Orvosi Hetilap, 1953. október (94. évfolyam, 40-43. szám)
1953-10-04 / 40. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Rauss Károly: A typhus védőoltás néhány problémája
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR. XCIV- ÉVFOLYAM, 40. SZÁM, 1953. OKTÓBER 4. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor utca 6. Telefon 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám 51.878.241-47 ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM A Pécsi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetéből A typhus védőoltás néhány problémája* Irta : RÁÜSS KÁROLY dr. Nem célom, hogy a■ typhus védőoltás széleskörű alkalmazásának, eredményeinek és sikertelenségeinek történetét részletezzem — erről régebbi beszámolómban (1) több adatot ismertettem. Elég talán, ha a legújabb adatok közül a 2-ik világháború tapasztalataira hivatkozom. E szerint a fertőző betegségek okozta egészségügyi ártalmak között asyphus abd. a jelentéktelenebbek közé tartozott valamennyi küzdő fél harcra kelt seregeiben, aminek nem tagadható oka a kötelező védőoltásban kereshető. Az amerikai hadseregben 1941—45 között összesen 627 ty. abd. megbetegedés történt. A szovjet hadsereg számszerű adatai nem állanak rendelkezésre, de Gromaszevszkij (2) utalásaibólhasonló elenyésző számra következtethetünk. Ismét beigazolódott tehát, hogy a typhus védőoltás az egyik legeredményesebb immunizáló eljárás. Feladatomul most azt tekintem, hogy szétnézve az újabb irodalmi adatok között, összehasonlítást végezzek a typhus védőoltás külföldi és hazai fejlődése között. A megbeszélendőket a következő pontokba foglalom: 1. a S. typhosa immunogenezis szempontjából fontos komponensei. 2. Törzs selectio. 3. Oltóanyag előállítási módszerek. 4. Standardizálás. 5. Immunizáló módszerek. 6. Immunitás tartóssága. * A Gyermekgyógyász Nagygyűlésen 1952 október 4-én előadott referátum nyomán. 1. Immunogenezis szempontjából fontos sejtkomponensek. Jelen ismereteink mellett a S. typhosa 2 lantigénkomponensének tulajdoníthatjuk a sejt összes immunbiológiai sajátságát. A sematikus O és a Vi antigen ezek a faktorok. Az említett antigének immunogén szerepének igazolásához nagy mértékben hozzájárultak azon módszerek, amelyek segítségével separáltan, khémiailag tiszta állapotban sikerült azok előállítása (3, 4, 5, 6, 7, 8, 9). A különböző eljárások ellenére azonos chemiai összetételű és hatású anyagok ezek, amelyek immunbiológiai vonatkozásban mindazon képességekkel rendelkeznek, amelyekkel az intakt sejt állatban ellenanyagokat termelnek, amelyek a klasszikus serologiai reactiókat mutatják és passiv védőértékük egyenértékű az intakt sejttel termelt savóéval, de actív védőképességük sem marad el az intakt sejteket tartalmazó vakcinák mögött. Az O antigen immunbiológiai szerepére érdekesfényt vet az az észlelés, hogy typhus immunsavó baktericid (Candiff és Morgan) (10) és opsonizáló (Morgan és Upham) (11) hatását felfüggeszti, ami kiegészíti azon korábbi megfigyelést, hogy az O-sava opsonizáló hatású és hogy O antigénjüket vesztett R törzsek könnyebben esnek a fagocyták áldozatául, mint az S tenyészetek (Bhatnagar) (12). A Vi antigen immunbiológiai sajátságaikörül kialakult vita eredményei a következőik. A Vi antigen a sejt második antifagocyta faktora és a Vi savó is opionizáló képességű (Felix és Bhatnagar) (13). 1093 73*