Orvosi Hetilap, 1929. július (73. évfolyam, 27-30. szám)
1929-07-06 / 27. szám
73. évfolyam 27. szám Budapest, 1929 július 6 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti is kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TART Boros József: Az elektrocardiogramm alakváltozásairól múló vezetési zavar következtében. (641—644. oldal.) Steiner Lajos: A posttraumatikus csigolyamegbetegedés úgynevezett Kümmel-féle betegség. (644—647. oldal.) Várady-Szabó Miklós: Adatok a füleredetű agytályogok ismeretéhez. (647—649. oldal.) Benedek László és Thurzó Jenő: A gerincvelői folyadék tusreactiója. (649—653. oldal.) Szauter Béla: Positív complementkötést adó systemák intraeutan viselkedése. (653—655. oldal.) Oláh Dániel: Neurofibromatosis. (Morbus Recklinghausen.) 655— 657. oldal.) Teschler László: Motoros aphasia esete, mint a meningitis tuberculosa kezdő tünete. (657—658. oldal.) ALOM: Petényi Géza: Védőoltási kísérlet parotitis epidemicánál. (658. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (105—108. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Gégészet. — Szemészet. Bőrgyógyászat. — Gyermekorvostan.— Elméleti tudományok köréből. (659—662. oldal.) Könyvismertetés. (662—663. oldal.) Az Erzsébet Egyetemi Tud. Egyesület orvosi szakosztályának június 10-i ülése. (663. oldal.) A Debreceni Orvosegyesület június 13-i ülése. (663—664. oldal.) A Magyar Orvosok Tuberculosis Egyesületének XI. nagygyűlése Kecskeméten. (664—666. oldal.) Vámossy Zoltán: A tihanyi intézet a felsőházban. (666—667. o.) Vegyes hírek. (667—668. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem IV. sz. belklinikájának közleménye (igazgató: Herzog Ferenc dr. egyetemi ny. r. tanár). Az elektrocardiogramm alakváltozásairól múló vezetési zavar következtében. (Műmelléklet.) Irta: Boros József dr. egyetemi magántanár, tanársegéd. Az ingervezető rendszer sérülése, vagy betegsége ismeretesen az elektrocardiogramm alakjának állandó megváltozását okozhatja, amely változás a sérülés helye szerint különböző és arra jellemző. Míg a P-hullámnak a pitvarbeli vezetés zavara által okozott elváltozásai még alig ismeretesek és erre vonatkozólag inkább csak kísérletes tapasztalatok vannak, amelyhez csak kevés klinikai tapasztalat járul, addig a His-köteg-és Tavara-szárak, valamint az ingervezető rendszer kamrában levő számos elágazódásának sérülése által okozott alakváltozások számos kísérletből, valamint klinikai esetből jól ismertek. Ez utóbbi elváltozások azonban állandó jellegűek és csak ritkán észleljük, hogy intraventricularis vezetési zavar ideiglenesen változtatná meg az elektrocardiogramm, nevezetesen a kamracomplexum alakját. Hogy ilyen múló vezetéses zavaron alapuló átmeneti alakváltozás lehetséges, azt számos kísérlet igazolja, amelyben a Tavara-szárak különböző módon történt bántalmazása útján sikerült azokat létrehozni. Rosszul sikerült, csak részleges Tavara-szár átmetszés, majd ép Tavara-szárra tompa eszközzel történő nyomás útján a megfelelő szár átmetszésére jellemző alakú, múlóan atypusos görbéket sikerült nyerni (Stenstroem, Rothberger és Winterberg, Scherff és Shookhoff, Wilson és Hermann). Az így létrejött atypusos kamrakomplexumok részben olyanok, amilyeneket a Tavaraszárak teljes átmetszésekor szoktunk látni és amelyeknek jellemző alakja nemcsak ilyen experimentumokból, hanem számos klinikai tapasztalatból is nagyon jól ismert, részben pedig olyanok, amelyeket az úgynevezett elágazási blockra jellemző görbékből ismerünk. De gyakran ezen görbék jellemző sajátságai nem egészen kifejezettek és vannak olyanok is, amelyek mintegy átmeneti alakot képviselnek a normális (bicardiogramm) és a Tavara-szár átmetszéses laevo-, illetőleg dextrocardiogramm között (Bkg, Lkg és Dkg). Ilyen átmeneti alakokat az egyik, vagy másik szívfél hypertrophiájánál szoktunk látni („preponderance“-görbék Lewis); ezek az előbbiektől legtöbbször különösen abban különböznek, hogy a QRS-complexum, illetőleg az R-, vagy S-lengés rendesen nem olyan széles, bár néha az elkülönítés még így is elég nehéz lehet. Mint ahogy az AV-vezetés múló zavara klinikai esetekben is jól ismert és a múló részleges block számos esete ismeretes, úgy eleve is feltehető, hogy hasonló jelenség az intraventricularis vezetésnél is elő kell, hogy forduljon. Nyilvánvaló, hogy az elektrocardiogramm alakváltozása ilyenkor az esetben jöhet létre, ha a Tavara-szárakban a vezetés asymmetriásan, nem egyenlően romlik, mint ahogy mindkét Tavara-szár teljes laesiója teljes blockhoz kell, hogy vezessen, úgy valószínű, hogy a vezetésnek mindkettőben egyenlő mértékben való romlása, illetőleg lassúbbodása az elektrocardiogramm alakjának megváltozásához alig fog vezethetni. Ha azonban csak az egyik szárban lesz a vezetés rosszabb, akkor a vezetés egyoldali késése következtében a Bikardiogramm az Dkg-, vagy Dkg-hoz hasonló elváltozást kell, hogy szenvedjen. Feltehető, hogy hasonló okból látunk korai pitvari extrasystolokon sokszor atypusos kamralengést és paroxymusos tachycardia eseteiben is, ahol a rövid diastole miatt az ingervezető rendszernek a pihenésre elég ideje nem lévén, a korai systolok ingerületét asymmetriásan rosszul vezeti. Ilyen atypusos pitvarextrasystolokat magunk is gyakran észleltünk és Wilson és Hermann valamint Scherff atypusos görbéi is részben ilyen úton keletkeztek. Az elmondottak alapján azt gondolhatnék, hogy az emberi pathologiában az említett eseteken kívül is (extrasystole, paroxysmuso, tachycardia) hasonló múló intraventricularis vezetéses zavar megfelelő megváltozott elektrocardiogrammal gyakori jelenség, ám a tapasztalat szerint ez mégis nagyon ritkán kerül észlelésre, nagy