Orvosi Hetilap, 1921. július (65. évfolyam, 27-31. szám)

1921-07-03 / 27. szám

1921. 27. sz. ORVOSI HETILAP tartama -a kezelés előrehaladtával és a laesiók gyógyulásával egyre rövidül, négy esetben a Fantl által közölt esetekhez való hasonlatosságot láttunk. De szembetűnő, hogy eseteink­ben már kezeletlen állapotban sokkal hosszabb ideig éltek a spirochaeták, mint az ő eseteiben és hogy az esetek csak egy kis töredékében látták a spirochaetáknak ezt a szerinte a kénesőtől származó élettartam-növekedését. (Folytatása következik.) Közlemények a budapesti „Stefánia“-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan köréből.* Szerkeszti: Bókay János dr., egyet, nyilv. r. tanár. Dr. Spondylitis cervicalis tüneteit utánzó deglutitio esete három éves fiún. Közli: Paunz Márk dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. A nyelőcsőben megakadó idegen testek a gyermekkor­ban nem tartoznak a ritkaságok közé és a deglutitio tünetei annyira typusosak és megszokottak, az idegen testek eltávo­lítása az oesophagoskopia segítségével pedig legtöbbször oly egyszerű, hogy egyes esetek közlése ma már alig bír érdekesség­gel. Mégis fordulnak elő néha esetek, a­melyek a megszokott képtől eltérő tüneteket mutatnak és megoldásuk sem mindig könnyű. Egy ilyen közlésre érdemes esetet volt alkalmunk észlelni 1913-ban. G. Ferencz, 3 éves, felvétetett 1913 július 1.-én. A gyermeknek 6 hét óta fáj a torka, csak pépes táplálékot tud nyelni, szilárdat nem; ha pedig folyadékot nyel, az az orrán át jön vissza. A gyermek fejét mereven tartja, rosszul jár, nem beszél, szellemileg fejletlen. A baj keletkezésének okát illetőleg a szülők felvilágosítást adni nem tudnak. A testileg jól fejlett, de gyengén táplált fiú csontrendszere ép, alaki eltérést nem mutat; a köztakaró halvány. A fej rendes alkatú; a szemek épek; a szemmozgások jók; a pupillák középtágak, jól reagál­nak. Az orrból mérsékelt savós, maró kifolyás. A száj nyálkahártyája halvány. A torokképletek tiszták, halványak. A lágyszájpad kissé renyhén mozog. A nyak középhosszú, részarányos, megnagyobbodott nyirok­mirigyek nem tapinthatók. A mellkasi szervek épek. A has rendes. Rekedt, dünnyögő hang. Mérsékelt stridor inspiratorius. Csak pépes anyagokat nyel. A beteg gyámoltalan, ülni nem tud, törzse hol előre­, hol hátra­­bukik. Ha törzsét megtámasztják, feje hanyatlik előre és ilyenkor a gyermek két kezével támasztja meg fejét. A fejmozgások úgy active, mint passive fájdalmatlanul végezhetők. A mély reflexek nem fokozottak. Járása kissé ataxiás. Az érlökés középhullámú, kissé arythmiás, per­czenként 74. Hőmérséklet 37­0-37'2° C. A gége tükrészése nem végezhető. Az orrból és torokból vett váladék diphtheriája negatív. A kórkép homályos lévén, a gyermeket gondosan ész­leljük és a fősúlyt a kellő táplálásra helyezzük. Július 5.-én a hőmérséklet 39-0° C-ra emelkedik, a pulsus 104. A tüdők felett mindenüt bő hurutos zörejek. A bronchitis tünetei július 10.-ére enyhülnek, a gyermek láztalan és elég jól táplálkozik. Lassan erőre kap, július 16.-án már támasz nélkül ül, de a stridor még mindig fennáll. Minthogy a nyelés nem javul és a stridor sem szűnik, július 20.-án digitális vizsgálatot végezek. A garat felső részében semmi rendellenesség nem tapintható, azonban mélyebben a nyelőcső szájadéka felé tapintva, puha, homályosan fluctuáló elődomborodás érezhető a garat hátulsó falán és egyúttal érdes, csonttapintatú, alig mozgatható idegen test. Tekintettel arra, hogy idegen test nyelését illetőleg semmiféle adatunk nem volt, a merev fejtartás és a tapintás által nyert lelet kapcsán ama véleményünk alakult ki, hogy talán csigolya-cariessel van dolgunk, fángosus sarjak között beágyazott, kilökődni készülő sequesterrel. Röntgen-vizsgálatot technikai okokból nem végezhettünk. Július 21.-én és 22.-én a beteg rosszabbul lesz; a stridor fokozódik, a­miért is beavatkozásra határoztuk el magunkat. Július 23.