Orvosi Hetilap, 1923. szeptember (67. évfolyam, 34-38. szám)
1923-09-02 / 34. szám
67. évfolyam 34. szám Budapest, 1923 szeptember 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti is kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK: Benedek László és Thurzó Jenő: A permanens izomfeszülés megszűnése intralumbalis levegőbefúvés után Parkinson-kórnál. (413-414. oldal.) Sternberg Ferenc: Thrombolytikus purpura és aplastikus anaemia. (414—415. oldal.) Fekete Sándor: A havivérzés zavarai és szervkivonatok hatása ezekre. (415—419. oldal.) Verzár Frigyes: A XI. nemzetközi élettani kongresszus Edinburghban (1923 július 23—27). (419—421. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Orthopaedia. — Gyermekorvostan. (421—423. oldal.) Therapia. Markovits Imre: A psoriasis gyógykezeléséről a thymus Röntgen-besugárzása útján. (423—424. oldal.) Könyvismertetés. (424. oldal.) Vegyes hírek. (424. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A debreceni kir. m. Tisza István tudományegyetem idegen elmegyógyászati klinikájának közleménye (igazgató Benedek László egyet. ny. r. tanár). A permanens izomfeszülés megszűnése intralumbalis levegőbefúvás után Parkinson-kórnál írták : Benedek László dr. egyetemi ny. r. tanár és Thurzó Jenő dr. egyetemi tanársegéd. A paralysis agitans pathogenesisének fejlődése a legutóbbi időben lényeges haladást mutat. Különösen F. Lewynek szövettani kutatásai, nemkülönben másoknak klinikai tanulmányai a lencsemag-csíkolttest rendszer szerepét előtérbe állították. A genetikai kutatást jelentősen elősegítette az epidemiás agyvelőgyulladás amyostatikus eseteinek feldolgozása. Dacára a pallidum kétségtelenül fontos szerepének, a parathyreogen theoria hívei (Lundberg, Roussy, Clunet) úgy a hypo-, mint hyperparathyreodismussal kísérleteznek, sőt maga Riedl legújabb könyvében („Innere Sekretion“ 1922.), a Parkinson-kórt még mindig a mellékpajzsmirigyek bántalmával hozza kapcsolatba. És, hogy szerinte a központi idegrendszer is „részt vesz“ a tünetek előidézésében, azt néhány észleletre hivatkozva, állítja. Ezek között szerepel az a megfigyelés is, amely szerint alvásban (a „decerebrate rigidity"-hez közelálló) általános izomfeszülés megszűnik, szintúgy más szerzők közlése is. Boia és Ciocnak lumbalanaesthesiával, továbbá mesterséges láz előidézésével sikerült a Parkinson-merevséget tetemesen csökkenteni. Mindezeknél fogva nem érdektelen az alábbiakban röviden előadott észleletünk, amely szerint az intralumbalis levegőbefúvásokkal (mesterséges pneumokephalia előidézésével) sikerült egy kifejezett typusú, sui generis Parkinson-betegnél úgy a plastikus, mint a fixatiós izommerevséget teljesen megszüntetni és ezzel kapcsolatban a passiv mozgási ellenállást a normális fokra lecsökkenteni. A beteg már 18 nap óta van megfigyelésünk alatt és azóta a levegőbefúvást egy ízben megújítottuk. Egyelőre a javulás változatlanul fennáll. Az eset a következő: B. J. 63 éves földmíves, felvétetett a klinkára 1923 április 18-án. Testi és szellemi fejlődése rendes volt. Gyermekkorban kanyarón, 20 éves korában pneumonián esett keresztül. 