Orvosi Hetilap, 1920. december (64. évfolyam, 49-52. szám)
1920-12-05 / 49. szám
920 49. sz. ORVOSI HETILAP Az alsó végtag statikai megbetegedései. Irta: Fischer Ernő dr. (Folytatás.) V. : A láb architektúrájának, a fellépés mechanikájának kóros megváltozása leghamarabb az érzékeny, lapos izfelszínekkel bíró térdizületre hat ki. Igen gyakori az olyan eset, hogy a már megváltozott statika a láb részéről még nem okoz panaszokat, míg a térdben már súlyos és nagy fájdalmakkal járó elváltozások következtek be. Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a térdizületben lévő súlyos megbetegedést a láb csekély elváltozása is okozhatja, ezért a térdizület megbetegedése esetén ne csak a panaszolt ízületet vizsgáljuk meg, hanem az egész végtagot, a lábat is! A lúdtalpba láb ízületeinek sokszoros incongruentiájával jár és ezért a térdizületre való deformáló hatása is sokszoros. Mégis a leggyakoribb és a legnagyobb a térdizületre való kihatása a lúdtalp két componensének: a térdizület valgitásának és a láb kifelé rotatiójának. A valgitas elsősorban is a térdizület szalagaira van káros hatással: a valgitas következtében a térdizület súlyvonala oly értelemben töretik meg, hogy a tokszalag a medialis oldalon minden lépésnél túlnyugtatik; ez annál könnyebben következik be, minthogy a tokszalag a medialis oldalon amúgy is gyenge és a tokszalagnak a lig. patellae proprium és a lig. laterale internum közti részlete erősebb kötegek nélküli (míg a tokszalag külső oldala a lig. popliteum, a lig. laterale ext. longum et breve által erősíttetik.) A minden lépésnél nagy erővel bekövetkező túlnyújtás befelé, azaz az ízületből kifelé rongálja a meniscus medialist. Ez által és a súlyvonal megtöretése által a medialis comb- és tibia condylusok közti rés tátong, viszont a testsúly viselése majdnem egészben a külső condylusokra háramlik A statikailag káros hatású másik componens, a lábak habituális kifelé rotatiója, magával hozza a lábszáraknak a combhoz képest való kifelé rotatióját, ezenkívül a lábszár, a súlyvonalnak eltolódása folytán, in toto is kifelé tolatik el. Mindez a térdizület incongruentiáját hozza létre. Az izületi incongruentia a synovialisnak súlyos izgalmával jár és ez csakhamar izületi izzadmányt produkál, amely erős feszülésével az egész tokszalag kitágulását vonja maga után, ez pedig viszont azt okozza, hogy a lábszár a lig. cruciata közül kifelé rotatiót szenved el; ezzel az eredetileg kóros helyzet még automatice is rosszabbodik. A betegség lassan, szinte észrevétlenül kezdődik és meglehetős nagy fokot érhet el, amíg az egyénnek nagyobb kellemetlenséget okoz. Gyakori, hogy a betegség kisebb trauma után jelentkezik, ami érthető is, mert a megváltozott statikájú incongruens ízület igen érzékeny a kis traumákkal szemben. A mediális túlnyújtott tokszalagrészlet is igen érzékeny és már kis trauma is erősen fokozhatja a minden lépésnél csak növekvő valgitást és izületi deformatiót. Ez főleg munkásokon gyakori, akik így súlyos megbetegedéseket csekély traumára vezetnek vissza; a Röntgen-kép azonban a friss trauma mellett (amelynek esetleg nincs is röntgenológiai jele) régi incongruenziás elváltozásokat mutat. A beteg rendszerint fájdalmak miatt és duzzadt térddel, azaz izületi savós izzadmánynyal jelentkezik; a duzzanat rendszerint kétoldalt a patella mellett a legerősebb, ritkábban a térdhajlatban. Az izzadmány és a spontán fájdalmasság változó nagyságú lehet; menstruatio, időváltozás, a végtag erősebb igéybevétele, feltűnő ingadozások