Orvosi Hetilap, 1921. július (65. évfolyam, 27-31. szám)
1921-07-03 / 27. szám
1921. 27. sz. ORVOSI HETILAP tartama -a kezelés előrehaladtával és a laesiók gyógyulásával egyre rövidül, négy esetben a Fantl által közölt esetekhez való hasonlatosságot láttunk. De szembetűnő, hogy eseteinkben már kezeletlen állapotban sokkal hosszabb ideig éltek a spirochaeták, mint az ő eseteiben és hogy az esetek csak egy kis töredékében látták a spirochaetáknak ezt a szerinte a kénesőtől származó élettartam-növekedését. (Folytatása következik.) Közlemények a budapesti „Stefánia“-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan köréből.* Szerkeszti: Bókay János dr., egyet, nyilv. r. tanár. Dr. Spondylitis cervicalis tüneteit utánzó deglutitio esete három éves fiún. Közli: Paunz Márk dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. A nyelőcsőben megakadó idegen testek a gyermekkorban nem tartoznak a ritkaságok közé és a deglutitio tünetei annyira typusosak és megszokottak, az idegen testek eltávolítása az oesophagoskopia segítségével pedig legtöbbször oly egyszerű, hogy egyes esetek közlése ma már alig bír érdekességgel. Mégis fordulnak elő néha esetek, amelyek a megszokott képtől eltérő tüneteket mutatnak és megoldásuk sem mindig könnyű. Egy ilyen közlésre érdemes esetet volt alkalmunk észlelni 1913-ban. G. Ferencz, 3 éves, felvétetett 1913 július 1.-én. A gyermeknek 6 hét óta fáj a torka, csak pépes táplálékot tud nyelni, szilárdat nem; ha pedig folyadékot nyel, az az orrán át jön vissza. A gyermek fejét mereven tartja, rosszul jár, nem beszél, szellemileg fejletlen. A baj keletkezésének okát illetőleg a szülők felvilágosítást adni nem tudnak. A testileg jól fejlett, de gyengén táplált fiú csontrendszere ép, alaki eltérést nem mutat; a köztakaró halvány. A fej rendes alkatú; a szemek épek; a szemmozgások jók; a pupillák középtágak, jól reagálnak. Az orrból mérsékelt savós, maró kifolyás. A száj nyálkahártyája halvány. A torokképletek tiszták, halványak. A lágyszájpad kissé renyhén mozog. A nyak középhosszú, részarányos, megnagyobbodott nyirokmirigyek nem tapinthatók. A mellkasi szervek épek. A has rendes. Rekedt, dünnyögő hang. Mérsékelt stridor inspiratorius. Csak pépes anyagokat nyel. A beteg gyámoltalan, ülni nem tud, törzse hol előre, hol hátrabukik. Ha törzsét megtámasztják, feje hanyatlik előre és ilyenkor a gyermek két kezével támasztja meg fejét. A fejmozgások úgy active, mint passive fájdalmatlanul végezhetők. A mély reflexek nem fokozottak. Járása kissé ataxiás. Az érlökés középhullámú, kissé arythmiás, perczenként 74. Hőmérséklet 370-37'2° C. A gége tükrészése nem végezhető. Az orrból és torokból vett váladék diphtheriája negatív. A kórkép homályos lévén, a gyermeket gondosan észleljük és a fősúlyt a kellő táplálásra helyezzük. Július 5.-én a hőmérséklet 39-0° C-ra emelkedik, a pulsus 104. A tüdők felett mindenüt bő hurutos zörejek. A bronchitis tünetei július 10.-ére enyhülnek, a gyermek láztalan és elég jól táplálkozik. Lassan erőre kap, július 16.-án már támasz nélkül ül, de a stridor még mindig fennáll. Minthogy a nyelés nem javul és a stridor sem szűnik, július 20.-án digitális vizsgálatot végezek. A garat felső részében semmi rendellenesség nem tapintható, azonban mélyebben a nyelőcső szájadéka felé tapintva, puha, homályosan fluctuáló elődomborodás érezhető a garat hátulsó falán és egyúttal érdes, csonttapintatú, alig mozgatható idegen test. Tekintettel arra, hogy idegen test nyelését illetőleg semmiféle adatunk nem volt, a merev fejtartás és a tapintás által nyert lelet kapcsán ama véleményünk alakult ki, hogy talán csigolya-cariessel van dolgunk, fángosus sarjak között beágyazott, kilökődni készülő sequesterrel. Röntgen-vizsgálatot technikai okokból nem végezhettünk. Július 21.-én és 22.-én a beteg rosszabbul lesz; a stridor fokozódik, amiért is beavatkozásra határoztuk el magunkat. Július 23.