Orvosi Hetilap, 1944. augusztus (88. évfolyam, 32-35. szám)
1944-08-05 / 32. szám - Benedek László: Kóros szervérzések (coenaesthopathiák) idült járványos agyvelőgyulladásban : gyógyítás elektroschock útján
88. évfolyam, 32. szám. Budapest, 1944. augusztus 5. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 1291. SZERK.: FRITZ ERNŐ. A budapesti Elme- és Idegkórtani klinika közleménye. (Igazgató: vitéz Benedek László ny. r. tan.) Kóros szervérzések (coenaesthopathiák) idült járványos agyvelőgyulladásban. (Gyógyítás elektroshhock útján.) Írta: vitéz Benedek László dr. Alábbi észleletünk évek óta fennálló, igen súlyos, a beteg egész sociális össztartását befolyásoló, a különböző gyógyeljárásokkal szemben teljesen refraktaer központi fájdalmakra, organ-sensatiókra, testschema-zavarokra vonatkozik, amelyek rövid elektroshhock-kezelésre meglepő módon elmaradtak. Az idült járványos agyvelőgyulladásban megjelenő actív érzéstelenségek között a fájdalmak és negatív színezetű fonákérzésiek az eseteknek mintegy négyötödében fordulnak elő. A fájdalmak egy része spinalis gyöki és neuralgiás jellegű, mai másik részét pedig a thalamus és a hypothalamus structuráinak izolálása vagy gyulladásos izgalma tartja fenn. A hyperpathiás Charakter az’ arc- és fejfájdalmakban is megjelenik; az E. Müller által leírt »Haarweh« éppúgy, mint a »placca occipitale«, »frontale«, a pseudoneurotikus formákban előtérben állanak. A részleges testschema-zavarokkal járó fájdalmak és paraesthesiák Deny és Camus leírásai után mint coenaesthopathiák ismeretesek. Bechterew »pseudomelia paraestheticai«-ról beszél, Calligaris »la neurasthenia postencephalitica« formájának coenaesthesiás hallucinatióiról számolt be. A »testa vuota« (»üres fej«érzése) éppúgy, mint a fent leírt érzéssanomáliák élesen lovalizált voltukkal és tudati világossággal tűnnek ki. A fájdalmakat és fonákérzéseket állandóságuk különösen jól jellegzi. A fájdalmak- és schema-zavarokkal járó paraesthesiák ritkább esetei rohamszerűen jelentkeznek. Az élesség és a körülírtság olyan tünetek, amelyek az epidemiás idült encephalitisre jellemzők. Úgy az encephalitis-, mint a thalamus-irodalomból ismeretes, hogy ezen coenaesthopathiák, dysaesthesiák és »centralis fájdalmak« a legmakacsabbak és gyógyszeresen alig befolyásolhatók; egyes szerzők éppen ezen utóbbi tulajdonságot diagnostikai szempontból is hasznosítani kívánják. A származástant illetőleg Calligaris úgy véli, hogy a járványos encephalitis idült formájában jelentkező fájdalmak vagy Sympathikus vagy pedig thalamusos eredetűek. Ismeretes, hogy Calligaris előtt P. Marie a thalamus-sérülést kísérő dystaesthesiás együttest a sympathikus rendszerre vonatkoztatta, utalva ugyanakkor az »imstabilité vasometrice«-ra is. Egyik, Pap Zoltán által közölt klinikai esetünkben hemithermohypaesthesiás területre gyakorolt hebehatásra ugyanazon testfél bőrfelületén diffus vasodilatatio és hyperhidrosis jött létre szédülés kíséretében, a hypaesthesiás oldal felé. Erős hőinger collapsust váltott ki. A centrális fájdalmak memstruatióval kapcsolatban rendkívül élesek. K. Wilson is a »neurovascularis« tényezőnek szerepét véli fontosnak a hyperpathiás alakban. Valószínű az is, hogy mint az Cushing, továbbá Beattie, Brow és Long kísérleteiből, van Bogáért-nek adamantinoma, L. Guttmann-mák gyomrocstumor-esetéből, Lhermitte, Roussy és mások klinikai megfigyeléseiből kitetszik, a vasomotoros és secretoros tünetkomplex a diencephalikus autonóm szerkezetek befolyásolásához van kötve. Valószínű, hogy ezen structurák nemcsak a vaskos velőköteg, hanem a lateralis magnak a gyomrácsszürke felé való állományfolytonosságán át az érzéscollector felől is megközelíthetők. Mint ismeretes, a »centralis fájdalmat« thalamus-bántalomban már L. Edinger ismertette. A nucleus ventrolateralis sérülése elsősorban jár együtt hyperpathiával és központi fájdalmakkal. Felvehető, hogy a thalamus bántalom ilyen esetekben a caudoventrolateralis szakaszban (v. thalamogeniculatus vérellátási zónája) igen könnyű, részleges és vezetési megszakítással nem jár. Ezért úgy a felületes, mint a mély érzésqualitások (sensibilité analytique et synthétique) megtartottak, Lhermitte és Fumet után számosan megerősítették a »forme algique du syndrome thalamique« létezését. Idevonatkozólag utalunk régebbi közleményeinkre. Míg a classikus thalamus-tünetek és így a »forme algique« is a r. thalamogeniculatus (art. cerebr. post.) circulatiós területének bán-