Orvosi Hetilap, 1966. május (107. évfolyam, 18-22. szám)
1966-05-01 / 18. szám - Tóth Béla: Vilmon Gyula (1897-1966)
Vilmon Gyula dr. (1897—1966) kiváló embert, a hazai egészségügy fáradhatatlan harcosát, a korszerű szocialista egészségügyi szervezés ihletett szószólóját gyászolja a magyar orvostársadalom Vilmon Gyula dr. személyében. Nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy értekezleteken, tudományos tanácskozásokon, megbeszéléseken nem láthatjuk többé kedves, szerény egyéniségét, nélkülöznünk kell megértő emberségét, jóságos humorát, tapasztalatait és tanácsait. Vilmon Gyula dr. 1897. március 31-én Alsóhámoron született. Életpályája küzdelmek közepette indult, hiszen az első világháború kezdetén érettségizett és mostoha anyagi viszonyai miatt nem kezdhette meg egyetemi tanulmányait. Elhatározása azonban, hogy bármi áron is orvos lesz, erős volt, és ebben a front veszedelmei, a hadifogság nélkülözései sem törték meg és szerencsés hazatérte után, nyomban megkezdte tanulmányait. Akaraterőre, kitartásra változatlanul szüksége volt: tanfolyamokat szervezve, előadásokat tartva, iparostanulók oktatását vállalva „tanulva tanított”, hogy orvos lehessen. Életkörülményei, küzdelmei már nagyon korán a szociális és egészségügyi viszonyok közti összefüggések felé irányították figyelmét. Másodéves orvosnövendék korában az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet munkatársa lett. A társadalomegészségügy fontossága oly mélyen ragadta meg figyelmét, hogy a belgyógyászat iránti alig titkolt érdeklődésével is felhagyott, hogy minél teljesebben foglalkozhassék közegészségüggyel, egészségügyi szervező munkával és mindez a buzgalom olyan korban támadt benne, amikor a tisztiorvos a nemzet napszámosa volt és nem lehetett a higiénikus munka becsületéről beszélni. Vilmon Gyulát elkeserítették az ország társadalmi és egészségügyi viszonyai, de az elmaradottság, a betegség, nyomor soha nem vált megszokottá számára és nem hódolt annak a fatalista közönynek, amely a jobb meggyőződésű higiénikus orvosokat is fásulttá és tehetetlenné tette. Az 1930-as évek elején Salgótarján tisztiorvosa lett és 6 éves működése alatt megszervezte a bányavároska egészségvédelmi szolgálatát, harcba indult a szociális viszonyok javításáért, napközi otthonos óvodák létesítéséért és a helyi szegényház újjáépítéséért. Már ebben az időben felismerte, hogy a közegészségügyi munka eredményességéhez nem elegendő a szaktevékenység, szervezett, jól átgondolt és az egész országra kiterjedő egészségügyi hálózat hiányában, különösen fontos a társadalom erőinek mozgósítása a legelemibb egészségügyi szükségletek kielégítésére. Természetesen a társadalmi háttérnek ebben az időben egészen más volt a jellege és szerepe az egészségügyi politikában, mint ma. Aktívan részt vett az Egészségvédő Egyesület munkájában, előadásokat tartott az üzemekben, bányatelepeken, iskolákban a környezet és az egyén higiénéjének fontosságáról és széles körű tevékenységet folytatott annak érdekében, hogy a kormányzati körökben, társadalomban érdeklődést ébresszen az egészségügy iránt. Későbbi munkahelyein, így Nyitra—Pozsony „közigazgatásilag ideiglenesen egyesített” megyék, majd Bács-Bodrog megye tisztifőorvosaként elsősorban egészségügyi szervezői munkát végzett, az egészségvédelmi hálózat kiépítésén, a jobb egészségügyi ellátás biztosításán munkálkodott. Amidőn 1944 végén, mint közegészségügyi főfelügyelőt arra utasították, hogy Nyugatra távozzék — nem akarva elhagyni hazáját, népét és munkáját — megta 52 KörntYIÁRA ! ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE DR. LÉNÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.*FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM 18. SZÁM, 1966. MÁJUS 1.