Orvosi Hetilap, 1917. április (61. évfolyam, 13-17. szám)
1917-04-01 / 13. szám
61. évfolyam. 13. szám. Budapest, 1917 április 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A székesfővárosi Szt. István közkórház V. osztályáról. A testfelület kiterjedt eczemáiról (eczema generalisatum) és gyógyításukról. Irta: Poór Ferencz dr., egyet, magántanár, közkórházi főorvos. Kénytelenek vagyunk bevallani, hogy amikor a dermatologiában eczemaról szólunk, még ma is szorosabban definiálnunk kell, hogy voltaképpen mely betegségfolyamat is az, amit e fogalom alatt értünk, minthogy annak felfogása még mindig eltér egymástól a különböző szerzők és iskolák szerint. Differencziálódott ugyan a néhány évtized előtti „eczema“, de az egységes felfogás még mindig hiányzik. Anélkül, hogy e helyütt az eltérő felfogásokat részletesen ismertetni óhajtanánk, megjegyezzük, hogy jelen dolgozatunkban az eczema-betegség (az autorok „eczema constitutionale“-ja) alatt nem értjük sem a seborrhoeás folyamatokat ( Anna „eczema seborrhoicum“-ja), sem a bőr redőiben a zsírsavak bomlási termékei izgató hatásától előidézett intertrigokát, épp oly kevéssé a dyshydrosist, melyet a verejtékmirigyek excessive fokozott működése okoz, vagy a minden valószínűség szerint egy önálló hyphomyceta, az epidermophyton okozta „eczema“ marginatumot ( epidermophyllasis), vagy azokat a normálisoknál erélyesebb ingereket alkotó chemiai vagy physikai hatások alatt keletkezett és a hatás helyén bárkin és bármikor kiváltható banális reactiós bőrgyuladásokat, dermatitis arteficialis-okat (a Hebra-Kaposi „eczemá“-ja), hanem az utóbbiakkal ugyan morphologiai tekintetben egyező, de egész lefolyásukban merőben eltérő valóságos betegségfolyamatokat. Ezeknek oka tehát nem valamely excessiv külső ingernek helybeli hatása, hanem azokat a normális körülmények között a bőrt reactív tevékenységre egyáltalán nem izgató, tehát bőrgyuladást sem okozó, de a szervezet táplálkozási, illetőleg anyagcsere viszonyainak megváltozásával különböző chemiai összetételeknek a szervezetbe való jutása, vagy egyenest a szervezetben — s lehetséges, hogy nem egy esetben éppen a bőr saját sejtcsoportjaiban — pathologiásan képződő anyagok által sensibilizált köztakaróra provokálóan ható külső anyagok váltják ki, illetőleg minden ily külső provokáló befolyások kizárásával az autointoxicatiónak, szerves pathogén anyagok (endotoxin) felszívódásának, az anyagcsere részben ismert (pl. diabetes, arthritis), de nagyrészt még teljesen ismeretlen chemismuson alapuló zavarainak, „diathesis“eknek következményei. Eczema alatt tehát a bőrnek endogen, chemiailag még nem definiálható complex aetiológiai tényezők következtében kifejlődött túlérzékenységén alapuló, vérbőségben, savós kiizzadásban s hámzavarokban nyilvánuló oly gyuladását értjük, melyet az ugyanolyan anatómiai képet nyújtó, azonban bárkin bármikor előidézhető s a normális bőr reactióját tevő banális bőrgyuladásoktól (dermatitis arteficialis) éppen ez az endogen aetiológiai factoroktól feltételezett túlérzékenység, valamint a betegség támadásának és lefolyásának többé-kevésbé eltérő volta különböztet meg. A kórosan túlérzékeny bőrön természetesen külső ingerek (causae efficientes) is kiválthatják az eczema kórképét. Ismeretes az ilyen, a testfelület nagyobb, nem egyszer túlnyomó részét elfoglaló, rendkívüli makacsságával beteget és orvost szinte kétségbeejtő, minduntalan ki-kiújuló eczemának nehezen befolyásolható volta s szinte kiszámíthatatlan tényezőktől függő gyógyulása. A dermatitis arteficialis ( a Hebra-Kaposi-féle „eczema“) gyógyítása egyszerű. Az ok eltávolításával az okozat is megszűnik s az alkalmazott szerek, a beteg résznek nyugalomba helyezése, külső ártalomtól való óvása mellett, a természetes gyógyfolyamatot siettetik, míg a fentebb kifejtett értelemben vett eczemabetegségnek, az „eczemás diathesis“-nak, a francziák „eczéme vrai“-jének, vagy amint Besnier hangsúlyozta, az eczemás betegeknek a gyógyítása az előbbivel ellentétben komplikált, ámbár az empiriás tapasztalat számos kiváló szert bocsátott rendelkezésünkre. Azonban ezek a szerek is csupán fakultative hasznosak. Ugyanaz a szer, amely az egyik esetben gyors és feltűnő jó eredményt ad, más alkalommal hasonló esetben is cserben hagy, ami könnyen érthető, ha számbavesszük, hogy e betegségben aetiológiai therápia-t alkalmazni nincs módunkban, hisz azok a szervezetben lefolyó, minden valószínűség szerint komplex chemiai folyamatok, melyek a bőr physiologiai tevékenységét módosították s így a kórképet determinálják, még merőben ismeretlenek. Az eczema egész lefolyása — tehát nem az egyes laesiók localis genesise, mely a dermatitisekével azonos — arra utal, hogy a szervezetnek e betegségében a bőr sejtjeinek ama anyagcsere-zavarát, mely morphologiailag 1. a hámképződés sajátos zavarában (parakeratosis), 2. a stratum germinativum sejtjeinek burjánzásában (acanthosis) , 3. a hám TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Poór Ferencz : A székesfővárosi Szt. István közkórház V. osztályáról. A testfelület kiterjedt eczemáiról (eczema generalisatum) és gyógyításukról. 165. lap. Frigyes József: Közlemény Budapest székesfőváros Bakáts-téri női fiókkórházából. A helyi érzéstelenítésnek a nőgyógyászati nagyobb műtéteknél való alkalmazása. 168. lap. Pólya Jenő: Közlemény a Szent István-kórház III. és a Zita-kórház I. sebészeti osztályáról. A lövéses aneurysmákról. 171. lap. Makai Endre : Megjegyzések Ranschburg Pál dr. egyetemi magántanárnak az Orvosi Hetilap I. évi 12. számában közölt válaszára. Az izomműködésnek oldalpályák útján való helyreállásáról. 173. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Arvo Yippe: Neugeborenen-, Hunger- und Intoxicationsacidosis. — F. Fischler: Physiologie und Pathologie der Leber. — Lapszemle. Belorvostan. M. Levy : Haemorrhagius diathesis. — Meyerstein : A Wassermann-reactióról maláriában. — Sebészet. Schantz: A rázódás (Schüttelkrankheit) kór- és gyógytanáról. 174. lap. Magyar orvosi irodalom. 175. lap. Vegyes hirek. 175. lap. Tudományos Társulatok. 176—177. lap.