Orvosi Hetilap, 1965. április (106. évfolyam, 14-17. szám)
1965-04-04 / 14. szám - Szabó Zoltán: Április 4
40 ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA ÜNNEPI ÉVFOLYAMA ALAPÍTÓJA, MARKUSOVSZKY LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVÉBEN . Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR . DARABOS PAL DR . FISCHER ANTAL DR. HIRSCHLER IMRE DR. * LEN ART GYÖRGY DR. • SÓS JÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak : PAPP MIKLÓS DR. . FORRAI JENŐ DR. 106. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1965. ÁPRILIS 4. »Valamint a nemzet, melynek, története van, örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetet és tetterőt merít; úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekintenél jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte, s hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, hanem az elődök nyomdokain folytatni kell.** (MARKUSOVSZKY 1861) Április 4 Húsz évvel ezelőtt, mintha évezredes átok hatalma dőlt volna meg Magyarországon, a Szovjetunió győzelmes seregei fiatal életek feláldozásával vívták ki szabadságunkat, törték szét a fasiszta rabság bilincseit és söpörték el az ellenforradalmi rendszer negyedszázados uralmát. Mindezzel lehetővé vált, hogy a magyar nép kezébe vegye sorsának intézését. A magyar munkásság az MKP vezetésével elsőnek fogott hozzá a háborús romok eltakarításához, de a továbbfejlődésért vívott küzdelemben is harcra mozgósította a nemzet progreszszív erőit. A reakciós erők elleni harcban a vívmányok egész sora született: a földreform, a gyárak, bankok államosítása, a szocialista termelési viszonyok uralomra juttatása. A népi demokratikus forradalom megszüntette a kiváltságos osztályok kulturális monopóliumát, a kereseti viszonyok javulása jobb életkörülményekhez vezetett s mindez alapját képezte olyan hatalmas arányú országos egészségvédelmi apparátus kiépítésének, amelyre Magyarországon — eltekintve a Tanácsköztársaság rövid életű kezdeményezéseitől — az ország egész története során nem volt mód. Mindez aláhúzza az idei felszabadulási ünnepségek, az idei évforduló különös jelentőségét és arra int, hogy két évtized múltán április 4-e igazi méltatása nem annyira az emlékezésben, hanem inkább a számvetésben, mérlegben, eredményeink és tennivalóink felmérésében kell hogy kiteljesedjék. Arról kell számot adnunk, hogyan éltünk a szabadság nyújtotta történelmi lehetőséggel, hogyan raktuk le az új, magasabbrendű társadalom, benne a szocialista egészségügy alapjait, hol tartunk és melyek fejlődésünk távlatai. A feladat nem volt könnyű. A felszabadulás előtt az egészségügyi ellátásban csakúgy mint a szakemberképzésben, a tudományos munkában, ezek feltételeiben a tőkés-félfeudális majd a fasizálódó társadalmi rend, annak törekvései és korlátai tükröződtek. Ez a társadalmi rend szűk látókörű egészségügyi politikát folytatott és méltatlannak mutatkozott a XIX. század második fele kimagasló orvosai, Markusovszky, Fodor, Hőgyes, a Korányiak kezdeményezései felkarolására. Az ország lakosságának kétharmada kívül rekedt a társadalombiztosításon, számos népbetegség, magas csecsemőhalálozás és más bajok tizedelték a három millió koldus országát. A második világháború mindezt a maga borzalmával tetézte: a nép éhezett, fiai tízezerszámra pusztultak a harctereken, az orvosok nagy része