okai lehetnek. A diagnosis könnyű, ha az orvos gondol a térdizület ezen leggyakoribb megbetegedésére; már a végtag megtekintése is mutatja a fennálló valgitást. De vannak kétségtelen diagnostikai jelekis: ilyen a térdizület nyomásra való érzékenysége. Érzékeny az Ízület mindenütt, főleg a patella körül, de valóságos diagnostikai jele a megbetegedésnek az, hogyha a meniscus medialis legbelső részének megfelelőleg az ízületre ujjunk hegyével nyomást gyakorolunk, akkor igen heves fájdalom jeleztetik; még feltűnőbb e hely fájdalmassága — melyről a beteg rendszerint nem bír tudomással —, ha a jelzett helyet hirtelen, előzetes figyelmeztetés nélkül nyomjuk meg. Előrehaladottabb esetekben jellegzetes az a panasz, hogy a fájdalmak a járás megkezdésekor a legnagyobbak, járás közben javul az állapot, de hosszabb járásnál a fájdalmak ismét fokozódnak Ezen tünetek rendesen egybeesnek az osteophyták képződésének idejével. A térdizület mozgékonysága eleinte egészen jó, később a deformatio előrehaladtával korlátolt nyújtást és hajlítást észlelhetünk. A mozgási korlátoltságnak diagnostikai értékű tünete a következő: a beteget fekve vizsgáljuk és térdét active behajlíttatjuk, kinyújttatjuk; ha most eközben tenyerünket a térd külső oldalára fektetjük (azaz a valgitást növeljük), akkor a térd hajlítása nehezebben megy, fájdalmas, sőt előrehaladott esetekben nem is sikerül; ha a térd belső oldalára fektetjük fel tenyerünket, akkor a térd hajlítása könnyebben megy. A synovialis állandó statikai izgalma nem ritkán túlburjánzást teremt, amelyre főleg a nőknek zsírszövettel bővebben alápárnázott ízülete hajlamos. A synovialis túlburjánzása az ízületi felszíneken fibrinlerakódásokat, az ízületbe belógó czafatokat produkálhat, ami valóságos „lipoma arborescensa kórformát érhet el és corpora libera képződhetnek. Ezen burjánzásoknak és az ízegereknek beékelődése nem ritka jelenség és mindig figyelmeztessen arra, hogy a therapiában elsősorban eredetükre, az ízfelszínincongruentiára és az azt létrehozó statikai hibára gondoljunk. A statice megbetegedett térdizület Röntgen-képén (2. és 3. ábra) már a megbetegedés elég korai szakában megtalálhatjuk az ízfelszínincongruentia typusos jeleit. Legfontosabb ilyen röntgenológiai diagnostikai jel a következő: míg a normális térd dorsovolaris irányú felvételén a tibiacondylusok Röntgen-árnyéka egyenes meghosszabbításában fekszik a femurcondylusok Röntgen-árnyékának, addig incongruens ízület Röntgen-képén a lateralis tibiacondylus kisebb áll, mint a lateralis femurcondylus (Preiser). Ennek oka elsősorban nem a lábszár eltolódása, hanem annak kifelé rotatiója a femurhoz képest. Egy másik röntgenologiai jele az incongruensiának az is, hogy — egyenesen előrenéző patella mellett is — a fibulafeje és Röntgen-árnyéka beleesik a tibia árnyékába; ez is a pathologiás kifelé rotatio következménye. Nem állandó jele az incongruentiának az izületi résnek a medialis oldalon való tátongása, a lateralis oldalon való keskenysége. Észlelhető ezenkívül a condylus szögletek kicsúcsosodása, osteophyta-felrakódás e szögletek körül, az eminentia intercondyloidea deformatiója, a patella alsó vagy felső végének kihegyezettsége (3. ábra), a fossa poplitea femoris körvonalainak szabálytalan volta, néha exostosisok a medialis oldalszalag tapadása helyén stb. Súlyos esetekben az arthritis deformans genus Röntgen-képét látjuk. Érdekes az a megfigyelésem, hogy a térdizület statikai incongruentiája nem a fixált stádiumban levő, súlyos csont 467