Orvosi Hetilap, 1968. július (109. évfolyam, 27-30. szám)
1968-07-07 / 27. szám - Bíró Imre: A központi ideghártya-degeneratiók átalakulása és a "cysta vitelliformis"
ORVOSI HETILAP családhoz tartozik. (Best családkutatásait és vizsgálatait később A. Vossius és G. Weisel kiegészítették.) A Best-féle maculadegeneratio — localis megkötöttsége ellenére! — főképpen Behr iniciativájára általános értelmezést nyert s az infantilis mac. deg. typusaként vonult be a szemészeti irodalomba. A Best-féle elváltozás és a tárgyalt, jellegzetes Zanen —Rausin-féle CV. között azonban, azonos heredodegeneratív struktúrájuk ellenére, lényeges formai, klinikai és — mint későbbi fejtegetéseinkből kitűnik — stationár, illetve progresszív voltuk tekintetében is jelentős különbségek vannak. Franceschetti—Frangois—Babel monografikus értékeléséhez és számszerű adataihoz az utóbbi években újabb és kétségtelenül CV-nak ítélhető esetek megfigyelése csatlakozott (Velzeboer, 1963; Braley and Spivey, 1963; Remky és mtsai, 1965; Hermann, 1966; Braley, 1966; Krill és mtsai, 1966, és ezekhez sorakozik a Magyar Szemorvos Társaság 1965. évi nagygyűlésén általam bemutatott s a továbbiakban részletesen tárgyalt eset: az első és addig egyetlen a magyar szemészeti irodalomban). Mindezek ellenére a CV. intakt állapotában változatlanul szemfenéki unikumnak tekinthető. Ennek az unikumszerűségnek nagyrészt az a magyarázata, hogy a cysta „ép” állapotban, tehát mikor a retina pigment- és neuroepithelia alatt, e rétegeket még nem sértve, zárt tasakként helyezkedik el, látáscsökkenéssel nem jár, semmiféle functionális kiesést nem okoz, létezését tehát csak a véletlen, esetleges szemüvegrendelés, vagy fiatalkori szűrővizsgálat fedheti fel. Az esetek messze túlnyomó számában gyermekeken vagy pubertáskorúakon észlelték (Barkman egyhetes csecsemő szemfenekén látott CV.-t), akár a fent említett okok következtében, akár mert a CV. változásai, megrepedése, vérzése már látásromlást okoztak és orvosi vizsgálatot tettek szükségessé. A cysta vitelliformisnak — amelyet feltűnő klinikai képe miatt a kézikönyvek és folyóiratok színes táblákon szoktak reprodukálni — azonban nem unikum volt a kölcsönöz jelentőséget, hanem spontán végbemenő változásai, amelyek pathomechanizmusa az egész maculadegeneratio-komplexum folyamata szempontjából sem közömbös. 3. Ezek után ismertetni kívánom annak a cysta vitelliformisos és immár négy éve megfigyelés alatt álló betegnek szemfenéki változásait, ami az eddig elmondottakat szemléletesebbé teheti. 1963. november 10-én, de az egyik közeli iskolából átszaladt kórházunkba egy 17 éves leánytanuló, azzal a panasszal, hogy bal szemén hirtelen megromlott a látása. Az astheniás típusú, sovány, sápadt fiatal leányon külsőleg semmiféle szemészeti elváltozás nem volt látható: szemmozgások, pupillák rendben, nystagmusa nincs. Előbb a teljesen panaszmentes és épnek vélt jobb szemet tükröztük meg s nagy meglepetésre a macula területében kb. 3—4 papillányi alapterületű, a szemfenék vörös színétől sárgásan elütő, szabályos félgömbszerű képződmény volt látható, amelynek közepe 4 C- nyira emelkedett ki (L. az 1. és 2. ábrát.) Az erek felfutottak rá. Typusos cysta vitelliformis! A papilla, érviszonyok normálisak; a papilla felett, az art. temp. sup. mentén régi, apró pigmentgócok. A félgömbszerű képlet tartalma sűrűnek, masszívnak imponált és semmiféle hasonlóságot nem mutatott Huysmans, Rochat, Pameijer, McFarland, Remky etc. eseteihez, amelyekben a cystát híg, folyékony, szinte hypopyonszerű exsudatum töltötte ki, ami — pl. Remky esetében — a felfordításnak megfelelően változtatta a felszínét. A pa- 1. ábra 2. ábra 3. ábra 1459