-főorvos: Scharl Pál dr.). A tuberculosis activitásának megállapítása. 176. lap. Frey Ernő: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem agyszövettani intézetéből. (Igazgató: Schaffer Károly dr., egy. rk. tanár.) Angulusdaganatot utánzó nyúltvelőtuberculum esete. 180. lap. Waldmann Iván : A pupilla reactiójának vizsgálata. 182. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. S. Jessner: Lehrbuch der Haut- und Geschlechtsleiden. — Új könyvek — Lapszemle. Belorvosion. A. Mayer: Pneumothoraxműtét után jelentkező pleura-exsudatum. — Sebészet. O. Klemperer: A lépnek belső betegségekben való eltávolítása. — Ideg- és elmekórtan. W. Kürbitz: Elmebajosok rajzai. — Raecke: A paralysis progressivának salvarsannal való kezelése. —E. Frankhauser: Az agyvelőkéregben előforduló kristályok és azok jelentősége. — Szülészet és nőorvostan. Pinkuss és Kloninger: A rák vaccinatiós kezelése. — Bőrkórtan. Weinbrenner: A bőrráknak salicylsavval való gyógyítása. — Húgyszervi betegségek. W. Stecker: Onania. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Pécheux és Lotte: Makacs csuklás. — Kohnstamm: Elaison. — Schwalbe: Valison. 183—185. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 185. lap. Vegyes hírek. 185. lap. Tudományos társulatok. 186—189. lap.