Orvosi Hetilap, 1954. november (95. évfolyam, 45-48. szám)
1954-11-07 / 45. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Jantsek Gyula dr.: A nem cholesteatomás idült gennyes középfülgyulladás
ORVOSI HETILAP 1954. 45. A világ minden szabadságszerető népe példaként tekint a Szovjetunióra, a béke, a szabadság, a szebb élet erős bástyájára. A magyar népet forró szeretet és hála tölti el felszabadítója és nagy barátja iránt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhetjük, hogy pártunk vezetésével szabadon építhetjük szocialista hazánkat. Mi is létrehoztuk a nép államát, alkotmányunkat és tanácsrendszerünket. A Hazafias Népfrontba tömörült erőkre támaszkodva végrehajtjuk az új szakasz gazdasági és politikai célkitűzéseit. A júniusi párt- és kormányhatározat és a Központi Vezetőség nagyjelentőségű októberi ülésen Idült gennyes középfülgyulladásnak a középfülnek azon gyulladásos folyamatait nevezzük, melyeknél tartós, vagy csak évek múlva elhegesedő dobhártyaperforatív és állandó, vagy periodikus fülfolyás áll fent. Bezold és Brock (1) ezen meghatározása azóta is közhasználatú azzal a kiegészítéssel, hogy a megbetegedést jellemzi még a kisebbnagyobb fokú halláscsökkenés, továbbá az, hogy »restitutio ad integrum« sohasem következhet be. A megbetegedés részben gyakorisága, részben a következményes halláscsökkenés, részben életveszélyes szövődmények lehetősége miatt nagy jelentőségű. Igen elterjedt népbetegség, gyakorisága az összlakosság 2%-ára tehető (2, 3, 4, 5, 6, 7). A kezelésre kerülő fülbetegeknek nagy száma, hozzávetőleg 20%-a szenved idült középfülgyulladásban (8, 9, 10, 11, 12). Egyes statisztikák szerint az összes nagyfokú halláscsökkenésnek mintegy fele idült középfülgyulladás következménye. Az idült középfülgyulladás osztályozása nem könnyű. Régebben az osztályozás alapja a perforatio (perf.) elhelyezkedése volt (8, 9): az első csoportban a perf. centrális, a gyulladás (gyűll.) csupán a nyálkahártyára (nyh.) korlátozódik, a megbetegedés veszélytelen; a második csoportban a perf. marginális, a folyamat általában csontpusztulással jár és gyakran képződik cholestentoma (cholest.), ezért a megbetegedés rosszindulatú és veszélyes. A klinikai tapasztalatok azt mutatták, hogy a nyh. gyűlt, főleg a dobüreg (dn.) alsó részére korlátozódik, a cholest. pedig főleg az atticusban és a csecsnyúlványban (csny.) fejlődik ki. Ezen tapasztalat alapján vezette be Kümmel a mesotympanalis és epitympanalis beosztást. Minthogy az epitympanalis formánál rendszerint cholest. keletkezik, később cholesteatomás és egyszerű idült is * Az 1954. évi fül-gégészeti nagygyűlés vitatárgya, hosszú időre meghatározta feladatainkat. Most rajtunk a sor, hogy egy emberként hajtsuk végre pártunk és kormányunk határozatait. Harcoljunk a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséért, tegyük jobbá, eredményesebbé munkánkat, becsüljük meg haladó hagyományainkat, fejlesszük orvostudományunkat és használjuk fel helyesen az élenjáró szovjet orvostudomány tapasztalatait. Ránk orvosokra vár a feladat, hogy kiépítsük hazánkban a szocialista egészségügyet. Úgy végezzük gyógyító, kutató és oktató munkánkat, hogy méltók legyünk dolgozó népünk bizalmára. Drexler Miklós dr. középfülgyulladást különböztettek meg: cholesteatomás idült középfülgyulladás esetén a perf. marginális, a váladék bűzös, a megbetegedés csontpusztulással jár és veszélyes; az egyszerű formában a perf. centrális, a váladék nem bűzös, a gyulladás a nyh.-ra szorítkozik, ezért a megbetegedés jóindulatú, nem veszélyes. Ez a beosztás többnyire helytálló, de nem illik minden esetre; a tapasztalat szerint csontgyulladás az ú. n. egyszerű formánál is előfordulhat. Ezért a gyakorlat szempontjából célszerűbb a beosztás cholesteatomás és nem cholesteatomás csoportra. A nem cholesteatomás idült gennyes középfülgyulladás (i. kpfgy.) lehet nyálkahártyagyulladás, mely a fülkürt, a dobüreg és az antrum nyálkahártyájára vonatkozhat és lehet csontfolyamat, mely többnyire az antrum és a periantralis sejtek területére, vagy az atticusra localizálódik. A nem cholesteatomás csoporthoz tartozik az idült középfülgyulladások többsége. Az i. kpfgy. kóroktana nem egységes, keletkezésének különféle előfeltételei vannak: 1. heveny fertőzőbetegségek (scarlatina, morbilli, di., pertussis, dysenteria, stb.); 2. általános megbetegedések, a szervezet immunbiológiai állapotának leromlása (exsudativ diabhesis, tb., lll., diabetes, anaemia, rosszul tápláltság, kadexia, stb.); 3. sérülések; 4. a nyh. csökkent reactiókészsége; 5. a halántékcsont szerkezeti tulajdonságai. Az i. kpfgy. keletkezésében fenti tényezők közül egyidejűleg több is szerepelhet. Ha ezen előfeltételek fennállanak, akkor a heveny kpfgy. korszerű kezelés mellett sem gyógyul meg, az i. kpfgy. egyes ismertető jelei (pl. a nagyobb perf.) már a heveny stádiumban is észlelhetők. Csecsemő- és gyermekkorban fenti feltételek gyakrabban vannak meg, így az i. kpfgy.-ok többsége ebben a kor- ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM A Budapesti Orvostudományi Egyetem Orr-fül-gégeklinikájának (igazgató: Varga Gyula dr. egyet, tanár) közleménye A nem cholesteatomos idült gennyes középfülgyulladás* Írta : JANTSEK GYULA dr.