Orvosi Hetilap, 1952. május (93. évfolyam, 18-21. szám)
1952-05-04 / 18. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Pintér Miklós: Kisérletes adatok a polimyelitis hazai viszonyainak kérdéséhez
ORVOSI HETILAP 1952. 18. poliomyelitis virustörzset, mely Lansing-törzs néven ismeretes, több egérpathogen törzs izolálása követte, егек azonban csak csekély töredékét teszik a majompathogeni törzsek számának. Az egérpathogen törzsek segítségével a betegség pathogenezisének és immunitás viszonyainak tanulmányozása az addiginál sokkal részletesebb és pontosabb módon indulhatott meg és sok tisztázatlan probléma megoldását tette lehetővé. A poliomyelitis immunitástani viszonyainak tanulmányozása és megismerése mind klinikai, mind járványtani szempontból nagyon fontos. A sok immunitási kérdés közül, melyek különben szorosan kapcsolódnak egymáshoz, egyik legfontosabb a lakosság fertőződési és védettségi viszonyainak problémája. Nagyszámú közlemény foglalkozik a poliomyelitis kutatás megindulása óta az acut és reconvalescens stádiumban lévő betegek és a poliomyelitisen át nem esett egészséges egyének serumában található virusneutralisaló ellenanyagokkal. Egyik első kísérleti tény volt annak megállapítása, hogy egészségesek serumában is gyakran megtalálhatók a virusneutralizáló ellenanyagok, azonban pontos és nagyobbszámú vizsgálat elvégzése csak a Lansing-törzs segítségével vált lehetővé. Ilyen irányú tanulmányokat elsősorban azokban az országokban végeztek, ahol a poliomyelitis nagy mértékben el van terjedve és az egyes vizsgálatok némileg különböző adatait összegezve megállapítható, hogy a civilizált területek felnőtt lakosságának 70—80%-ában ki lehet mutatni specificus ellenanyagokat Ezen vizsgálatok kiterjesztése a lakosság egyes korosztályaira, különböző települési, szociális és egészségügyi viszonyok között élő lakosságcsoportokra, a kapott adatok összehasonlítása a megbetegedések számával és eloszlásával igen értékes járványtani következtetéseket tett lehetővé. Különösen érdekesek az exotikus vidékek lakói, elsősorban eszkimók között végzett vizsgálatok adatai. Ezen területeken a poliomyelitis virus csak ritkán és rövidebb időre terjed el, úgy hogy az egyes korcsoportokban talált ellenanyagok számszerű adataiból megállapíthatók a lakosság fertőződésének pontos viszonyai (6). A védettségi viszonyok általánosan elismert epidemiológiai jelentősége, a poliomyelitis hazai elterjedtsége és a kísérletes vizsgálatok lehetősége tette indokolttá és szükségessé a magyarországi kísérletes tanulmányok megindítását, melynek első szakaszáról számol be közleményünk A vizsgálatok célja az ellenanyagok kor szerinti megoszlásának tanulmányozása volt a manifest poliomyelitisen át nem esett szegedi lakosság között. Kísérletes eljárásunk a virus-neutralisatios próba volt. Az egérben végzett poliomyelitis virus-neutralisatios próba módszerét többen kidolgozták, az egyes eljárások azonos elven alapszanak, csak csekély mértékben különböznek egymástól. Kísérleteinkben Turner és Young (7) hasonló irányú vizsgálatokban bevált módszerét használtuk kisebb módosításokkal. A kísértetekben alkalmazott vírus az Armstrong- féle Lansing törzs volt, melyet dr. Gallia (Prága) bocsájtott rendelkezésünkre glycerin-puffer keverékben ejtett egéragy formájában. A kapott vírustörzzsel intracerebralisan fertőzött egerek a poliomyelitisre jellemző alsó és felső végtagbénulás tünetei között betegedtek meg és pusztultak el. A kísérletekhez szükséges vírusanyagot a következő módon készítettük el: vírussal fertőzött, kifejezett bénulásokat mutató egér gerincvelőjének bouillon suspensiojával nagyobbszámú egeret fertőztünk intracerebralis oltással. Az oltás utáni első héten megbénult egereket chloroformmal megöltük, az agyat és gerincvelőt