Orvosi Hetilap, 1962. május (103. évfolyam, 18-21. szám)
1962-05-06 / 18. szám - Hámori Artúr: A nephritis és a nephrosis gyógyításának újabb lehetőségei
ORVOSI HETILAP a szintetikus antihistaminok értéke vitás, de annyi bizonyos, hogy a vesegyulladásra kedvezően ható készítmények köre nem lehet túlságosan nagy. Rendkívül izgalmas kérdés, milyen összefüggés van a véralvadás és általában a gyulladás között. Jancsó (47) legutóbb a MET ülésén arról számolt be, hogy nagy részben sikerült kivédenie új anticoagulansokkal (polipeptidvázas kvaterner poliammonium vegyületek) a permeabilitás-pathológiai jelenségeket különféle experimentálisan keltett lobos folyamatokban. Mások állították, hogy a heparin kivédi a helyi (22, 67) és általános (22) Schwartzman-jelenséget. Sarre (78) szerint viszont a heparin nem védi ki az experimentális glomerulonephritist. A kórboncnokok egyébként már régóta felhívták a figyelmet arra, hogy az emberi glomerulonephritisben a glomerularis kacsokban fibrin-thrombusok keletkeznek. Sőt alkalomadtán egészen tömegesen (Reichel-típus). A nephrotoxicus savóval kezelt patkányok (58) és kutyák (82) veséjében is megtalálták a fibrin-thrombusokat a glomerularis laesiókban. Mi nephrotoxinnal kezelt nyulakban indirekt módon igazoltuk az alvadási zavart. A nephrotoxin befecskendezése után Jancsó szerint gelatinával stabilizált tust fecskendeztünk be i. v. Boncolás alkalmával tus-thrombusokat találtunk a vesekéreg erecskéiben, feltéve, hogy a nephrotoxin nagyon hatékony volt. Az exogen colloid kicsapódását a rejtett alvadási zavar jeleként értékeltük (34). Nem valószínű, hogy az összes gyulladásos jelenségekért az intravasalis alvadás lenne felelős, de bizonyos therapiás lehetőségek ebben az irányban is elképzelhetők: megfelelő időben,megfelelő ideig alkalmazott, megfelelő anticoagulanssal. Chronicus stadium. A chronicus nephritis kezelése, mint már említettem, attól függ, hogy a körfolyamat aktív vagy inaktív. Inaktív stádiumban a vesekímélő életmód és étrend, aktív stádiumban steroid therapia. Brod és Antonín (11) ajánlja a vese denerválását. De mielőtt erre a műtétre rászánnánk magunkat, szem előtt kell tartani, hogy az idegek átmetszése döntő módon nem befolyásolja az immunológiai folyamatot, amint ezt már 25 évvel ezelőtt a Rusznyák klinikán megállapítottuk, amikor a vesedenervatio hatását tanulmányoztuk a Masuginephritisre Korányi Andrással (40). Nem vitás, hogy a műtét időpontjának megválasztása nagyon nehéz. Túl korán felesleges, túl későn értelmetlen. Mit tehetünk a végstádiumban? Az uraemia a shakespeare-i tragédia V. felvonása ugyan, de még mindig nem reménytelen a helyzet. Két új irány kecsegtet sikerrel: 1. a művese, 2. a vese-transplantatio. A művese alkalmazásának vitás kérdéseit behatóan tanulmányozta a Magyar Belgyógyász Kongresszus 1960-ban. Erre nem kívánok kitérni részletesebben. De gyakorlati fontossága miatt ez alkalommal is hangsúlyoznom kell: művesére csak akkor gondolhatunk, ha némi kilátás van arra, hogy az uraemia elhárítása után javul a vese működése. A technikai haladás bámulatos. Sarre (80) az említett kongresszuson előadta, hogy ma már vékony polyvinyi csöveket kötnek be az alkar artériájába és vénájába. Ezek a műanyag csövek napokon át bent maradhatnak, és így az extracorporalis dyalysist ismételten kényelmesen el lehet végezni. Az új típusú művese elfér egy konzervdobozszerű edényben, és használat után eldobják. De még így is a terminalis stádiumban aglomerularis vese esetén az extracorporalis dyalysis értelmetlen. A veseátültetés gondolata több, mint 50 éves. A technikai részleteket hamarosan kidolgozták, de akadályt jelentett a transplantatum és a befogadó szervezet közötti biológiai incompatibilitás. Merrill és társai (60, 61, 64) bámulatosan szép therápiás kísérleteit mindannyian ismerjük. Több esetben sikerrel ültettek át vesét egypetéjű ikreknél. A Bostonban elért eredményeket ugyan nem közölték részletesen, de annyit tudunk, hogy az egyik átültetett vese 3 év múlva is megtartotta teljes működőképességét. Sajnos, nagyon ritka az a constellatio, amikor az egypetéjű ikerpár egyik tagja teljesen egészséges és ugyanakkor a másik pedig vesezsugorodásban szenved. Az újabb fejlemények amerikai (62) és francia (29, 55) klinikusok érdeme, akik a recipiens egész testének subletalis röntgenbesugárzásával (400—460 r) előidézték az immunológiai toleranciát. Ezáltal lehetségessé vált emberben a veseátültetés nem egypetéjű ikrek között is. Éppen erről tanácskoztak most Kölnben, mint a napi hírekből értesülhettünk. Az eredmények biztatóak. Még egy különös lehetőség. Sikerülhet a veseátültetés akkor is, ha a befogadó a gammaglobulinaemiás. Ezt mutatják a bőrátültetéssel szerzett tapasztalatok (23). Sarre (79) arra hívja fel a figyelmet, hogy a cortison kitűnő tüneti gyógyszer a végső stádiumban, a betegek vidáman halnak meg. Prophylaxis. A glomerulonephritis „második” betegség, az „első” betegség rendesen valamilyen felső légúti fertőzés vagy bőrgennyedés. Ez a tragédia előjátéka. Ennek hatékony antibiotikus kezelése a legjobb megelőzés. Kerpel—Fronius és társai (52) szerint a scarlat korai penicillin kezelése gyermekkorban eliminálja a scarlathephritist. Járványtani megfigyelésekből kitűnt, hogy a 12-es típusú streptococcus pharyngitis és 12-es típusú streptococcus-hordozók penicillin kezelése gátolja a nephritis elterjedését (68, 89). Viszont az intrainfectiós gammaglobulin kezelés értéktelen (89), sőt talán ártalmas is. Gondoljunk a marhagammaglobulin-nephritisre! A tartós penicillin therapia, a rheumás betegek védelmének mintájára nephritisben nézetem szerint felesleges, sőt bizonyos veszélyt rejt magában (parallergia). A nephritis járványok elhárítása érdekében kívánatos lenne a „nephritogen” streptococcus-hordozók felkutatása. Sajnos, a típusmeghatározás nagyon nehéz. Ezért egyelőre a gyakorlat számára azt