Orvosi Hetilap, 1918. szeptember (62. évfolyam, 36-39. szám)
1918-09-08 / 36. szám
472 ORVOSI HETILAP 1918. 36. sz. tartotta magát még a legutóbbi évekig is, amikor Beszedka és Ichikawa nyomán különösen a világháború elején újból előszedték e therapiát azok is, kik nemrég abbahagyták volt. Nagy fanatikus tábora volt eme „specifikus“ therapiának az egyik oldalon, a másik oldalon azonban skepsissel kisérték a jelentett eredményeket. Krehl az 1916.-i varsói német belorvosi congressuson erről így nyilatkozott: „A typhus kezelését elölt vagy gyengített kórokozó csirákkal sokan ajánlják, kevesen dicsérik lelkesedéssel, egyesek nagyon tartózkodóan ítélik meg. Az én benyomásom az, hogy végleges vélemény még nem mondható, legkevésbé azonban kedvező. Tovább kell nyugodtan kutatni!..." A vaccina-kezelés nem specifikus hatásának felfogása csak akkor kezdett tért nyerni, amikor az argentiniai Kraus és tanítványai colivaccina alkalmazásával hastyphusban ugyanazon tünetkomplexumot találták, amely typhus-vaccina után észleltetett, majd amikor ugyancsak ilyen hatás mutatkozott colivaccina alkalmazása után puerperalis septicaemiában. Kraus után több szerző közölt hasonló eredményeket coli-, staphylococcus-, pyocyaneus-, Choleravibrio-, dysenteriabacillus-vaccinákkal, vagy vaccinák keverékével (Galambos). És egészen más irányú magyarázatok kutatására utaltak az? — ugyanolyan természetű betegségben elért — eredmények nem bacterium eredetű fehérjék, úgynevezett faj idegen fehérjék: histamin (Riedl), deuteroalbumose (Lidke), natr. nucleinicum (Luksch) és steril tej (Saxl) parenteralis adagolása után. Mindezek a specifikus immunizáló hatás magyarázatát kizárják, de a hatás igazi, mindenképpen elfogadható magyarázatát, néhány tetszetős elméletet leszámítva, nem tudták még megadni. A szemmel látható hatást két csoportra oszthatjuk: az egyik a testhőmérsékre terjed ki a legtöbbször, a másik pedig a localis kóros elváltozásokra, így hastyphusban például tudjuk, hogy a vaccina-injectiót a legtöbb esetben hidegrázás, nagy hőemelkedés, majd hirtelen hőesés — sokszor azonban lysises esés — akár subnormális fokra követi; itt-ott a hőemelkedés utáni sülyedés csak addig a fokig terjed, mely az injectio előtti hőmérséknek felel meg; a hősülyedés egyes esetekben maradandó, máskor meg nem az. A localis hatás ugyancsak typhusban az anatómiai laesiókon észlelhető, azok sokkal hamarabb fejlődnek vissza a vaccinainjectio után, mint a nem vaccináltakon, amint azt Wiesner 10 bonczolt esete igazolja.12 A hőhatást Paltauf úgy magyarázza, hogy a vaccinák bizonyos pyrogén anyaggal bírnak, mely a hőreguláló centrumot izgatja és amidőn az a kimerülés stádiumába jutott, akkor hősülyedés áll be. E magyarázat nem elégítette ki azokat, kik ezen kérdéssel foglalkoztak, de ugyanakkor sok más magyarázat sem tudta tisztázni e kérdést. Schmidt R. az előrebocsátottakat összegezvén, úgy a különböző vaccinákat, specifikus serumokat, mint pedig a hasonló hatást előidéző nem specifikus homolog és heterolog eredetű serumokat, továbbá a különböző állati és növényi eredetű nucleinokat, a gyárilag előállított ilyen fehérjeféléket mind a „parenteralis proteintest-therapia“ princípiumába foglalja össze. Kraus anaphylaxiás shockkal igyekszik eme hatást megmagyarázni, analógiában a reinfectio utáni tünetcomplexummal az anaphylaktizált állatokon. Weichardt a protoplasma aktiválásának tetszetős elméletét hozza magyarázatul azon tapasztalatból kiindulva, hogy fehérje parenteralis befecskendezésével egészséges állatokon bizonyos vitalis functiókat fokozni tudott (fokozottabb tejelválasztást kecskén), és mert ilyen functiofokozást tudott elérni izolált fáradt szíven magasabb molekulájú fehérjebomlástermékekkel, ennek analógiájával magyarázza a beteg szövet fáradt protoplasmája vitális erejének fokozódását. Müller R. a therapiai hatás okát a gyuladásos factorok shockszerű fokozódásában keresi. A gyuladás ilyen fokozása fehérjeinjectiókkal egyik válfaja volna annak, amit Weichardt protoplasmaaktiválásnak nevez. A gyuladás