Orvosi Hetilap, 1923. május (67. évfolyam, 17-20. szám)
1923-05-06 / 17. szám
1923. 17. sz. ORVOSI HETILAP nyolc, hogy a hhymificatiót nem ítélhetjük meg, és hogy nem physiologiai inger és hogy néha a regurgitatio nagyfokú. Szakaszos próbareggeli céljára, mint említettem, szintén kitünően bevált. Motilitásvizsgálatot is összeköthetünk vele, ha Lanz és Schaller ajánlatára phenolphthaleint teszünk hozzá és a színintenzitásból következtethet I. táblázat. (Egészséges gyomrú betegek.) Jünk a gyomor kiürülésére, persze a resorptio kérdése is belejátszik, — de ennek megítélésére eddig biztos eszközünk nincs. Melyek azok a methodusok tehát, amelyekkel a H.-ionconc.-t, azaz az actuális aciditást megállapíthatjuk ? A Sahli és Wezrumba által ajánlott jodometriás eljáráson alapuló titrálás Lanz és Michaelis vizsgálatai szerint éppen azokban a hibákban szenved, mint az egyéb, és fentebb megbeszélt titratiós eljárások. A legalkalmasabb és legcélszerűbb eljárás az ú. n. colorimetrikus methodus, amelynek lényege röviden az, hogy az indikátoroknak egy sorozatát állítjuk fel, amelyeknek átmeneti pontja más és más H.ionconc.-nak felel meg és a meghatározandó folyadékkal összehasonlítjuk. Minden indikátorszínről már előzőleg exact úton a gázlánccal megállapítottuk, hogy mely H.-ionconcentratiónak felel meg és ezen összehasonlításból a színleolvasás alapján következtethetünk. Az eljárás roppant egyszerű, gyors és a modern phisico-chemiai felfogásunknak mindenben megfelel. Már Christiansen, Sörensen és Lanz ajánlottak ilyen indikátorsorokat. A Michaelis által ajánlott indikátorsorral végeztem magam is vizsgálataimat. Az eljárás különböző, aszerint, hogy a vizsgálandó gyomornedv a kongó-papírt megkékíti-e vagy nem. Ha megkékíti, akkor a kristályibolyának 0 03: 150-hez való oldalát használjuk mint indikátort. Ez magában foglalja az 1'2—2'4-ig terjedő Ph. értéket. A kivitel úgy történik, hogy megfelelő hígításokat csinálunk Vio HC1.-oldatból, melynek Ph.-t ismerjük, ezután 10 cm3 gyomornedvet is lemérünk, és ezek mindegyikéhez 0 5 cm3-t adunk a kristályibolyából. A színek összehasonlítása az úgynevezett comparatorban történik. Ha a kongó-papír nem kékül meg, akkor a következő indikátorsort használjuk: m. nitrophenol, p. nitrophenol, f. dinitrophenol, p dinitrophenol. A gyomornedvhez két cseppet adunk az indikátorokból, és amelyikkel sárga színt ad, azt használjuk. Különböző hígításokkal és a színek összehasonlításával egy értéket kapunk, melyből egy táblázat segélyével a Ph.-t kiszámíthatjuk. Míg a kristályibolya különböző színárnyalatai nem tartósak és mindig frissen készítendők, addig a különböző nitrophenolok hónapokig elállnak és készen is kaphatók beforrasztott csövekben.* Ezen eljárásnál még sokkal egyszerűbb — amennyiben csak egy indikátort vesz igénybe — két amerikai autor, Shol és King által 1920-ban ajánlott * Vereinigte Fabriken f. Laboratoriumsbedarf Berlin. methodus. E szerzők ugyanis azt találták, hogy a thymol sulphophthalein 0 2 °/o-os alkoholos oldata savi közegben vörös színű, míg alkalikus közegben narancssárga színt ad. Standard oldatokat készítünk KC1. és HC1. keverékéből és ezek Ph. 1'3—3'0-ig terjednek, tehát a hyperaciditástól az anaciditásig. Úgy a standard csövekhez, mint a vizsgálandó gyomorbemnek 1 cm3-éhez, melynek szűrve kell lennie, egy csepp indikátort teszünk és ezután éppúgy, mint a Michaelis-féle eljárásnál, comparatorban összehasonlítjuk a színeket. Egy tabellán leolvashatjuk azután a Ph.