Orvosi Hetilap, 1938. december (82. évfolyam, 49-52. szám)
1938-12-03 / 49. szám
1176 ORVOSI HETILAP 1938. 49. sz. 15.Morphologiai arcmagasság . . . 119 mm 16.Physiognomiai felsőarcmagasság • 123 „ 17.Morphologiai felsőarcmagasság . . 59 ., 18.Alsó arcmagasság ..................... . 53 ., 19.Orrmagasság .......................... . 36 „*) 20.Orrszélesség ............................... . 39 „*) 21.Orrmélység ............................... 17 „ 22.Szájszélesség ............................... 50 .. 23.Physiognomiai fülhosszúság . . • 58 „ 24.Physiognomiai fülszélesség . . • 30 „ 25.Morphologiai fülhosszúság . . . • 34 „ 26.Morphologiai fülszélesség . . . . 13 ., 27.Camper-féle arcszög .... . 74° 28.Horizontális fejkörfogat ... . 580 mm 29.Fej saggitalis íve ..................... . 370 30.Fej transversalis íve .... . 360 „ 31.Orrcsontok alsó távolsága 31 „*) 32.Orrcsontok hossza ..................... . 11 „*» 33.Törzshossz ............................... . 49.5 cm. 34.Karfesztávolság .......................... . 167.0„ 35.Felkarhossz ............................... . 33.0 36.Alkarhossz ............................... . 23.5 37.Kézhossz . ......................... . 17.5 38.Lábhossz . .......................... 79.5 55 39.Vállszélesség ............................... . 22.5 55 40.Csípőszélesség .......................... . 25.2 41.Trochanter szélesség .... . 27.6 55 42.Mellkörfogat: kilégzéskor . . . 80.5 55 középállásban 82.0 55 belégzéskor . . . 87.5 43.Nyakkörfogat .......................... . 34.5 55 44.Alkarkörfogat .......................... . 23.5 55 45.Kézkörfogat ............................... . 19.55 46.Combkörfogat .......................... 44.055 *') Fordított index. Fej: felülről nézve domború; hátulról nézve a nyakszirt gyengén domború. Homlok: meredeken rézsútos, arcus superciliaris erősen fejlett. Arc: lapos, lefelé keskenyedő, ovális, erős prognathia mutatkozik. Szemszín: 13-as Martinséma. Hajszín: 5-ös Fischer-séma. Hajforma: szálas, kemény, sima. Bőrszín: 7-es Luschan-séma. Ajak: duzzadt. Az orr szembe tekintve némely anthropoidának, így a sírma satyrus h.-nak orrára emlékeztet (1., 2. ábra.), főleg, ha az utóbbinak arcát élülről és alulról szemléljük. Az a benyomás, mintha az orrgerinc az apertura piriformistól felfelé a cartilagines nasi laterales alsó széle táján végződnék, mintha az orrüregekbe vezető vestibulum nasi nem képződött volna ki. Orrgyök keskeny, orrhát igen széles, orrcsont lapos, orrszárnyak túlontúl szélesek, orra rövid, alapja felfelé irányul. Az orrvázban korcsosodottnak elsősorban a cartilago alaris major, a c. septi nasi, a c. alaris minor és c. nasalis lateralis mondhatók, míg a lamina perpendicularis ossis ethmoidalis, a vomer és a maxilláknak spina és crista nasalisa jól fejlett. Hasonlókép hibátlannak látszanak: az agger nasi, atrium n. med., a három conchae, a palatum durum, a sinus front., sinus sphenoid., a hiatus maxillaris, továbbá az ostium pharyng. tub. aud., a plicák és cioanák morphologiailag szabályszerű felépítést mutatnak. A ductus nasolacrimalis és az apertura sinus sphenoid, átjárhatók. Koponyaröntgen: A koponyacsontok mindenütt vastagabbak. Az orr ürege a rendesnél tágabb. Valamennyi orrmelléküreg igen tágas. (1., 3. ábra.): A sella szűkebb. A sinus sphenoidalis minden irányban igen tág, a rendesnél kb. háromszorta nagyobb. (1., 4. ábra.) A basis cranii csontozata compactabb. — Érdekkel bír, hogy P. Esau (Fortschr. a. d. G. d. Röntgenstr., 1908. 12. k. és 1923. 31. k.) az orrhegy „Doggenform” megkettőződésére közölt egyik esetében is az orrmelléköblök feltűnő tágak voltak. Úgy a Schüller, mint a Stenvers felvételeken hatalmasan fejlett, de ép cellarendszer mutatkozik. Pyramis sclerotikus. Balantrum jóval nagyobb, mint a jobb. Sinus lefutása normális. Perisinosus, periantralis és retrofacialis sejtrendszer erősen fejlett. (1., 5. ábra.) Ha a mastoid-szerkezet, mint ismeretes, nagy egyéni ingadozásokat mutathat is fel, úgy a processusnak nagyságát, mint a pneumatisatio kiterjedését illetőleg mégis bizonyítottnak látszik, hogy a fent vázolt lelet a normális variatio felső határát elhagyja. Gége (Lénárd-klinika lelete, Dénes László dr.): fejletlen, infantilis gégefő, kb. 15 éves gyermekeknek megfelelő walakú epiglottis. A hangszalagok rövidebbek és vastagabbak, a