-án a beteget chloroform narcosisban, ülő helyzetben vizsgálom meg Brünings-lámpa és speculum segít­. Minden jog fenntartva,­ségével. A helyzet igen kínossá válik, mert állandóan ful­­ladási tünetekkel kell küzdenünk, úgy hogy a légcsőmet­szésre is készen állottunk. Mégis sikerül megállapítanunk, hogy mélyen a garattölcsérben szürkés színű, csontra emlékez­tető, kemény idegen test van harántul beékelve, a­melynek egyik éle a vérző sarjuk között jól látható. Fogóval két ízben is igyekszem az idegen testet kihúzni, de az mozdu­latlanul marad a helyén, a fogó lepattan. Most a speculumot eltávolítom és bal mutatóujjam ellenőrzése mellett erősebb polypfogóval próbálom az idegen testet kiemelni, de ez a kísérlet sem sikerül. Végül egy erősebb Volkmann-féle kanalat vezetek az idegen test alá és bal mutatóujjammal az idegen test fölött átnyúlva, a kanál mozgásait ellenőrzöm és egy erélyes rántással az idegen testet kimozdítom a helyéből. Nagy meglepetésünkre egy jókora kődarab kerül napvilágra. (L. az ábrát.) A tapintó ujj most a garat hátulsó falán a lobos szövet és a sarjak által alkotott domborulat közepén a kő helyének megfelelőleg mély gödröt érez. Az idegen test nagyjából pyramis alakú kődarab; leg­hosszabb átmérője az alapon 2 cm.; magassága 11/2 cm.; súlya 4 gramm. A kőzet minősége szemcsés dolomit. A következő két napon a gyermek közérzete rossz, táplálkozni alig tud; a stridor is fennáll. Július 25.-én bőséges genyes-véres váladék ürül a garatból, mire úgy a nyelés, mint a légzés teljesen szabaddá lesz. A gyermek most már gyorsan szedi magát össze és július 31.-én elbocsátható. Epikrisis. Kétségtelen, hogy a gyermek magára hagyatva, a szájába vett kődarabot lenyelte. Ez a nyelőcső szájadékánál megakadt és a retropharyngealis szövet lobosodását idézte elő. A szülők, ámbár látták a gyermek mindinkább súlyosbodó állapotát, mégis csak a 6. hét után kerestek segítséget. Ekkor a gyermek már meglehetősen leromlott állapotban került észlelésünk alá és a kórképpel kezdetben nem voltunk tisz­tában. A későbbi digitalis vizsgálat a spondylitis cervicalis diagnosisát­ megerősíteni látszott és csak az idegen test el­távolításával tisztázódott a helyzet. A magunk részéről el­kerülhettük volna a tévedést és előbb is avatkozhattunk volna be, ha előzetesen Röntgen-vizsgálatot is végezünk, a­mi, sajnos, technikai okokból nem történhetett. Közlemény a budapesti egyetemi I. számú kórbonc­tani intézetből (igazgató: Buday Kálmán dr. egyetemi ny. r. tanár) és a Szt. István-kórház prosecturájáról (főorvos: Johan Béla dr.,egy.m.tan.). 233 Idegrendszeri elváltozások periarteriitis nodosa eseteiben. Közli: Baló József dr., egyetemi tanársegéd. (Folytatás.) II. eset. S. Gy., 32 éves, nős községi jegyző 1919 április­­ában hirtelen betegedett meg magas lázzal és összes ízületeiben fájdalmai támadtak. 1904-ben a betegnek kemény fekélye volt, rendszeresen részesült antilueses kezelésben, Wassermannja öt év óta negatív. A beteg bevallja a pórust, különösen a sör irányában; reggel pálinkát szokott inni. 1919 június 30.-án vétetett fel a Szent István-kórház ideg­­gyógyászati osztályára. A beteg panasza, hogy nagy fájdalmai vannak felső és alsó végtagjaiban egyaránt, jobb kezét nem tudja emelni. Vize­­lés, széklet, látás rendben. Jól fejlett, rosszul táplált egyén. Halvány bőr és nyálkahártyák. A pupillák középtágak, jól reagálnak. Balra nézéskor horizontalis nystag­mus. Mindkét oldalon erős atrophiája a thenarnak, hypothenarnak és interosseusoknak. A bal felső végtagon a váll-, könyök-, kézteszületek moz­gása szabad, de active lassan vitetik ki. A felső végtagok reflexei megvan­nak. Achillesín-reflex nem váltható ki, térdreflexek kiválthatók. Babinski nega­tív. Fekvő helyzetben az alsó végtagok emelése 40°-nyi. A térdhajlítás és feszítés teljes. Mindkét oldalon a lábak mérsékelt pes­equino-vírus­­tartásban, a felületesen fekvő idegtörzsekre gyakorolt nyomás fájdalmas. A felső végtagokon az alkarok középső harmadától lefelé hyp­aesthesia, a­mely distalisan fokozódik úgy, hogy a kézen anaesthesia jelentkezik. Ugyanilyen érzés-zavar van az alsó végtagon is. A Wassermann-vizsgálat negatív eredménynyel járt. A vizeletben fehérje nyomokban, alakelemek nincsenek. A betegen nagyfokú gyen­geség és lesoványodottság fejlődött ki, majd dyspnoe jelentkezik és bokaoedema. Július 16.-án bronchopneumoniát kap és július 18.-án meghal. A klinikai diagnosis polyneuritis volt, valószínűleg alkoholos alapon.

Next