25 éves koréban nősült, házasságából hat gyermek született, egy gyermek él, egészséges, a többiek kisebbnagyobb korukban elhaltak. Abortus, koraszülés nem volt. Luest negál, szeszesitalokkal mértékletesen élt. Erős dohányos, csak egy hónapja hagyta abba a dohányzást, mert szédült. Fekvő beteg még eddig nem volt. Jelen betegsége két évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor észrevette, hogy főkép bal keze és lába gyengébb, azokat kevésbbé tudja használni és végtagjait kissé nehezebben tudja mozgatni, kezeivel valamit erősen fogni alig tudott. Majd mozgása igen lassúvá lett, a beszéd is nehezére esett. Egy éve kezeiben remegés lépett föl, amely később fokozódott és már több hónapja kisebb-nagyobb szünetekkel állandóan fennáll. Két éve már dolgozni egyáltalán nem képes, más végzi azóta öltöztetését is. Egy év óta előrehajlott, görnyedt testtartású, járása azóta igen meglassult, nehézkes. Székrekedésben szenved. Családi kórelőzményben terhelő adatok nincsenek. Dolichokephal koponyaalkat. Koponyaméretek: fejkerület: 55'5 cm, bitemporalis átmérő : 12‘3 cm, bimastoidalis átmérő : 14'8 cm, fronto-occipitalis : 18’2 cm, koponyamagasság: 11*5 cm. Mérsékelt emphysema. Pp. egyenlő : r. prompt. A beteg Parkinsontartásban. Nagyfokú mozgásszegénység, felszólításra és biztatásra csak igen lassan kezd mozgásba, spontán szinte egész nap minden mozgás nélkül ül ágyán, alig beszél. A mozgáslefolyás időtartama tetemesen elnyúlt. A beszéde vontatott. Beszédkor fejét és tekintetét sem fordítja a beszélő felé. Végtagokban, nyaki izomzatban s általában egész testizomzatban is állandó rigiditás, száját csak kis fokban nyitja fel a beszédkor. Összetett lábakkal állva fejét hátrahajlítva hátradől, amit Sarba hyptokinesisnek nevez. Járása kezdetben igen lassú, majd kisléptű és lassú, lábát csak alig emeli, hirtelen megálláskor előredől. A székre való leüléskor hirtelen eséssel ül le. Bal alsó karban és kézujjakon szinte állandó, nagy kilengésű, rythmikus „pirulasodró“ remegés (mp. 4—5). Arcmimika hiányzik. Inreflexek rendesek. Kifejezett Westfal-jelenség. IV/19-én. Háromszor naponta 00 mgr hyoscinum hydrobronicumot kap pirulában és háromszor egy-egy kávéskanál mixt, chloralobromot. IV/21-én. Vérsavó: Wa. R. : negativ. Q. Sachs-Georgi : negativ. 0. * Meinicke : III. M. : negativ. Q. Liquor rendes nyomással kiürülő, víztiszta. Pándy : negativ. Nonne-Appelt: negativ. Weichbrodt: negativ. Sejtszám : 1/3. Wassermann-reactio Siquorban (Hauptmann kititrálási módszere szerint) 0—05-ig negativ. Goldsol-reactio : 1/10—1/320.000-ig : 100 000 000 000. Normomastix-reactio : 1/1—2000-ig: 343 211 000 000. Bicolorált benzoe gyanta-reactio : 1/1—1/2000-ig : 234 331 000 000. IV/24-én 3X02 mgr hyoscin. hydr. kap. IV/28-án. A beteg állapota változatlan, permanens izomrigiditás, lábában és kezében időnként fájdalmakat is érez. Kéztremor állandó: IV/30-án. Délután 7 órakor a betegnél megfelelő előkészítés után pneumoenkephaliás levegőbefúvást végzünk. A Münch, med. W. 1923. 1. sz. 19. oldalán általunk ismertetett eljárással, ülő helyzetben, fractionáltan végezzük a liquorlebocsátását és egy Dielofoy-féle fecskendővel, szakaszosan fujjuk be a levegőt. Liquornyomás befúvás előtt 460—380 mm. 1. 10 cm3 liquor lebocsátva és 10 cm3 levegő befújva. Utána liquornyomás 475 mm. 2. 10 cm5 liquor lebocsátva és 10 cm3 levegő befújva, nyomás 496 mm. 3. 15 cm3 liquor lebocsátva és 12 cm3 levegő befújva, utána nyomás 490 mm. 2 cm3 liquor lebocsátása után * Minden vérsavó-reactiót két antigénnél végeztünk el.