reactióját ő fokozott transsudatióban látta. Amikor már most a vaccinák specifikus volta megdöntetett és kitűnt, hogy ez a „proteinhatás“ nem a kórokozóra directe ható valami, hanem a beteg szervezet csak egy reactiója, előrelátható volt, hogy e principium tágabb teret fog nyerni a modern experimentális therápiában. És csakugyan, rövidesen egész sorozata a betegségeknek került vizsgálat alá és ha leszámítjuk az általános természetű betegségeket, a következő disciplinákban találkozunk a „heteroproteintherapiával“: A szemészetben elsőnek Szily Pál 1915-ben közölt abortív gyógyulást acut szemblemorrhoeában typhus-vaccinával, majd Sternberggel együtt 1917-ben nagyobb anyagot közöl, de már blennorrhoeán kívül másnemű szemgyuladásokat is kezelt (trachoma, iritis stb.). Tejinjectiókkal Müller5 rheumás iritist, Müller és Thauer6 szemblennorrhoeát, Friedlandert pedig különböző aetiologiájú conjunctivitiseket gyógyított. Nálunk ifj. Liebermanns számolt be a tejinjectiók eredményéről szemészeti bajokban. Bachstein nem látott eredményeket ezen therapiától. A bőr- és syphilisgyógyászatban: Szily P. 1915-ben acut gonorrhoeás herelobban, Bloch10 gonorrhoeás izületi gyuladás esetében ért el ugyanakkor eredményt typhus vaccinainjectióval. Tejinjectiókkal értek el gyógyító hatást gonorrhoeás complicatiók, bubo és herpes zooster eseteiben Müller és Weiss,11 laserummal epididymitisben Luithlen,12 Treupel 18 pedig urticaria, prurigo és ekzema eseteiben. Orbánczban Szily és Schiller 14 typhus-vaccinával, Turnheim 15 pedig tejinjectiókkal vélt abortiv hatást elérni. Nálunk legutóbb Guszman 10 syphilis és lágyfekély eseteiben látott jó eredményeket, Sellei és Kraus 17 pedig különböző bőrbajokban némi eredményt közölt tejinjectiók után stb. A belgyógyászatban Schmidt18 az anaemia perniciosát és a chlorosist tudta befolyásolni tejinjectiókkal. Edelmannia acut polyarthritis eseteiben látott igen jó hatást a tejinjectiós therapiától, csakhogy nagyadagú salicyllal egyetemben. , Ha eme felhozott példákat taglaljuk, azt látjuk, hogy a proteintherapiának elsősorban ott volt a legnagyobb hatása, ahol localis természetű gyuladásokkal álltunk szemben. A localis gyuladásos természetű körfolyamatok, amelyek váladékképződéssel, exsudatióval járnak, voltak azok, amelyek gyorsan, észrevehetően reagáltak. E reactio azonban nem jelenti a körfolyamatnak teljes visszafejlődését, gyógyulását. Szemblemorrhoeában úgy a typhus-vaccina, mint a tejinjectio után roppant gyorsan fejlődik vissza a locális duzzanat és a váladékképződés, de ezzel maga a kór még nem gyógyult meg, gonococcusok még mindig találhatók. Mint hastyphusban is láttuk, a bélfekélyek a rendesnél hamarább fejlődtek vissza, de azért — a pyrogenetikus hatást leszámítva — maga a typhus nem gyógyult meg oly hirtelen. Locális elváltozásokkal nem járó fertőző betegségekben például még pyrogén hatást sem lehet mindig elérni proteininjectiókkal, amint azt magam tapasztaltam febris recurrens esetében. Acut polyarthritis esetén proteininjectióra a dagadt ízületek valóban gyorsan leapadnak, ami a betegnek nagy könnyebbülést jelent, de a rheumás láz azzal nem szűnik meg mindig, sőt még az izületi fájdalmak sem, jeléül annak, hogy a localis 1 Wiener kl. Wochenschrift, 1916, 39. szám. 2 Wiener kl. Wochenschrift, 1915, 631. oldal. 3 Budapesti Orvosi Újság, 1915. 4 Gyógyászat, 1917, 43. sz. és 1918, 5—6. sz. 5 Bécsi orvosegyesületi értesítő, 1916, decz. 1. ß Med. Klinik, 1916, 43. sz. 7 Wiener kiin. Wochenschrift, 1916, 42. sz. 8 Orvosegyesületi értesítő, 1918. 9 Wiener kiin. Wochenschrift, 1917, 37. sz. * 10 Schw. Korr.-B!., 1915, 44. sz. 11 Wiener kiin. Wochenschrift, 1916, 9. és 27. sz. Wiener med. Wochenschrift, 1916, 48. sz. 12 Wiener kiin. Wochenschrift, 1916, 9. sz. 13 Med. Klinik, 1915, 33. sz. 14 Wiener kiin. Wochenschrift, 1916, 50. sz. 13 Wiener kiin. Wochenschrift, 1917, 51. sz. 16 Orvosi Hetilap, 1917, 50—51. sz. 17 Orvosi Hetilap, 1918, 2. sz. 18 Med. Klinik, 1916, 7. sz. 19 Wiener kiin. Wochenschrift, 1917, 10. és 16. sz.