Orvosi Hetilap, 1928. július (72. évfolyam, 27-31. szám)
1928-07-01 / 27. szám
764 ORVOSI HETILAP 1928. 27. sz. pontcsökkenését A —009 C°-nak találtuk. A víz tekintélyes mennyiségű szénsavat és kénhydrogént tartalmaz oldatban. A savanyú és lúgos valentiák összetétele oly szerencsés, hogy H-ion concentratioja a budapesti vezetéki víztől alig különbözik. A parádi víz pH-ja közvetlen az üveg kinyitása után a vezetéki víznél savanyúbb, 5'83, néhány perc múlva már csak 6'38, tehát alig savanyúbb a vezetéki víznél, melynek pH-ja 6'90. A parádi víz pH-ja néhány napi állás után 7'23. A H-ionconcentratio meghatározása Michaelis Gyémánt szerint történt, azon módosításokkal, melyet Holló és Hetényi írtak le. Az ásványvíz titratiós aciditása Henderson szerint 100 cm3 vízre vonatkoztatva 60 cm3 N/50 lúgnak felel meg. A parádi víznek a gyomor secretiós functiójára való hatását több oldalról igyekeztünk megvilágítani. Elsősorban azt vizsgáltuk, vájjon van-e a víznek önmagában véve secretiót előidéző hatása. Összehasonlítási alapul az Ewald-féle próbareggeli szolgált. Nem akartuk ugyanis a vizsgálatokat sem az Ehrmann-féle alkoholos, sem az Ehrenreich által inaugurált „fractionált“ próbareggelivel complikálni, főleg azért nem, hogy jól összehasonlítható értékeket kapjunk, másrészt mert e methodika ellen az újabb időben egyre több ellenvetés merül fel. így a Kraus-klinikáról Horn figyelmeztet arra, hogy fenti methodikával nyert értékek nem egyszerű savgörbék és nem adják hű képét a gyomorsecretiónak. Komplikált mechanismus játszódik itt le, melynél a gyomor motilitásának, a szonda izgató hatásának, a regurgitáló duodenalis váladéknak nagy szerepe van. Psychikus momentumok és az alkoholnál szereplő individuális különbségek is figyelembe veendők szerinte. Eljárásunk az volt, hogy válogatás nélkül olyan betegeknek, akiknél egy két nappal előbb próbareggeli történt, éhgyomorra 250 em. parádi vizet adtunk és félóra múlva a gyomortartalmat kiemeltük. Összesen 36 esetben végeztünk ilyen vizsgálatot és kísérleteink eredményét a következő táblázatban foglaltuk össze: E vizsgálatokból kiderült elsősorban az, hogy az ásványvíz a gyomor nyálkahártyájára ingerképen hat és savelválasztást indít meg. A betegek közül 16 volt hyperacid. Ezeknél a parádi vizes próbareggelivel 11 esetben normális, 2 esetben pedig hyperacid-értékeket kaptunk. Csak 3 olyan esetünk volt, ahol a savérték bár csökkent, de még mindig hyperacid maradt. Ellenőrzésképen ugyanezen betegek egy részénél 250 cm3 tiszta vizes próbareggelit is csináltunk és más szerzőkhöz hasonlóan vagy teljes anacidiitást, vagy egy-két esetben minimális savelválasztást észleltünk. A vizsgált esetek közül 10 normacid volt. A parádi vizes savértékek változása a hyperacidokhoz körülbelül hasonló arányban történt, amennyiben 6 beteg hypacid-, 2 beteg anacid-értéket mutatott és csak 2 betegnél hozott a parádi víz a próbareggelivel egyenértékű savelválasztás létre. Hypacid-beteget 5 esetben vizsgáltunk. Ásványvizes próbareggeli után savsecretio egyiknél sem indult meg, hasonlóan az 5 anacid-beteghez, akik ásványvizes próbareggeli után ugyancsak anacidok maradtak. E vizsgálatok eredménye tehát az, hogy az ásványvíz a gyomor nyálkahártyájára, valószínűleg szénsavtartalmánál fogva, ingerképen hat és ott savelválasztást indít meg. E savelválasztás, a teakenyérből álló próbareggelihez képest az esetek túlnyomó részében lényegesen csökkent, úgyhogy hyperacid-értékeket csak 3, eredetileg is igen erős hyperaciditásban szenvedő betegnél kaptunk. A továbbiakban azt vizsgáltuk, hogyan befolyásolja a közönséges próbareggeli értékeit a közvetlenül előtte elfogyasztott ásványvíz? E vizsgálatok menete a következő volt. A betegeknél egy-két nappal a kísérlet előtt próbareggelit végeztünk. A kísérlet napján reggel éhgyomorra 3 deci parádi vizet, majd utána félórával teakenyérből álló próbareggelit fogyasztottak el, amit újabb félóra múlva emeltünk ki. A vizsgálatok eredménye a következő táblázatban látható: Az eseteket áttekintve, a következő megállapításokra juthatunk. Tíz hyperacid-beteg közül 8 esetben a parádi víz után a savértékek csökkentek és pedig egyeseknél hypacid, a többiben normacid-értéket kaptunk. Két esetben a savérték parádi víz után elfogyasztott próbareggelinél is változatlanul hyperacid maradt. Tíz hyp-, ill. anacid-betegnél megfigyeléseink igen érdekesek. Az észleltük u. i., hogy 6 esetben — ezek között szerepel 2 anacid is — a savelválasztás változatlan maradt. 4 ese- Sorszám: Norm. próbareggeli: Parádi próbareggeli 1. 20-40 18—26 2. 25—40 16-28 3. 44—58 20—28 4. 59-98 30—38 5. 28—40 20—28 6. 0—10 0—6 7. 20—40 0—8 8. 22-38 14—26 9. 70—92 44-60 10. 25—38 5—9 11. 35—50 25—40 12. 50-78 8—17 13. 20—45 16—26 14. 0—13 0—6 15. 20—40 0—4 16. 25-45 26-46 17. 28—40 16—24 18. 64—98 26—35 19. 10—35 0—5 20. 56-76 40—65 21. 42—62 16—34 22. 10—30 0—20 23. 56—80 9-19 24. 70-90 45—60 25. 60—96 25—45 26. 68—90 20—30 27. 50—71 22—40 28. 60-82 28—46 29. 38—62 16—24 30. 54—76 26-40 31. 0-6 0—8 32. 0-10 0—4 33. 0—12 0—4 34. 10—20 0—10 35. 16—30 0—8 36. 12-20 0—12 Sorszám: Norm. próbareggeli: 3 deci parádi víz után */2 óra múlva porm. pr. i. 20—40 18-46 2. 22—38 14—26 3. 0—10 0—10 4. 0-8 0—6 5. 70—90 36—60 6. 15—44 20—33 7. 8—30 22—40 8. 8-32 4-20 9. 50—74 16—28 10. 44—52 25—40 11. 30—54 14—32 12. 54-74 10—26 13. 35—70 30—55 14. 6—32 22—44 15. 15—40 14-30 16. 10-30 12—30 17. 50—71 45—75 18. 20—42 7—21 19. 15—35 38—51 20. 43-59 33—52 21. 38—56 40—60 22. 6—16 10-26 23. 48-70 22—36 24. 56-80 30—56