Orvosi Hetilap, 1965. május (106. évfolyam, 18-22. szám)
1965-05-02 / 18. szám - Selye János: Calciphylaxia és calcergia
818 ORVOSI HETILAP ,amely systemás mészlerakódást okozó vegyülettel — pl. parathyreoidea hormonnal, D2- vagy D3-vitaminnal, vagy dihydrotachisteronnal (DHT) — szemben való sensibilizálódás előzi meg, amelyet azután mechanikus trauma, vagy bizonyos kemikáliák provokatív behatása követ. Jóllehet, maga a seabilizálódás létrejötte elengedhetetlen, a kiváltott reakció milyensége szempontjából a systemás mészlerakódást kiváltó anyag megválasztásának nincs különösebb jelentősége, miután mind a szervekben való megoszlás, mind a mészlerakódási reakció típusa főleg a provokáló anyag természetétől, valamint bevitelének módjától függ. Ezen az alapon a calciphylaxia négy alcsoportját különböztetjük meg: 1. Localis calciphylaxia; 2. Systemás calciphylaxia; 3. Localis mastocalciphylaxia; 4. Systemás mastocalciphylaxia. Valamennyi formánál a sensibilisáló anyag bevitele systemás (i. v.) módon történik, a reakció típusát pedig aszerint nevezzük localisnak, vagy systemásnak, hogy a laesiók localisatióját meghatározó ágens közvetlen helyi alkalmazás útján jutott-e el támadáspontjára, vagy pedig a véráram útján. Egyszerű calciphylaxiában a localisatiót meghatározó ágens maga a provokátor, míg mastocalciphylaxiában a localisatiót a mastocyták kiürülését előidéző anyag határozza meg, bár ugyanakkor a provokáló ágenssel végzett systemás kezelés is szükséges. A továbbiakban megkíséreljük a reakció négy alaptípusának a jellemzését olyan módon, hogy leírjuk és sematikusan ábrázoljuk azokat a standard kísérleti eljárásokat, melyek segítségével, ezek a reakciók a mintegy 100 g súlyú patkányokban kiválthatók (19). 1. — Localis calciphylaxia. — Ha a patkányt 1 mg per os gyomorszondán át beadott 0,5 ml kukoricaolajban oldott DHT-vel sensibilizáljuk, majd pedig 24 órás kritikus periódus után 50 pg FeCl2 subcután injectióval provokálunk, úgy 2—3 napon belül az injectio helyén a kötőszövet nagyfokú calcium-hydroxiapatit impregnatiója fejlődik ki (1. ábra). Különböző más provokátorok (FeCL CrCl2, CrCl1, tojásfehérje és tojássárgája, vagy mechanikus trauma a bőrön) hasonló locális calciphylaxiás urticaszerű elváltozást hoznak létre. A reakció lényegében véve azonos módon zajlik le abban az esetben is, ha DHT helyett valamilyen más sensibilisáló anyagot alkalmazunk. 2. — Systemus calciphylaxia. — Ha azonos módon végzett sensibilisálás után 24 órával 1 mg FeChj-t fecskendezünk a vena jugularisba, néhány napon belül a pajzsmirigyben és a mellékpajzsmirigyben mészlerakódás jön létre (2. ábra). Úgy látszik, hogy ebben az esetben a systemásan alkalmazott provokátor a thyreoidea- parathyreoidearendszer iránt specifikus affinitással viselkedik és miután abban lerakódott, másodlagosan odavonzza a calciumot és a phosphatokat is. Azonos körülmények között végzett sensibilizálás után más provokátorok szöveti affinitásuknak megfelelően más szervekben hoznak létre többé-kevésbé selectív elmeszesedést, így pl. a dextran ferri sója a pancreasban, a serotonin a nyálmirigyben, az aluminium-dextran a vagusban stb. 3.— Localis mastocalciphylaxia. — Ha azonos módon végzett sensibilizálás után 24 órával 1 mg FeCl2-t i. v., 2 mg dextrant pedig subcután fecskendezünk be, akkor azon a helyen, ahová a mastocyták kiürülését kiváltó anyagot inficiáltak, 1—2 nap után terjedelmes calciphylaxiás urtica jelenik meg. Az a megfigyelés, hogy más, a mastocyták kiürülését kiváltó anyagok (pl. 48/80-as vegyület, viomycin, polymyxin) ugyanilyen mastocalciphylaxiás reakciót idéznek elő, alátámasztja azt a tényt, hogy ez a locális reakció tulajdonképpen a mastocyták kiürülésével függ össze. Histokémiai vizsgálatokkal is kimutatták, hogy ilyen körülmények között a mastocytákból kiürülő szemcsék magukhoz vonzzák a vérben keringő fémet (adott esetben vasat), majd pedig elmeszesednek. Előfordul, hogy ezek az elmeszesedett mastocyta-granulumok szétesnek és az ilyen módon keletkező, finom porszerű részecskék a szomszédos szövetek collagen rostjaira tapadnak. Ha ugyanezt a régiót valamilyen, a hízósejtek kiürülését kiváltó anyaggal előkezeljük, és így az adott helyen a mastocyta-populatio még a sensibilizálást megelőzően eltűnik, akkor már a mastocyta-kiürülést kiváltó anyagnak a sensibilizálás után megismételt befecskendezése sem okoz többé locális mészlerakódást. Ha a kísérleti feltételeket olyan értelemben változtatjuk, hogy a provokátor anyag i. v. adott FeCl2, úgy a thyreoidea- parathyreoidea-rendszerben is végbemegy a mészlerakódás, de ha az alkalmazott vegyületnek önmagában nincs specifikus szerv-affinitása (pl. FeCL), akkor a mészlerakódás (mineralisatio) csak a subcután adott dextran injectio helyén fejlődik ki (3. ábra). 4. — Systemás mastocalciphylaxia. — Ha az azonos módon végrehajtott sensibilizálás után 24 órával 2 mg FeCh-t, valamint 60 mg dextrant adunk i. v., akkor az ajkakon 1 órán belül kifejezett anaphylactoid oedema fejlődik ki (esetleg más anaphylactoid shock-szervekben, pl. a talpon is). Ez az oedema együtt jár a helyi mastocyta-populatio kiürülésével az érintett területen belül, melyet a provokáló anyag (adott esetben vas) helyi felhalmozódása, majd pedig a mastocytagranulumok és a szomszédos kötőszövet elmeszesedése követ. Tehát a reakció lényegében azonos a localis mastocalciphylaxiás válasszal. Miután ebben az esetben olyan organotrop, a mastocyták kiürülését kiváltó anyagot vittünk be, amely selective hat az anaphylactoid shock-szervekre (pl. az ajkakra), a mészlerakódás ezeknek a területére korlátozódik — annak ellenére, hogy a dextránt systemásan alkalmaztuk. A systemás mastocalciphylaxiás reakció oly módon is kiváltható, hogy a máskülönben azonos módon végzett DHT- és FeCl2-kezelés után a mastocyták kiürülését polymycinnel idézzük elő. Polymycin hatására a mastocyták diffusan kiürülnek az egész cephalo-nuchalis régión belül és ennek