Orvosi Hetilap, 1973. március (114. évfolyam, 9-12. szám)
1973-03-04 / 9. szám - Sas Mihály: A petefészek generatív működésének serkentése gyógyszeres kezeléssel
Szegedi Orvostudományi Egyetem, Női Klinika (igazgató: Szontágh Ferenc dr.) A petefészek generatív működésének serkentése gyógyszeres kezeléssel Sas Mihály dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 25. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. A reproductiós endokrinológia 25 éves fejlődését legjobban az a tény szemléltetheti, hogy ma már lehetőségünk van a petefészek generatív működésének fokozására. A beavatkozásnak elengedhetetlen feltétele volt az egész nőgyógyászati endokrinológiának olyan accelerált, előre nem látott fejlődése, aminek a II. világháború utáni évektől kezdve tanúi, részesei vagyunk. Egészen nagy vonalakban és csak adatszerűen érdemesnek tartjuk felsorolni a kutatásoknak azokat a fontosabb mérföldköveit, amelyek ismerete szükséges volt a beavatkozáshoz. E feltételeket irodalmi adatok felsorolása nélkül említjük, mert az elmúlt két évtized kutatásaira — kevés kivételtől eltekintve — a kutatás depersonalizálódása is jellemzőjévé vált; egyegy összefüggő kérdéscsoport megismerését ma már alig tudjuk egy-egy szerző nevéhez kapcsolni. 1. Az élettan és kórélettan területe. Tulajdonképpen tapasztalati tények alapján tudtuk már 25 évvel ezelőtt is, hogy a hypothalamus, hypophysis és ovarium között működés szempontjából kapcsolat van. Ismertük az exteroceptív impulzusok hatását a genitalis cyclus lefolyására, azonban az elmúlt 25 év alatt tisztázódott a hypophysis és hypothalamus kapcsolata, a feed-back mechanismus, továbbá az impulzusok idegi és humorális áttevődésének módja. Ezek az élettani adatok azután lehetővé tették a cyclus mai munkahypothesisének és az anovulatiós kórképek patho-mechanismusának tisztázását, ill. kialakítását. 2. Biochemiai ismeretek. A sexualsteroidok nagy részének szerkezetét korábban is ismertük, de a részletek az elmúlt 25 év alatt tisztázódtak. Új steroidokat fedeztek fel, és lehetővé vált a steroidok anyagcseréjének vizsgálata. Az elmúlt két évtizedben sikerült a gonadotrop hormonok izolálása és identifikálása. 3. Diagnosztikus módszerek. Az elmúlt 25 év alatt alakultak ki a klinikai endokrinológiai vizsgáló eljárások (alaphőmérséklet, cervix, cervicalis nyálka vizsgálata, kolpocytológia stb.). Minden Sexualhormon meghatározására jól reprodukálható kémiai, ill. radioaktív módszereket dolgoztak ki. Ma már mikro-, nanogrammos nagyságrendben biztonságosan határozhatjuk meg a sexualhormonokat. Erre a célra 25 év előtt csak biológiai tesztek szolgáltak a magukban hordott hibáikkal. 4. Pharmakológiai ismeretek. Megismertük a feedback mechanismust, a rebound-hatást, és részleteiben tisztázódott az endometrium pharmakológiája. A gonadotropinok és steroid-hormonok pharmakológiájának ismeretében functionális (különböző „fékezéses” és „serkentéses”) testeket dolgoztak ki, melyek ma már nélkülözhetetlenek az egyes kórképek diagnosztizáló Orvosi Hetilap 1973. 114. évfolyam, 9. számában, továbbá az érintett szervek functióképességének megítélésében. 5. Praeparatív (gyógyszer) kémia. Napjainkban egész sor steroid-hormont synthesissel állítanak elő (területünkön különböző oestrogen és progestativ hatású vegyületeket). A gyógyszerkémia a különböző progestativ anyagok synthesisével lehetővé tette gyakorlati szinten a népszaporodás negatív és pozitív irányú hathatós befolyásolását. És az igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy e vegyületek synthesise, tanulmányozása rendkívül erős lendületet adott a sexualendokrinológia minden területének legaprólékosabb tanulmányozására. A gonadotrop hormonokból therápiás készítményeket sikerült — ha nem is korlátlan mennyiségben — előállítani. A petefészek generatív működésének fokozása tulajdonképpen ugyanolyan régi kívánság, mint annak gátlása. A társadalmi motiváció az emberiség történetében koronként változott, de igényét ilyen vagy olyan megjelenésben minden társadalmi formában megtaláljuk. Ezt az igényt a mindenkori tudományos ismeretek szintjének megfelelően próbálták kielégíteni. Az irodalom viszonylag keveset foglalkozik a stimulatio kérdésével, aminek az a magyarázata, hogy az elmúlt évtizedekig a kezelés lehetőségei szerények voltak. A régebben — főleg az empíria alapján — javasolt életrendi, fizikális, sőt hormonkezelések is jártak már bizonyos eredménnyel, azonban az elmúlt két évtized nagyon alapos placebo-kísérleteinek ismeretében akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy e therápiás eredményekben nem volt-e jelentős szerepe a placebo-hatásnak? Az ovulatio inductiója mint tudatos és hatásos beavatkozás, valójában az 1950-es évek második felében indult meg, amikor nemzeti és csoportja emberi hypophysisből therapiás célokra is alkalmas, főleg FSH hatású gonadotropint állított elő. Az ovulatio kiváltása emberi gonadotropinokkal ma is aktuális therapia; széles körű elterjedését a beavatkozás kockázatossága és rendkívüli drágasága akadályozza. A további kutatásoknak új irányt adott egy nem várt megfigyelés. Az 1950-es évek elején a petefészekműködés gátlására szolgáló pharmakonok keresése közben (a gátlás társadalmi igénye lényegesen nagyobb, ezért ez a kutatási irány sokkal nagyobb befektetéssel folyt) olyan anyagot állítottak elő (MER—25), amely anyag a várakozással ellentétben indukálta az ovulatiót. A véletlen szolgáltatta eredmény azután olyan vizsgálatokat indított el, amelyeknek célja most már a petefészekműködés fokozása volt. Ez a megfigyelés az 1950-es években történt, a therápiás lehetőségek az 1960-as évektől kezdve tisztázódtak. Napjainkban pedig az egész kérdéskomplexum jól körvonalazott elméleti kutatási iránnyá, sőt klinikai gyakorlattá válik. A petefészekműködést fokozó vegyületek közül az első a chlorotrianisen (TACE) volt, amit Thompson és Werner (83) vizsgált először. Ezt a vegyületet követte az ethoxytriphetol (MER—25), ennek hatásait Werner és mtsai (43) közölte. A már klinikai célokra is alkalmas chloramiphent (MRL—41, Clomiphen) Holtkamp és mtsai (31) ismertették. Megállapították, hogy ezek a vegyületek egy bizonyos adagban az ovarialis func l.