Orvosi Hetilap, 1964. december (105. évfolyam, 49-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám - Lukács Sándor: A gyakorlóorvos és a repülés I. A repülés élettani és kórélettani hatásai. A légi utazás orvosi problémái
ORVOSI HETILAP ok térfogata mindig nagyobb annál, mint amekkorát a Boyler Mariotte törvény szerint számítanánk. A külső nyomás csökkenésére a zárt térben kiterjedni igyekvő gázok feszítik a testüregek falát. A hasban kellemetlen puffadást, fájdalmat okozhatnának. A megnövekedett térfogatú szervek mechanikusan és reflex úton zavarhatnák a szív működését, a vérkeringést és a légzést. Rendes körülmények között a légnyomáscsökkenés során a hasi szervekből a gázok szabadon eltávozhatnak. Visszatartásuk kellemetlen közérzetet okozna. Sokan lebecsülik ezt a „magassági meteorismust”, pedig már abban az esetben is, ha a kabin belső nyomása 2400 méter magasságnak felel meg, a testüregekben bezárt gázok térfogatnövekedése a tengerszinthez viszonyítva mintegy 50 %-os lehet. A gyakorlatban az utasszállító gépeknél a nyomásváltozás aránylag lassan történik. Mind a felszállásnál, mind a leszállásnál 100—160 m/perc, azaz 1,5—2,5 m/mp-nyi magasságkülönbségnek felel meg. Ez a nyomásváltozás igen csekély és a kompenzáló mechanizmusok működésére bőven jut idő. A csontos falu üregek barotraumája A légnyomásváltozás részéről gyakorlatilag a legjelentősebb hatás ami az utast érheti, a középfülre és az orrmelléküregekre irányul. E csontos fallal körülvett üregek légtartalmának nyomásváltozása, a környezet (az utaskabin) és az üreg légnyomásának kiegyenlítődése nem mindig akadálytalan. A fülkürt porcos részének, vagy az orrmelléküreg nyílásának nyálkahártyája, már egy közönséges nátha esetén is megduzzadhat, a lumen elzáródik és így gátolja az üreg és a környezet közti nyomáskülönbség kiegyenlítődését. Maga a külső nagyobb légnyomás is összenyomhatja a gyulladásos lágyrészeket és segít elzárni a nyílások lumenét. Ilyenkor lép fel a barotraumának nevezett kórkép, melyet a fülre vonatkoztatva az irodalomban barotitisnek, aerotitis médiának is neveznek, a sinusoknál pedig aerosinusitisról, a sinusok barotraumájáról beszélünk. Célszerű, ha megismerjük a fül barotraumájának keletkezési mechanizmusát. A tengerszinten a légnyomás a dobüregben és a külső hallójáratban egyaránt 760 Hgmm. Ha felfelé emelkedünk, csökken a külső légnyomás. Már 3—5 Hgmm különbségnél a dobhártya kifelé domborodik és fülünkben teltséget, feszülést érzünk. Mintegy 745 Hgmm külső nyomásnál megnyílik a fülkürt és a dobozt nagyobb légnyomás miatt a levegő a garat felé áramlik, a nyomás nagyrészt kiegyenlítődik, a dobhártya visszatér eredeti helyzetébe. Azért mondtuk, hogy nagyrészt, mert ha a nyomáskülönbség 3,6 Hgmm-re csökken, a tuba bezáródik. A fülkürt megnyitásához tehát, kb. 15 Hgmm nyomáskülönbség szükséges. A felszállás során a továbbiakban ez a jelenség átlagosan minden 11,4 Hgmm-nyi nyomáscsökkenésnél megismétlődik. Ilyenkor kattanást hallunk, miközben a dobhártya rendszeresen visszatér nyugalmi helyzetébe. Rendes körülmények között, ha az utazási magasságot elértük, a nyomás mind a külső hallójáratban, mind a dobüregben egyaránt alacsony, de 1. ábra. A dobári nyomás kiegyenlítődése (Mc. Gibbon ábrája) I.: egyensúlyi helyzet (tengerszint, vízszintes repülés), 11.: felszállás 111.: leszállás, A: dobüreg, B: a középfül csontos fala, C: a dobüret nyálkahártyája, D: dobhártya Ez a fülkürt csontos szakasza, F:a fülkürt lágy részi szakasza, G: fülkürt, H: a fülkürt garati nyílást egyenlő nagyságú. Ez kellemetlenséget nem okoz A nehézségek a leszállásnál kezdődhetnek. A fülkürt (anatómiai és élettani sajátosságai folytán) a levegő számára befelé nehezebben átjárható, mint kifelé. A fülkürt tehát úgy működik, mint a rezgő szelep: egyik irányban könnyebben ereszt át, mint visszafelé. Az akadály már enyhe gyulladásos jelenségeknél is erősen megnövekszik. Leszálláskor nagyobb nyomású levegő a dobhártyát befelé domborítja, de már a duzzadt nyálkahártyájú fülkürtön keresztül a levegő nem tud bejutni a középfülbe. A fülkürt elzáródását előidézhetik a felső légutak heveny, vagy idült fertőzéses megbetegedése (tonsillitis, sinusitis), az orr-garatűr fejlődési rend ellenességei, sarjadzásos megbetegedései, adenon vegetációi és daganatai, a lágy szájpad és a felsigaratizmok bénulása, a tuba hurutja stb. A fülkürt elzáródása aránylag gyakran oko kellemetlen szubjektív tüneteket. Leszálláskor nő külső légnyomás és a külső hallójáraton át mindig nagyobb és nagyobb erővel nehezedik a dobhártyára. A dobhártya megfeszül, a fülben kellemetlen eldugulást, nyomást, fájdalmat érzünk Ugyanakkor természetesen a hallás is romlik, a vezetéses hallásromlás a dobhártya rögzítettség miatt jön létre, és mintegy 15—30 decibelnyi. Sürgősen levegőt kell juttatnunk a középfülbe, mer ha ez nem sikerülne, a megfeszülő dobhártyába vérzések keletkezhetnek, sőt néha meg is repedhe a dobhártya. (Ehhez legalább 200 Hgmm nyomat különbség szükséges.) A már kifejlődött barotraumánál a fülorvos dobhártyán belövelltséget, enyhe vörösséget észle Súlyosabb esetben komolyabb vérbőséget, bevérzéseket, vagy rupturát találhatunk. A tünetek enyh esetekben órák alatt elmúlhatnak, máskor 7—2 nap alatt gyógyulnak. . II. III.