Orvosi Hetilap, 1916. november (60. évfolyam, 45-48. szám)
1916-11-05 / 45. szám
1916. 45. sz. ORVOSI HETILAP ment a harcztérre s betegségét a különböző harcztéri ártalmakra vezeti vissza. Kutattam az összefüggést, mely a különböző, ártalmak és a tüdő gümőkóros megbetegedése között fennállhat, de a már ismert általánosságoknál nem tudtam tovább jutni, legfeljebb az az impressio érlelődött meg bennem, hogy — amint ezt az utóbbi időben többen megírták — az ú. n. háborús tuberculosis keletkezésében valóban az endogen reinfectiónak kell jelentékeny szerepet játszania. S ekkor más kérdés vetődött fel bennem: mi az oka annak, hogy a harctéri ártalmak csak a katonák egy részénél vezetnek gümőkóros tüdőmegbetegedésre, holott azok, akik a tűzvonalban küzdenek, valamennyien, szinte egyformán vannak ezeknek a veszedelmeknek kitéve? Szóval eljutottam az egyéni dispositio kérdéséhez s ekkor kezembe jutottak Hart-nak a felső mellkasnyílás rendellenességeiről szóló későbbi közlései, ezeknek alapján vizsgálgatni kezdtem betegeimet, nem tudnék-e rajtuk olyan jeleket találni, melyek ezeket a rendellenességeket, mint az egyéni dispositio egyik tényezőjét, minden különös eljárás nélkül elárulnák? Azért mondom, hogy különös eljárás nélkül, mert tudtam, hogy pl. a Röntgen-felvétel ezekre a viszonyokra fényt deríthet, de ennek a módszernek számomra az volt a hátránya, hogy sok időt igényel, körülményes s a mai viszonyok között szerfelett drága, tömegvizsgálatokra tehát nem használható. Vizsgálataim technikáját illetőleg a következő megfontolásból indultam ki: Minthogy az első bordának a porczogója, sőt sokszor csontos részének egy darabja is a kulcscsont alá nyúlik s csupán a pectoralis izom által van fedve, s minthogy továbbá Hart fejtegetései értelmében az első bordagyűrű configuratiója szoros kapcsolatban áll a mellkas egyéb részeinek, főleg a nagyobb darabon tapintható második bordának a configuratiójával, látás és tapintás útján is fényt deríthetünk azokra a rendellenességekre, melyeket Freund és Hart leírt. Vizsgálataimat azonban tüdőbetegeken végeztem, akiken a pulmonalis folyamattal párhuzamosan bizonyos secundaer, a tüdőphthisis által feltételezett változások is bekövetkeztek a mellkas egyes képleteinek configuratiójában, ezeket vizsgálataimból eliminálnom kellett, így nem vettem figyelembe a zsugorodások és izomsorvadások által feltételezett besüppedéseket és behúzódásokat, bár ezek Hart és Harras szerint a felső mellkasgyűrű rendellenességein is alapulhatnak. Vizsgálataimat természetesen a thorax paralyticusra is kiterjesztettem, főképpen azonban olyan betegek vizsgálatából vontam le következtetéseimet, akiken kezdődő folyamatok voltak jelen, akiken tehát a mellkasnak a tüdőphthisis által okozott deformálódása vagy teljesen eliminálható volt, vagy legalább is nem hatott zavarólag. Dolgozatomnak az a czélja, hogy ezekről a vizsgálatokról beszámoljak. Már Hart-nak a közléseiben, főleg pedig Harras-szal együtt írott művében is találunk olyan látható és tapintható jeleket megemlítve, melyek a felső mellkasgyűrű primaer és secundaer rendellenességei által vannak feltételezve. Ilyen a mellkasnyílás nagyobb lejtése s a szegycsont lejebb állása miatt a bordáknak meredekebb lefutása s a kulcscsontnak a mellkasgyűrű feszülési viszonyainak változása következtében beálló elgörbülése. Ilyen továbbá a kulcscsont szegycsonti végének lejebb állása s előre, esetleg felfelé is irányuló subluxálása, mely akkor jön létre, amikor a mellkasnyílás nagyobb lejtése következtében a szegycsont nemcsak lejebb kerül, hanem a rövidült első borda húzó hatása miatt hátrább (beljebb) is. Ilyenkor vagy az egész szegycsont kerülhet hátrább, vagy csak a szegymarkolat, amikor is a manubrium-corpus-izületben az angulus Ludovici néven ismert tünet fejlődik. Freund észlelése szerint megtörténhetik az is, hogy a szegymarkolat (esetleg a test is) a függőleges tengely körül is fordulatot végez, amikor a markolatnak az a része kerül hátrább, ahol a rövidült borda húzó hatása érvényesül, míg a másik oldal, éppen ellenkezőleg, előredomborodhatik. A régibb irodalomban alig találunk olyan látható és tapintható tüneteket