mellső commissurában összenőttek. (Rajz mellékelve: Fejes dr., I.: 6 ábra.) Gégeröntgen: Fejletlen, infantilis gyűrű- és pajzsporcot mutat, nagyfokú ebben a korban elő nem forduló, elmeszesedéssel (1., 7. ábra.) A rendellenes mozgások: akaratlanok és nyugalmi helyzetben is jelentkeznek. Két típusban nyilvánulnak meg: 1. Főleg proximálisan a széles lapos izmokban (trapezius, delta, rectus abdominalis, stb.) hirtelen, gyors lezajlású, rhythmus nélküli összehúzódások észlelhetők, melyek vagy csak az izom egyik-másik pamatára szorítkoznak, vagy az egész izomra kiterjednek. Ilyenkor az összehúzódás következtében az egész izom plastikusan kirajzolódik. Végtagelmozdulás előidézéséhez az összehúzódás nem elég erős, úgy hogy tagkimozdulás, vagy törzselmozdulás nem történik. A mozgásokban rendszer nem lelhető fel, különleges synergismusok sem. Ha az antagonistát sikerül megfigyelnünk, az mozgás közben nem lazul el. 2. A nyak váll- és hátizomzatban ezen itt is megnyilvánuló izomrángásokon kívül még olyanok is mutatkoznak, amelyek nyak- és törzsbillentéssel, oldalrahúzással, csavarással, hátrafeszítéssel, vagyis szelvényelmozdulással vannak egybekötve, tehát részben mozgást eredményeznek. (1.: 8. ábra.) Az összehúzódás e helyeken tartósabb, a rángásos (tices) hirtelen elmozdulás után beálló fixálás hosszabb. (1.: 9. ábra.) Az antagonisták ezen mozgássorozatban sem lazulnak el. Szabályos menet a mozgáscombinatióban nem észlelhető. A legkülönbözőbb variatiókban fordulnak elő. A mozgásjáték egy testrészen sem monoton. Mindezek a járást és más automatismusokat csapkodó, szakadozott lökésekkel tarkítják. A testhelyzet különleges hajlamosító vagy szabályozó hatással nem bír. Bármely testhelyzetben (ülés, állás, stb.) megjelennek a mozgások. Egyesek azonban bizonyos testhelyzetben könnyebben bontakoznak ki és a teljes kifejlődésig eljutnak, így a csavaró mozgásokat a felső végtagokban inkább a járás élettani együttmozgásai élénkítik. A tónuseredetű lordosis variábilis a járáskor, kevésbé az állásban nyilvánul meg és részaránytalan, mert a domborulat gyakran járás közben kissé jobbra is irányul. Viszont ugyanazon izomban, ha az izom akaratlagosan is beidegződött, akkor a rendellenes mozgás kisebb, mintegy reá-lengés (rángás superpositio) alakjában mutatkozik. Cél- és iránymozgások a mozgásjátékot akaratos (intendált) mozgás alatt elnyomják, azonban helyette hatalmas, durva intenziós tremor lép fel. A járásban van olyan színezet, amely az idült enkephalitiseseknek elemi nyugtalanságára emlékeztet, amely miatt a beteg elveszti nyugalomra való képességét és elsőleges késztetések hatása alatt testrészeinek nyugalmi állapotát, illetve a járásphasishoz igazodó helyzetét hirtelen változtatja. E kilendülések a törzs, fej és végtagok részéről oldalra, előre-hátra törő szabálytalan tremorhoz, vagy járási tricekhez hasonlítanak és a csavaró mozgásokba éles határ nélkül mennek át. Ha erősségükben ingadoznak is, mégis a nagyfokú készenlét irreguláris kisérő mozgásokra mindig jelen van (hasonlóan a parkinsonistikus betegeknek Runge-féle tremor-készenlétéhez.) Úgy az állás coordinatio, mint a járás vizsgálatakor a járásban feltűnő, hogy a spontan ticszerű csavaró mozgásokon kívül, (kiindulási nyugalmi helyzetekben) a végtag és törzsizomzatnak gyakran talált hypotoniája mellett azokon szabálytalan lökésszerű tonus-indítások jelentkeznek, így tehát a tonus-változás a hyperkinetikus megnyilvánulásokkal együtt indul és halad, noha szabályos antagonista ellazulások hiányzanak, amely körülmény a mozgástervezetet nem mindig követő furcsa mozgáslezajlásban érvényesül. Alváskor a rendellenes mozgások szünetelnek. A röntgenfelvételek megejtése céljából szükségessé vált altatásban az evipan narkosis nem szüntette meg teljesen a rendellenes mozgásokat, úgy hogy másnap közepes erősségű aethernarkosisra volt szükség, hogy a mozgások teljesen megszűnjenek. Először tűntek el az altatás folyamán a nagyobb torsiós mozgások és csak később a myocloniás rángások. A mozgásanalysis alapján, (amit a lassított filmfelvétel is igazol) a mozgás rendellenességet, torsiós myocloniának kell classifikálnunk.A myorhythmiával közös a kis- vagy egyáltalán nem mutatkozó mozgáseffectus. Ettől differentiálja az arhythmiás volta. Viszont tiszta myocloniában nincs meg a véghelyzeti meg-