-t. Reiss tanár úr jóvoltából és szívességéből Frankfurtban magam is hozzájutottam ez indikátorhoz; tapasztalataim és számos vizsgálatom alapján is mondhatom, hogy nagyon gyorsan és prompt megbízhatóan működik. Saját vizsgálataim, melyekre példát a mellékelt két tabellán szolgáltatok, ahol az egyiken a gyomorbetegségben, a másikon egyéb betegségben szenvedő egyének gyomortartalmának vizsgálata szerepel, összehasonlítva a titratiós eljárást a Ph.-val, azt mutatták az indikátor-methodussal, hogy néha tényleg nagy incongruentia áll fenn a titratiós érték és a Ph. között. így volt alkalmam ezt egy betegemnél észlelni, kinek diffus gyomorpanaszai voltak és akinél egy chronikus appendicitis és ascendens typusú obstipatiót állapítottam meg, a próbareggeli titratiós értéke 50,75 mutatott. Ezek szerint tehát kisfokú hyperaciditást kellett volna felvenni, míg Schohl és King eljárása szerint a Ph. 18-del volt egyenlő, tehát normális értéket mutatott. (1. tábla, 5-ik számú eset.) Fontosak az exact methodikával való eljárások anaciditésnél, mert a regurgitatio foka egy csapásra szemünk elé tárul, így egy esetemben a titrálás achyliát mutatott és Ph. oly értékeket, melyek csak a pancreas nedvének felelhetnek meg. (II. tábla, 7a.) Azonkívül összehasonlító vizsgálataim az alkoholos és rendes próbareggeli között azt mutatták, hogy az alkoholos próbareggelinél a Ph.-érték rendszerint magasabb, mint a normális Boas-Ewald-féle reggelinél, ami a fentebb elmondottak alapján érthető is. Míg máskor anaciditásnál előfordul, hogy oly Ph.-értékeket kapunk, amelyek mellett még emésztés lehetséges, holott sósav nem lehetett jelen és így más savak H.-ionjai okozzák ezen Ph.-értékeket. II. táblázat. (Gyomorbetegek). Megjegyzés: 1 A. P. R. 2 A. P. R. d. nitropherollal. 3 Alkoholreggeli után pepsin : 310. 4 Shohl és King szerint: 30. 5 Shohl és King szerint: 12. Röntgen-vizsgálatnál: Houdek-f. torok. 6 Tejsav: +, zsír, keményítő, izom ; A. P. R. maradékok. 7 Diastose érték : 1000 egység felett. Az alkoholos próbareggeli után a Ph. maximális értékét kb. félóra múlva nyeri el. Ily irányú vizsgálatok derítették ki azt, hogy a fermentumok munkája egy megfelelő Ph.optimumhoz van kötve. Sörensen azt találta, hogy a pepsia optimuma 2—P52, Michaelis, hogy 1'77—2 között van, míg Próbareggelit’55 a.a Név, kor B 'a Kórisme mennyirétegtitratiós Ph Megjegyzésen végződés érték a. ia) Lb) J. M.Myod. cordis 40 cm3— 41 : 5215 A. P. R. 45 é. Asthma 80 cm320 f/60 sz39:621'50 a) 2b) A. J. Sclerosis 20 cm3— 34:40182'25 A. P. R. 32 é. polyinsularis 60 cm340 f/20 sz32:6017 ■3 a) 1'b) B. W. Dystr. adip. 100 cm5— 27.3615 A. P. R. 55 é. genitalis 90 cm380 f/10 sz32.4415 K. J. Polyneuritis20 cm3 70:8417 A. P. R. q’b)47 é. 80 cm350 f/30 sz24: 4017 A. P. R. 5. H. A.-né 52 é. Obstipatio habitualis30 cm3 50:751'8310 Shohl és King szerint ph — 1*8 G. W. E. 210 cm3 10:15 Izgalmak után Chlorosis_ 21 gyomorpanaszok 22 é. Röntgen-lelet Rövidítés : f = folyékony, sz ■=* szilárd rész, A. P. R. = alkoholos próbareggeli. Név, kor PróbareggeliC Szám Kórisme mennyiség rétegződés titrátiós érték Ph. a.a a. 1 a) b) B. K. 43 é. Ulcus ventriculis 104 cm3 110 cm3 651/45sz 65:75 82:97 11 n 245 9 a) 2 b) S. K. 70 é. Achylia gastrica2 285 cm3 490 cm3315f/175sz 0:4 0:10 2‘575 3575 3. G. B. 46 é. Tabes dorsalis crises gastriques3240 cm3130f/110sz30:42 15 3-70 4. K. M. 18 é. Gastritis acuta4 40 cm3 8f/32sz 5:50 29 5 a* 5-b) S. L. 53 é. Ulcus ventriculi5 210 cm3 115 cm345 f / 70sz 35:42 34:47 13 n fiH) Sch. L 46 é. Pylorus stenosis6 450 cm3 200 cm3 325f/125sz8:18 16:30 23 23 2'0 77'b) S. Sch. 39 é. Achylia gastrica7 50 cm3 23 cm3 20 f/30 sz 0:6 0:4 7-345 7-72 197