feljegyezve, melyeket a mi kérdésünk szempontjából értékesíthetnénk, mert a legtöbb monographia, mely a tüdőtuberculosis diagnosisával foglalkozik, a thorax paralyticusnak ismert tüneteit tárgyalja, de ezeket vizsgálataimból a már kifejtett okoknál fogva eliminálnom kellett. Kivétel talán az Okolicsányi-Kuthy által leírt acromialis tünet, mely abból áll, hogy mély lélekzetvételkor a kulcscsont acromialis vége visszamarad. Minthogy ez a tünet bizonyos congruentiát mutat az első bordának később leírandó functionalis zavaraival, azokban az esetekben, amikor ezek a functionális zavarok a felső mellkasnyílás rendellenességei által vannak feltételezve, az acromialis tünet a felső mellkasnyílás rendellenességeinek egyik tünete lehet. Ide tartozik továbbá a Pottenger által leírt izomrigiditás, olyan értelemben, hogy ott, ahol a felső mellkasgyűrű rendellenességei, főképpen az első bordaporcz rövidülése vagy elcsontosodása s a mellkasnyílás nagyobb lejtése fennállanak, a lélekzéskor különösen a nyakizmoknak nagyobb ellenállást kell leküzdeniök s ezért bizonyos állandó tónusban vannak. Természetes azonban, hogy ennek a jelenségnek egyéb okai is lehetnek, melyek ugyancsak nagyobb ellenállást representálnak a lélekzéskor számbajövő izmok munkájával szemben, mint összenövések, zsugorodások, elcsontosodások stb. Saját vizsgálataimat egy kis anatómiai recapitulatióval kell kezdenem s néhány útmutatással a vizsgálat technikáját illetőleg. A felső mellkasnyílást hátul az első hátcsigolya teste, elől a szegycsont markolata s oldalt az első bordapár olyképpen zárja körül, hogy a felső mellkasgyűrű alakja csakugyan hasonlóvá lesz egy kártyaszívhez (Hart). A kártyaszívnek a gerinczoszloptól kétoldalt fennálló kiöblösödése az úgynevezett paravertebralis tér, mely a tüdőcsúcsok fejlődése és elhelyeződése szempontjából felette fontos. Amint ismeretes, a borda fejecse a csigolyatest oldalán, a borda tuberculuma pedig a harántnyúlványon levő ízfelületen ízesül a csigolyával, míg elülső porczos része ízület nélkül megy át a szegycsont markolatának közvetlenül a kulcscsont ízfelülete alatt levő porczos részébe. A borda szegycsonti vége lejebb áll, mint gerinczoszlopi vége, a felső mellkasgyűrű által körülzárt sík tehát nem vízszintes, hanem felnőtt emberben körülbelül 30°-nyi szöget alkot a vízszintes síkkal. Ezt nevezzük a mellkasnyílás normális lejtésének. Rendes viszonyok között a felső mellkasgyűrűt alkotó képletekből a szegycsont markolatának és az első hátcsigolya tövisnyúlványának a kontúrjain kívül semmi sem látható. Nem látható ugyan, de — hacsak igen erős zsírlerakódás vagy erősen kifejlett pectoralis izomzat a tapintást nem gátolja — tapintható az első borda szegycsonti vége. Azért mondom, hogy szegycsonti vége, mert tapintással a porczot a csonttól elkülöníteni nem tudjuk. Az a darab, melyet normális viszonyok között az első bordából tapinthatunk, körülbelül 2—3 cm.-nyire nyúlik a kulcscsont alá, egészen jól érezhetjük alsó szélét, amint közel vízszintesen fut a szegycsonttól oldalt, hogy azután ferde helyzetbe kerülve, a kulcscsont alatt eltűnjön. Felső széle nem tapintható. Fontos az első borda tapintható részének a második bordához való viszonya és a második borda lefutása. Rendes viszonyok között az első és a második borda szegy vége körülbelül párhuzamosan fut, oly tág és mély bordaközt alkotva, hogy ujjunk vége abba bemélyeszthető. Míg az első borda a kulcscsont alatt csakhamar eltűnik, a második nemcsak tapintható, hanem sokszor látható módon is tovább fut oldalt és kissé felfelé s körülbelül azon a ponton tűnik el tapintó érzékünk elől, mely a kulcscsont középpontjának felel meg. Ilyen lefutás mellett a szegymarkolat széle, a kulcscsont és a második borda olyan háromszöget zár körül (costo-clavicularis háromszög), melynek hosszabbik befogóját a kulcscsont, rövidebb befogóját a szegymarkolat széles gyengén ívelt átfogóját a második borda alkotja. Természetes azonban, hogy csak a mellkas falára projiciált háromszögről van itt szó, mert a második bordának felfelé kanyarodó része normális viszonyok között nem is éri a kulcscsontot, hanem mélyen alatta és mögötte fut. 603