Orvosi Hetilap, 1918. december (62. évfolyam, 48-52. szám)
1918-12-15 / 50. szám
1918. 50. sz. ORVOSI HETILAP ha igennel felel, tovább menni a legtöbb esetben nem lehet, kivéve a nyilvánvaló rosszhiszeműség eseteit. Különösen fontosnak tartom, hogy e tekintetben az ambulantia vezetésével netalán állandóan vagy ideiglenesen megbízott segédorvosi személyzet, mely tapasztalás szerint ebben néha túlkapásokra hajlamos, szigorúan instruálva legyen a legnagyobb tapintatosság, méltányosság és humanismus szellemében eljárni. Mert sokkal kisebb baj, ha egyik vagy másik visszaélő átsiklik, mint ha a valóban reászorult elesik az ingyenes orvosi segítségtől. A parasztgúnyában milliomos is lehet s a jó kabát gyakran van hivatva a szegénységet eltakarni! Egyébként az elbírálásnak ez a discretionális hatáskörbe való utalása a valóságban több garantiát is fog nyújtani a visszaélések meggátlására, mint a formaszerű, szegénységi bizonyítvány követelése. A szegénységi bizonyitvány beszerzéséhez előbb időt is kellene engedni s az első, sőt akár 2—3 jelentkezést is a nélkül kellene elfogadni, s ha meggondoljuk, hogy az orvosi ténykedés az első,rendeléssel, máskor meg 2—3 kezeléssel már be is van fejezve, akkor világos, hogy azzal, ha a kétes szegénységű beteget ezen egy vagy két-három rendelésnek s nemcsak a törvényszabta elsősegélynek igénybevéelére forma szerint feljogosítjuk, kaput nyitunk a visszaéléseknek, melyeket az ilyen rendelkezés legfeljebb csak a hosszabb kezelésre szorulóknál zárna ki. Végül a legfontosabb körülményre szeretném még egyszer felhívni a figyelmet , ez az, hogy a gyakorlóorvosok, különösen a vidékiek, legyenek tudatában annak, hogy jómódú, őket honoráló betegeiket nem szabad a nyilvános ingyenes rendelésekre küldeniök, sem pedig felvételre a klinikákra és közkórházakba. Mert hiszen az elmondottak éppen úgy, sőt még fokozottabb mértékben — mert még nagyobb értékekről lehet szó — a fekvőbetegekre is vonatkoznak. Az orvosok ezirányú felvilágosítása érdekében az Országos Orvosszövetségnek kellene hatékonyan közreműködni, mint amelynek hivatása az orvosok jogos anyagi érdekeinek megvédése. Persze a fekvőbetegek elhelyezésének kérdése a jelenlegi kevés klinikai és kórházi különszobával még nincs kielégítően megoldva s nagyon visszás állapot az, hogy azok, akik az orvosi kezelés vagy műtét honoráriumát szívesen és különösebb anyagi áldozat nélkül megfizetnék, de a sanatóriumok hovatovább elviselhetetlenül magas és igen gyakran az orvosi honoráriumokat messze meghaladó és ezáltal aránytalanságot okozó árait fizetni nem tudják, vagy nem hajlandók, tisztán technikai okokból a nekik nem járó ingyenes orvosi ellátásban részesülnek, mint ahogy az tudvalevőleg minden klinikán és közkórházban napirenden van. Ezen csak kellő számú különszobával és többágyas kisebb betegszobával lehetne segíteni, melyek a klinikák és kórházak orvosfőnökeinek magánbetegeik számára is minden korlátozás nélkül rendelkezésére állnának. Ahol ez a rendszer be van vezetve, ott mindenütt ,tökéletesen be is vált. IRODALOM-SZEMLE Lapszemle. Belorvostan. A dysenteria kezeléséről toxinkicsapás útján ír Zimmermann. Abból indul ki, hogy a dysenteria lényegét az az állandó toxikus inger alkotja, amelyet a részben proteolysises hatású gyuladásos illetőleg genyes termékek és a bomlásuk folytán fejlődő anyagok gyakorolnak a bél nyálkahártyájára ; emellett természetesen a bomlástermékek felszívódása is lényeges szerepet játszik. Minthogy mindeme gyuladásos kiválasztások fehérjetartalmúak, felvehető volt, hogy e fehérjeanyagok alkalmas savanyú colloidoldatokkal kicsapódnak s ily módon ártalmatlanná válnak. Colloid-oldat gyanánt carraghaant használt a 25—30 eczetsav-oldatban; ezt azután 647 klysma alakjában juttatta a bélbe 200—1000 cm 3 mennyiségben. Az oldat készítésmódja