-án a beteget chloroform narcosisban, ülő helyzetben vizsgálom meg Brünings-lámpa és speculum segít. Minden jog fenntartva,ségével. A helyzet igen kínossá válik, mert állandóan fulladási tünetekkel kell küzdenünk, úgy hogy a légcsőmetszésre is készen állottunk. Mégis sikerül megállapítanunk, hogy mélyen a garattölcsérben szürkés színű, csontra emlékeztető, kemény idegen test van harántul beékelve, amelynek egyik éle a vérző sarjuk között jól látható. Fogóval két ízben is igyekszem az idegen testet kihúzni, de az mozdulatlanul marad a helyén, a fogó lepattan. Most a speculumot eltávolítom és bal mutatóujjam ellenőrzése mellett erősebb polypfogóval próbálom az idegen testet kiemelni, de ez a kísérlet sem sikerül. Végül egy erősebb Volkmann-féle kanalat vezetek az idegen test alá és bal mutatóujjammal az idegen test fölött átnyúlva, a kanál mozgásait ellenőrzöm és egy erélyes rántással az idegen testet kimozdítom a helyéből. Nagy meglepetésünkre egy jókora kődarab kerül napvilágra. (L. az ábrát.) A tapintó ujj most a garat hátulsó falán a lobos szövet és a sarjak által alkotott domborulat közepén a kő helyének megfelelőleg mély gödröt érez. Az idegen test nagyjából pyramis alakú kődarab; leghosszabb átmérője az alapon 2 cm.; magassága 11/2 cm.; súlya 4 gramm. A kőzet minősége szemcsés dolomit. A következő két napon a gyermek közérzete rossz, táplálkozni alig tud; a stridor is fennáll. Július 25.-én bőséges genyes-véres váladék ürül a garatból, mire úgy a nyelés, mint a légzés teljesen szabaddá lesz. A gyermek most már gyorsan szedi magát össze és július 31.-én elbocsátható. Epikrisis. Kétségtelen, hogy a gyermek magára hagyatva, a szájába vett kődarabot lenyelte. Ez a nyelőcső szájadékánál megakadt és a retropharyngealis szövet lobosodását idézte elő. A szülők, ámbár látták a gyermek mindinkább súlyosbodó állapotát, mégis csak a 6. hét után kerestek segítséget. Ekkor a gyermek már meglehetősen leromlott állapotban került észlelésünk alá és a kórképpel kezdetben nem voltunk tisztában. A későbbi digitalis vizsgálat a spondylitis cervicalis diagnosisát megerősíteni látszott és csak az idegen test eltávolításával tisztázódott a helyzet. A magunk részéről elkerülhettük volna a tévedést és előbb is avatkozhattunk volna be, ha előzetesen Röntgen-vizsgálatot is végezünk, ami, sajnos, technikai okokból nem történhetett. Közlemény a budapesti egyetemi I. számú kórbonctani intézetből (igazgató: Buday Kálmán dr. egyetemi ny. r. tanár) és a Szt. István-kórház prosecturájáról (főorvos: Johan Béla dr.,egy.m.tan.). 233 Idegrendszeri elváltozások periarteriitis nodosa eseteiben. Közli: Baló József dr., egyetemi tanársegéd. (Folytatás.) II. eset. S. Gy., 32 éves, nős községi jegyző 1919 áprilisában hirtelen betegedett meg magas lázzal és összes ízületeiben fájdalmai támadtak. 1904-ben a betegnek kemény fekélye volt, rendszeresen részesült antilueses kezelésben, Wassermannja öt év óta negatív. A beteg bevallja a pórust, különösen a sör irányában; reggel pálinkát szokott inni. 1919 június 30.-án vétetett fel a Szent István-kórház ideggyógyászati osztályára. A beteg panasza, hogy nagy fájdalmai vannak felső és alsó végtagjaiban egyaránt, jobb kezét nem tudja emelni. Vizelés, széklet, látás rendben. Jól fejlett, rosszul táplált egyén. Halvány bőr és nyálkahártyák. A pupillák középtágak, jól reagálnak. Balra nézéskor horizontalis nystagmus. Mindkét oldalon erős atrophiája a thenarnak, hypothenarnak és interosseusoknak. A bal felső végtagon a váll-, könyök-, kézteszületek mozgása szabad, de active lassan vitetik ki. A felső végtagok reflexei megvannak. Achillesín-reflex nem váltható ki, térdreflexek kiválthatók. Babinski negatív. Fekvő helyzetben az alsó végtagok emelése 40°-nyi. A térdhajlítás és feszítés teljes. Mindkét oldalon a lábak mérsékelt pesequino-vírustartásban, a felületesen fekvő idegtörzsekre gyakorolt nyomás fájdalmas. A felső végtagokon az alkarok középső harmadától lefelé hypaesthesia, amely distalisan fokozódik úgy, hogy a kézen anaesthesia jelentkezik. Ugyanilyen érzés-zavar van az alsó végtagon is. A Wassermann-vizsgálat negatív eredménynyel járt. A vizeletben fehérje nyomokban, alakelemek nincsenek. A betegen nagyfokú gyengeség és lesoványodottság fejlődött ki, majd dyspnoe jelentkezik és bokaoedema. Július 16.-án bronchopneumoniát kap és július 18.-án meghal. A klinikai diagnosis polyneuritis volt, valószínűleg alkoholos alapon.