Orvosi Hetilap, 1967. április (108. évfolyam, 14-18. szám)
1967-04-02 / 14. szám - Bartha Ferenc: Felszabadulásunk ünnepére
626 ORVOSI HETILAP emelkedésében érvényesült, de még korántsem hatotta át orvosaink gondolkodását, az egyetemi képzéstől a területi intézmények gyakorlati munkájáig. A társadalombiztosítás általánossá válásával lényegében mindenki számára hozzáférhetővé tettük valamennyi egészségügyi intézményünket. Ezek fejlesztése terén azonban még sok feladatunk van, hogy ellátásunkat a legmagasabb színvonalúnak mondhassuk. Míg ugyanis a korszerű ellátás biztosításához az orvosképzés terén nagyot léptünk előre, az intézmények fejlesztésének és korszerűsítésének üteme ettől messze elmaradt. Az utóbbi években az egészségügyi ellátás ingyenességével kapcsolatban is egyre több észrevétel adódik amiatt, hogy egyes munkaterületeken általánossá, szinte erkölcsi kényszerré vált a külön honorálás, amely nemcsak szocialista egészségügyi ellátásunk ingyenességét veszélyezteti, de az egyre nagyobb mértékben jelentkező orvosellenes közhangulatot is növeli. Az egészségügy egysége elsősorban az egészségügyi igazgatás szempontjából valósult meg, de szerény kezdeti eredményektől eltekintve, a mai napig nincs biztosítva a mindennapi betegellátásban a különböző szintű és jellegű intézmények munkájának szerves egysége. A kórházi és járóbetegellátás még mindig sok tekintetben a múltból örökölt módon elkülönül egymástól. Hasonló a helyzet az egészségügyi felsőoktatás és a területi feladatokat ellátó intézmények kapcsolatában is. A munkásosztály ellátásának elsődlegessége — amely az üzemegészségügyi hálózat kiépítésében realizálódott — a szocialista egészségügyi célkitűzések között történelmi kategóriának bizonyult. Ma már az általános népbiztosítás feladatai vannak előtérben, azonban az üzemegészségügyi ellátás jelentősége ma sem vitatható. Eredményeink nagyok ezen a téren is, de hatékonyságát szintén nem tartjuk kielégítőnek, így pl. a fővárosban, ahol a magyar munkásosztály közel fele dolgozik, az üzemorvosok több mint fele csak mellékállásban, néhány órában végzi — többnyire receptírási — tevékenységét. Az üzemorvosi munka színvonala nem éri el a más területek átlagát. Népünk egészségügyi kultúrája a felszabadulás előtti viszonyokkal össze sem hasonlítható. Ez elsősorban az egészségügyi felvilágosítást végző intézmények és szervek munkájának köszönhető. Orvosainknak azonban még csak kisebbik része ismerte fel, mit jelent az egészségügy számára a dolgozó tömegek támogatása, amelyet a Vöröskereszt tömegszervezeti bázisára építve kell elsősorban realizálnunk és annak szervezeti kereteit felhasználva megvalósítanunk azt a célkitűzést, hogy az egészségügy az egész dolgozó nép ügye legyen. A gazdasági élet területén napirenden van az irányítás mechanizmusának reformja. Célja az, hogy fejlődésünk új szakaszában a szocialista építést az eddiginél hatékonyabban segítő szervezési formát alakítsunk ki. Az irányítás reformja népgazdaságunk egészét átfogja, de jelentős hatással van az államigazgatásra és természetesen az egészségügyet is érinti. Az egészségügyi vezetőszervek a különféle érdekeltségek és kötöttségek miatt — nem beszélve az egészségügy területén mutatkozó sok szubjektív vonásról — csak bizonytalanul tudják érvényesíteni szakmai irányító munkájukat. A területi elv az intézmények működésében nem érvényesül kellően. Mindezek következtében nincs gazdája annak, hogy egy adott területen jelentkező hibáért vagy hiányosságért ki, milyen mértékben felelős. A szocialista egészségügy alapelveinek hazai viszonyainkra kidolgozott konkrét követelményei jelentik egészségpolitikánk alapjait. Meglevő hiányosságaink felszámolásához döntő feladat, hogy: — célkitűzéseinket félreérthetetlenül rögzítsük, — megvalósításukhoz rendelkezzünk gondosan kimunkált ütemtervvel, és — a végrehajtásban egyértelmű, határozott fellépést tanúsítsunk az egészségügyi vezetés minden szintjén, a minisztériumtól a legkisebb intézmény vezetőjéig. Ehhez magasabb szintre kell emelnünk az egészségügy különböző területén a tervező és irányító munkát. Következetesen fel kell lépni az ellen a szemlélet ellen, amely a tervezés jelentőségét a mi területünkön lebecsüli, vagy csak az intézmények fejlesztésére korlátozza, arra hivatkozva, hogy nem termelő üzemről van szó. A vezetés színvonalának emelése mellett tovább kell harcolnunk intézményi hálózatunk fejlesztése és korszerűsítése érdekében, az egészségügy anyagi bázisának kiszélesítéséért. Legalább ilyen fontos fejlődésünk meggyorsításához az egészségügyi dolgozók szocialista tudatformálása terén az eddiginél nagyobb igényesség is. Felszabadulásunk huszonkettedik évfordulóját ünnepelve, a Nagy Október fél évszázados ünnepére méltóan úgy készülünk, ha gondosan számbavéve eredményeinket és hiányosságainkat, feladataink meghatározásánál a szocialista egészségügy követelményeit tartjuk szem előtt. Népünk nagy célkitűzéséhez: a szocializmus teljes felépítéséhez az egészségügy dolgozóinak a maguk területén szintén hozzá kell járulniuk. Bartha Ferenc dr.