a következő: 2—3 evőkanálnyi carraghaant 1 liter vízben 24 óráig duzzasztunk, vásznon átnyomjuk, a maradékot vízzel újból összekeverjük, szintén átnyomjuk vásznon és hozzáadjuk az első ízben kapott folyadékhoz, úgy hogy az egésznek mennyisége 1 liter; ehhez azután 6 cml eczetsavat teszünk; ebből a törzsoldatból a szükséges mennyiséget kétszer annyi vízzel hígítva felforraljuk és kellő lehűlés után klysma alakjában alkalmazzuk, többnyire naponként kétszer. A legtöbb esetben először is a vérzés csökken, nemkülönben a tenesmus, majd eleinte bőséges nyálkás kiválasztás mellett fokozatosan tömöttebbé váló savanyú erjedéses székletét mutatkozik, fokozatosan csökkenő nyálkatermelődés kíséretében. Az eseteknek mintegy harmadában többé-kevésbé erős genyedés köszöntött be, de ezekben az esetekben is egy kivételével gyógyulás következett be. 83 ily módon kezelt beteg közül csak 1 halt meg (kezdettől nagyon súlyos eset, állandó csuklás, gyakori hányás, a táplálék visszautasítása) komplikáló bronchopneumoniában körülbelül 3 héttel felvétele után. (Berliner kiin. Wochenschrift, 1918, 47. sz.) Az egészséges aorta spontán rupturájának kérdését tanulmányozta Oppenheim, a müncheni egyetem kórboncztani intézetének segéde. Tanulmányának eredményeit a következőkben foglalja össze: Vannak esetek, amelyekben az aorta megreped, noha a falzatán a leggondosabb szövettani vizsgálattal sem található elváltozás. Azokon az aortákon, amelyek többé-kevésbé atherosclerosisosak, a ruptura rendszerint nem a leginkább elváltozott helyeken áll be, hanem a ruptura typusos helyén, közvetlenül a billentyűk fölött levő részen. Ez a két körülmény arra utal, hogy a ruptura oka nem az aortafajzat lokális megbetegedésében keresendő. A spontán ruptura tisztán physikális okokból következik be: az aortabeli vérnyomás erős fokozódása és az aorta lumenének rendellenesen tág volta létesíti. Bizonyítják ezt a szerző hullakísérletei is, de elméletileg is könnyen érthető, mert a ruptura typusos helyén legnagyobb a vérnyomás, legnagyobb a fajzat feszülése és legnagyobb a rugalmas tágulás. Minthogy az aorta ascendens rendellenesen tág volta főleg isthmus-stenosis fölött fordul elő — az ilyen szűkület nem is nagyon ritka —, az isthmus-stenosis nagy mértékben elősegíti a rupturát. Másodsorban szerepet játszanak a vérnyomást tartósan fokozó okok (nephritis, szívhypertrophia stb.), továbbá olyan momentumok, amelyek acute erősen emelik a vérnyomást, például psychés izgalom, nagyfokú izommegerőltetés, a hasprés működése. (Münchener mediz. Wochenschrift, 1918, 45. szám.) Szülészet és nőorvostan. „A gyermekélet védelme a szülés alkalmával; adatok a népesedési politika kérdéséhez“ czímmel közöl nagy czikksorozatot Benthin W. magántanár. A bevezetésben elmondja, hogy éles szemmel látó, hidegen mérlegelő, népük sorsát a szívükön hordó német tudósok már észrevették a hazájukat fenyegető elnéptelenedés közelgő rémének előrevetett árnyékát. Németország legtermékenyebb volt a győzelmes 1871. franczia hadjárat után. 1876-tól kezdve azonban a születési százalék eleinte lassan, az utóbbi háborús évek alatt rohamosan csökkent, úgy hogy ma már közel 1/1 millióval kevesebb a szülések száma, mint volt 1876-ban. Az a hatalmas veszteség, különösen termékenyítő férfierőben, mely a népeket a háborúban sújtotta, és a melyet a nemibetegségek elrémítő elterjedése is nagy mértékben lecsökkentett, ez állapotok éveken belül való javulásának minden reményét már csírájában megöli. Az állam, a társadalom és az egyház legjobbjai összefogtak, hogy a veszélyt, melynek gyökerei gazdasági területbe is belenyúlnak, hasznos reformokkal elhárítsák. De különösen nekünk orvosoknak legszentebb kötelességünk harczolni a születendő gyermekekért. Nemcsak a meglevő, a szülésen szerencsésen átesett csecsemők védelme, életben