Orvosi Hetilap, 1926. április (70. évfolyam, 14-17. szám)
1926-04-04 / 14. szám
70. évfolyam 14. szám Budapest, 1926 április 4 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TART EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Winternitz Arnold: Az extrahepaticus epeutak cystái és azok sebészi jelentősége. (341—344. oldal.) Gobi Albin: Encephalopathia saturnina esete. (344—346. o.) Fillenz Károly: Az ureteren lovagló artériák által okozott hydronephrosis műtéttel gyógyított esete. (346—347. o.) Hofhauser István: A tuberculosis insulin-therapiája. (347—349. oldal.) Markovits Imre: A Röntgen- és radiumtherapia actualis problémái és mai állása. (349—351. oldal.) Magyary-Kossa Gyula: Orvostörténelmi jegyzetek. Gáspár doktor. (351—355. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Urológia. — Fülgyógyászat. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. (355—358. oldal.) Könyvismertetés. (358. oldal.)_________________________ ALOM: A Budapesti Kir. Orvosegyesület március 27-i ülése. (359—360. oldal.) Az Apponyi Poliklinika március 24-i ülése. (360. oldal.) Közkórházi Orvostársulat március 24-i ülése. (360. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület gynaekológiai szakosztálya március 26-i ülése. (361. oldal.) A Magyar Urológia Társaság március 22-i ülése. (362. o.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának március 20-i ülése. (363. oldal.) A Szegedi Egyetembarátok Egyesülete orvosi szakosztályának március 20-i ülése. (363—364. oldal.) Az Erzsébet Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályának március 20-i ülése. (364. oldal.) Az Országos Munkásbiztosító Pénztár 17-ik évi jelentése (1924.) (365-366. oldal.) Kérdések és feleletek. (366. oldal.) Vegyes hírek. (366—368. oldal.)________________________ EREDETI KÖZLEMÉNYEK (A Szent István-közkórház IV. sebészeti osztályának közleménye.) Az extrahepaticus epeutak cystái és azok sebészi jelentősége. írta: Winternitz Arnold dr. egyet. c. rk. tanár, közkórházi főorvos. (Első közlemény.) Kisebb-nagyobb eltérések a normától az extrahepaticus epeutakon lefutási irányuk és egymáshoz való viszonyuk tekintetében aránylag elég gyakoriak. Sokszor találkozunk cysticussal, mely nem fönt, mint rendesen, a porta hepatis alatt szájadzik bele a hepaticusba, hanem jóval lejebb, egy ideig parallel futva a hepaticussal, a duodenum felső horizontális ága mögött nyílik bele a ehioledochusba. Máskor ismét a choledochust hátulról alulról spiralis módjára megkerülve, annak baloldalán szájadzik be. Ezen, a normától eltérő viszonyoknak legfeljebb sebésztechnikai jelentőségük lehet, amennyiben műtét közben a cysticus felől a choledochusba és hepaticusba való belejutást és azoknak kövek után való pontos átkutatását, valamint az epeutakon való orientálódást megnehezíthetik, de egyebeknek, mint individuális variatióknak, nem tekinthetők és nem sorozhatók a szorosabb értelemben vett fejlődési rendellenességek közé. Nagyobb kiterjedésű, az extrahepaticus epeutak jelentékeny formaelváltozásával járó fejlődési rendellenességek, olyanok, melyek ezen szervek működését gátolhatják, epelefolyási zavarokhoz vezethetnek és mint ilyenek, kóroktani jelentőség fokára emelkednek — igen ritkák. Ha eltekintünk az extrahepaticus epeutak teljes vagy részleges hiányaitól, az „aplasia“-tól, amidőn az elvezetőcsövek kisebb-nagyobb darabjai egészen vagy részben hiányzanak és amely állapotok az élettel össze nem egyeztethetők és csak életképtelen, rendszerint más egyéb fejlődési rendellenességekkel is (májhiány, gyomor, bélfejlődési rendellenesség, köldökprolapsus, eventeratio) szövődött foetusokon és újszülötteken észleltettek, akkor az eddigi tapasztalatok alapján azt kell mondanunk, hogy az ewxhiahepaticus epeutak azon fejlődési rendellenessé^eit, különösen azok cysticus tágulatai, melyek az élettől^zeegyeztethetők, és mint ilyenek esetleg kórosCykiete^et okozhatnak — rendkívül ritkák. Nem sorjtívva ide azon fejlődé®, anomáliákat — mint: kettős ^lehólyag, kettős cysticus, kettős choledochus, a choledophus abnormális, vágy, kettős benyílása a duodenumba, vagy a gyomorba, különálló ductus hepatocysticus stb. —, melyek, mint később látni fogjuk, csak egyszerű atavistikus visszaesésnek tartandók. Ezek egyszerű anomáliák, melyek mellett az epekiürítés rendszerint zavartalanul történvén, klinikai jelentőséggel nem bírnak és embernél úgy, mint állatnál nem is olyan nagyon ritkák. A choledochusnak és cysticusnak úgynevezett „idiopathicus körülírt tágulatai, cystái“ azonban rendkívül ritkák. Mi sem jellemzi ritkaságukat jobban, mint az, hogy az elmúlt 20 év legnagyobb tapasztalatú epesebésze, Kehr, 3000 epeműtéte kapcsán egyszer sem találkozott az extrahepaticus epeutak ezen úgynevezett cystáival. Hildebrand és Kremer 3919-ig csak 36 esetet tudtak összegyűjteni. A dolog természetéből folyik, hogy nem tartoznak ide az extrahepaticus epeutaknak azon tágulatai sem, melyek hosszú idő óta fennálló kőbeékelődések, vagy lassan növő daganatok, gümős periportalis mirigyek, pancreatitis, echinococcusok stb. által fenntartott hoszszas compressio következtéiben fennálló epepangás folytán keletkeztek. Ezek ugyanis egyszerű retentiós, pangásos tágulatok, melyek a retrograd epepangás tenészetéből kifolyólag, az akadály fölötti epeútrendszer egész területére kiterjednek, vagyis diffus-cylindricus tágulatok. Az itt ismertetendő ú. n. „idiopathicus“ cystosus tágulatokra éppen az jellemző, hogy az epeutak körülírt területeire lokalizálódnak és mint ilyenek egyszerűen epepangás által fenntartott mechanikai viszonyokból nem magyarázhatók.