Orvosi Hetilap, 1948. április (89. évfolyam, 3-6. szám)

1948-04-04 / 3-4. szám - Mansfeld Géza

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN A V.K. MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LXXXIX. ÉVFOLYAM 3—4. SZÁM, 1948. ÁPRILIS 4. Főszerkesztők: Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Társszerkesztő: Faragó Ferenc dr. Felelős szerkesztő : Trencséni Tibor dr. Segédszerkesztő : Fazekas Lajos dr. Felelős kiadó: Ákos Károly dr. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752­7 .­­ MANSFELD GÉZA Tudományos munkássága 1904-ben kezdő­dött, amikor a budapesti tudományegyetem gyógyszertani tanszéke mellett gyakornokként kezdett dolgozni. 1905-ben doktorált, 1910-ben lett magántanár, 1916-ban c. rk. tanár, majd 1918-ban a pozsonyi egyetem gyógyszertani tanszékén ny. r. tanár. Átmeneti pesti munkás­ság után az egyetem Pécsre telepedésekor ott foglalta el katedráját. Külföldön dolgo­zott Hans Horst Meyer bécsi intézetében, Zuntz berlini, Starling és Alltock londoni in­tézeteiben. 1946-ban a pécsi gyógyszertani és kórtani tan­széket a budapesti élettannal cserélte fel. Számontartott nagyobb előadásainak színhelyei hazán­kon kívül Bécs, Karlsbad, Locarno, Basel, Genf, Boston, Stockholm, Moszkva, Zürich, Oxford, stb. A nemzetközi elméleti orvostudományi kon­gresszusoknak és­ a Magyar Élettani Társaság vándorgyű­léseinek éltető szelleme. A kísérletek és előadások lenyű­göző erejű művelője és a tudományos üléseken a legnagyobb kritikus. Munkásságát legutóbbi kitüntetésekor (Ba­­lassa-díj) úgy jellemezték, hogy az­­kiterjed a kísérletes orvostudomány majdnem minden ágára. E munkásságot főképpen két dolog jellemzi : egyik, hogy minden területen, melyen járt, mun­kássága maradandó nyomot hagyott, mert vagy jelentős lépéssel vitte előbbre a kérdést, vagy a felvetett új gondolat termékeny viták kútfor­­rása lett ; a másik, hogy minden vizsgált kérdés, bárminő elvontnak lássék is az első percre, szoros összefüggésben áll a gyakorlati orvostudomány problémáival úgy, hogy egész munkásságát a kutató tudós és a gyógyítani, a segíteni akaró orvos közös küzdelme jellemzi­. Ez az évtizedekre terjedő munkássága több tárgykörben alapvető felfedezésekhez vezetett. A pajzsmirigy működés és hőszabályozás tárgy­körben a thyroxin hatásmechanizmusát és az általa felfedezett thermothyrin A és B szerepét tisztázta. A pajzsmirigy és vér­képzés összefüggésének vizs­gálatakor a myelotrophormont fedezte fel. A légzés vizsgála­takor a légzőközpont topográ­fiáját és a gátló központ szerepét tisztázta. Intermedier: anyagcsere kutatásai a spec. dyn. hatás és a cukor anyagi csere­ körében hoztak lényege­­eredményt. Szívműködési kí­sérletei a munka-acceleratiot, szív tónusát, munkabírását, alkalmazkodó képességét, stb. tisztázták. A narkózissal kap­csolatos vizsgálatok vezettek a narkózis »minden vagy semmi« törvényének felfedezéséhez és a narkotikus hatás létrejötte szempontjából fontos tényező­k megismeréséhez. Szintén ő tisz­tázta a narkosis és alvás vi­szonyát. Anyagcsere kísérlet­ei tisztázták a szervezeten belüli zsírvándorlás problémáját. Az utolsó években az immunitás kérdését vizsgálta és legújabban e tárgyban új szemléletet adott elő, amely hosszú évekre munkát jelent sok kutatónak. Tanítványai sora szinte beláthatatlan. Min­den világrészben, ahol egyáltalán van fejlett élettani tudomány, van Mansfeld-tanítvány, vagy munkatárs is. A jubileumi megemlékezésre is messziről érkeztek munkák. »Gézának én vagyok első munkatársa. Már 1909-ben jelent meg együtt dolgozatunk, így hát szívesen állok a munka­társak élére. Bizony 30 éve, hogy ő is, én is pro­fesszorok lettünk.« — írja Verzár Cherbourg és New York között, a viharos óceánon táncoló hajón és siet az első elért légipostával küldeni kéziratát. 33

Next