sterilen kivettük, dörzsmozsárban eldörzsöltük és steril bouillonnal 10%-os suspensiot készítettünk. Az összegyűjtött suspensiot 2000/mm. fordulattal 15 percig centrifugáltuk, a folyékony részt steril ampullákba osztottuk szét és —20 C°-on tároltuk. Az e módon elkészített virus suspensiót kb. 5—6 hónapig használtuk, utána hasonló módon újat készítettünk, bár a virus fertőzőképessége ennél jóval hosszabb tárolás után sem csökken lényegesen. Az 1. táblázatban látható vírus titrálási kísérlet módszere alapján végeztük el minden esetben a virus fertőzőképességének meghatározását. A 10%-os virus susperasioból ..logaritmikus hígítása sorozatot készítettünk és minden hígítással egyenlő számú egeret fertőztünk. Az egerek elpusztulásánakadataiból Reed és Muench (8) módszere szerint kiszámított, az állatok 50%-át elpusztító virushigítást (DL50) tekintettük a virus fertőzőképességének mértékéül. 1. táblázat Poliomyelitis virus fertőzőképességének meghatározása virustitrálási kísérlettel A vizsgálandó vérmintáik nagy részét a szegedi Gyerrmekmenhelyről, Gyermekklinikáról és Szülészért Klinikáról szereztük be. A sterilen levett vérről leválasztott savót ampullázva —20 C°-on tároltuk a felhasználásig. Irodalmi adatok szerint a savak ellenanyagtartalmának stabilitása igen kifejezett, több hónapi tárolás sem csökkenti titerüket (9). A virus-serum keverék elkészítése a következő módon történt: a vírus suspensiot bouillonnal úgy hígították, hogy 1000 DL50 virusmennyiséget tartalmazzon és ,a vírushigítás 0.4 ccm-ét a tömény savóval elegyítettük. Az így elkészített keveréket, mely 500 DLso-et tartalmazott, egy óráig szobahőmérsékleten incubáltuk. Az incubatiós idő megválasztása önkényesen történt, mivel az idevonatkozó kísérleti adatok szerint a neutrálisaik) foka azonos a szobahőn és a 37 C°-on, mind az egy, mind a két órai incubálás után (10). Kontrollként 500 DLGo-t tartalmazó savó nélküli vírushigítást alkalmaztunk. A kísérletekhez intézetünk egértenyészetéből származó 6—8 hetes fehér egereket használtunk. Minden vizsgálandó virus-serum keverékből 8 egérbe oltottunk intracerebrálisan 0.03 ccm-t tuberculin fecskendővel. A kísérlet eredményét az állatok 21 napi megfigyelése után értékeltükki. A 21 napi megfigyelési időt nagyszámú fertőzött egér megfigyelése , alapján választottuk. Megállapítható volt, hogy a standard vírusmennyiséggel beoltott egerek leggyakrabban a fertőzés utáni 7. napon pusztultak el, csekélyebb mennyiségű vírus esetén az incubatitos idő 16—18 napig is tarthatott, 21 napnál hosszabb incubatios időt nem észleltünk. (1. táblázat.) A virus iserum keverékkel oltott állaticsoport esetében positívnak jelöltük a savót, ha a 8 egérből 5, vagy ennél kevesebb pusztult el bénulásos tünetek között, ötnél nagyobb számú állat elpusztulása esetért a savót negatívnak tekintettük. Az oltás napján és az azt követő napon elpusztult állatot az értékelésinél nem vettük tekintetbe és 7 állattal értékeltük ki az eredményt oly módon, hogy 4, vagy ennél kevesebb egér elpusztulása esetén tekintettük positívnak a savót. Az értékelésnek ezt a módját több savó neutralisatios indexének meghatározása alapján választottuk. A neutralisatios index megállapítása a 2. táblázatban látható serum titrálási kísérlet módszere szerint történt oly módon, hogy a különböző vírushígításokhoz egyenlő mennyiségű tömény savat mértünk és minden hígításból egyenlő számú egeret oltottunk. Az ily módon meghatározott DL56 éntek és kontroll virusti trailás DL60 Virushígítás Oltott egerek száma Elpusztult egerek száma Elpusztulás napja Elpusztult egerek aránya io-26 65, 6, 7, 7, 8, 9, 100% IO-26 6 6, 8, 9, 9, 10, 10, 100% io-46 4 9, 10, 13, 16, 66% io-56 2 12, 14 33% IO-56 0 0% * Az egyes számok az egerek elpusztulásának napját jelzik.