Orvosi Hetilap, 1919. július (63. évfolyam, 27-30. szám)
1919-07-06 / 27. szám
63. évfolyam, 27. szám. Budapest, 1999 július 6. ORVOSI HETILAP Szerkesztőség: IX., Knezita-utcza 15. Megjelenik minden vasárnap 2*/a—31/a ivén. Egyes számok kaphatók Kilián Frigyes egyetemi könyvkereskedésében (Váczi-utcza 32 sz.) Egyes szám ára 1 korona. SZERKESZTI ÉS KIADJA LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Küldemények és előfizetések czíme Orvosi Hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, IX., Knezits utcza 15. sz. Hirdetések kizárólagos felvétele Pesti Alfréd “PETŐFI“ irodalmi vállalata, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. |1903 Kiadóhiva IX., Knczits-utcza Előfizetési árak: helyben és vidé egész évre— — 40 kor fél évre..................20 „ negyed évre ........ 10 „ Orvostanhallgatók, szigor 16 orvosok és a kötelező kórházi gyakorlatot teljesítők a felét és a portát fizetik. ALAPÍTOTTA FOLYTATTA MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. ANTAL GÉZA és HŐGYES ENDRE. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Szontagh Félix: Problémák megvilágítása conditionális szemlélés alapján. 297. lap. Erdélyi Sándor: Közlés az Uj Szt János-kórház sebészeti osztályáról. (Főorvos: Manninger Vilmos dr, egyetemi magántanár.) Agynyomással járó koponyatörések kezelése. 300. lap. Weisz István: Közlés a budapesti egyetem I. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr, ny. r. tanár) Összehasonlító vizsgálatok a Csépai- és Bien-Sonntag-féle typhus exanthematicus-diagnosticumra vonatkozóan. 302. lap. Rosenfeld Bernát: Larynx-sülyedés mint mellkasüri daganat tünete. 303. lap. Liebermann Tódor: Háborús kép az oedema-betegségről. 303. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Prof. Fr. Gudzent: Grundriss zum Studium der Radiumtherapie. — L. Landois: Lehrbuch der Physiologie des Menschen. — Uj könyvek. — Lapszemle: Belorvostan. Economo: Encephalitis non purulenta (iethargica). — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Überhuber: Huzamosabb jodkúra. — Pohlmann : Tüdővészesek láza. — Umber: Kínzó szomjúság csökkentése. — Heymann: Amalah. 304.—306. lap. Magyar orvosi irodalom. 306. lap. Vegyes hírek. 306.—307. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Problémák megvilágítása conditionalis szemlélés alapján. Irta: Szontagh Felix dr. C. Hart (Berlin-Schöneberg), a ki könyvemet „Über Disposition“ (Berlin, S. Karger, 1918) ismerteti a Mediz. Klinik 1919. 4. számában, egyebek között ezt írja: „Aber einen bindenden Beweis für die Richtigkeit seiner Anschauungen hat Verfasser nicht erbracht, dazu sind die Ausführungen, wenn sie auch immer von der Empirie ausgehen, viel zu spekulativ und letzten Endes muss ja Verfasser selbst bekennen, dass erst zukünftige Stoffwechseluntersuchungen zeigen müssen, ob er recht hat“. Ezt az ellenvetést hallgatással kell fogadnom. Könyvemnek mellékczíme: „Ein Versuch, die Pathogenese der kontagiösen und der Infektionskrankheiten, sowie das Problem ihres gehäuften Auftretens auf naturwissenschaftlicher Grundlage zu erklären,“ tanúsítja, hogy tudatában vagyok annak, miszerint a meggyőzés bizonyító érvei még nem teljesek. A bizonyító érvek láncza tehát még nem záródott. Ha valóban záródott volna, akkor már nem kísérletről, hanem valóságról volna szó, azaz, a czélt, melyet magam elé tűztem, elértem volna, a feladatnak, melyre vállalkoztam, megfeleltem volna. Hogy mindez még nem teljesült, nagyon jól tudom. De sajátságos jelenség, hogy a kritika, a mennyire eddig tudomásomra jutott, sehol sem czáfoló, a miben implicite bennfoglaltatik annak az elismerése, hogy az alap, melyen elindultam, a methodus, a mellyel éltem, a czél, melyet magam elé tűztem, helyes. „Der Grundgedanke des Werkes, die Probleme der wissenschaftlichen Medizin vom Standpunkte exakter Naturwissenschaft aus zu begreifen und zu erklären, von den Erfahrungen am Krankenbette und im alltäglichen Leben induktiv den Beweis allgemein gültiger Sätze zu liefern, ist zweifellos ebenso richtig, wie die konditionale Denkungsweise, die Anerkennung der hohen Bedeutung der individuellen Konstitution und Disposition und auch die Zurückweisung der Überschätzung bakteriologischer Forschungsresultate. Zudem eignet dem erfahrenen Pädiater eine scharfe Beobachtungsgabe, die uns manchen beachtenswerten Hinweis gibt.“ (Hart, i. h.) Ha így áll a dolog, akkor kérdem, miért maradok egyedül, magamra hagyatva ? Főképp, a mikor klinikusok, sőt az immunitás búvárai beismerik, hogy a bakteriológia és immunitástan holt pontra jutott. Saját erőmből többre nem voltam képes, előbbre jutni már nem tudtam. Sunt certi denique fines. De miért nincsenek követőim? Az a tény, hogy az új fölfogás ellenkezésbe jutott a hivatalos orvosi iskola fölfogásával, hogy fölforgató, forradalmi — a mint ezt egy németországi kartársam írja hozzám intézett levelében — nem lehet oka magyarázat, hogy az új fölfogással szemben közöny avagy idegenkedés volna helyén. Ilyen álláspont nem lehet helytálló a nagy problémák érdeme és érdeke szempontjából. Helytálló lehet talán az író egyéniségével szemben. Erre vonatkozólag bevallom, hogy akkor nem érint kellemetlenül, sőt ellenkezőleg. Ha a praemisiák, amelyekből kiindultam, helyesek, ha a methodus helyes, akkor a következtetések is — mutatis mutandis, de érdemlegesen mindenesetre — helyesek kell hogy legyenek. Deductióimban tévedhettem, az új elmélet lehet hiányos, avagy téves — de melyik nem lehet az? —, csak legyen meg heuristikus értéke. Az igazság útja lassú. Ha az új fölfogás azonnal meghódította volna „a tudományos orvostant és a gyakorló orvosokat“ (Hart i. h.), magam is meginognék, s félteném helyességét. A közönyt, az idegenkedést a levont következtetésekkel szemben sokkal szívesebben látom, mint nagy valószínűségű zálogát annak, hogy az új eszme diadalmaskodni fog, hogy a mag, melyet elhintek, kicsirázik és esetleg viruló vetés fakad a nyomában. Igen valószínű, hogy nem fogom meglátni. De lelki szemem látja. Ennek biztos tudatában egy hang bensőmben azt mondja nekem: előre és előre a megkezdett után, lankadatlanul. Hiszen Hart megemlíti, hogy nem egy figyelemre méltó útmutatás van könyvemben. Csak még egyet. Azt, hogy a bakteriológia és immunitástan holtpontra jutott volna, nem írom alá. Ezzel nagyon lesülyesztenők a kritikának a nézőpontját, mellyel a bakteriológia és az immunitás búvárkodási eredményeit fogadnunk kell. Holtpontról nem lehet szó, mert hiszen ez föltételezése volna annak, hogy szép tudományunk hatalmas épületének azon legújabb keletű szárnyai egy ab ovo absurd állásponton épültek fel. Hát ez egyszerűen nem áll. A bakteriológia és immunitástan reális alapból indult ki. Hát akkor miben és mikor történt tévedés? Abban történt tévedés, hogy az exclusiv aetiológiai gondolkodás nyűge alatt a kísérleti irány segítségével nyert búvárkodás eredményeit túlbecsülték és félreismerték. A baktériumokat megtették a betegségek okainak. Az emberi szervezet és a benne élő mikroorganismusok biológiai zárt rendszert jelentenek. Pasteur a bacteriumokat fermenteknek tekintette és azt vallotta, hogy az ember szervezete bacteriumok nélkül nem lehet meg. Hiszen sajátságos, hogy a csecsemő béltractusának flórája környezetének tükörképe. Az alkalmazkodás — adaptio Darwin értelmében — tüneménye. Hogy miképpen kerül beléje, alárendelt jelentőségű kérdés, bár igen sokat foglalkoztatta a kutatókat. Nincsen kizárva, hogy valójában az anya vérkeringése révén.