Orvosi Hetilap, 1979. január (120. évfolyam, 1-4. szám)

1979-01-14 / 2. szám - Eckhardt Sándor: A daganatos betegségek gyógyításának helyzete és perspektívái

stimuláns hatású molekula származékai, mint pl. a Levamisol analóg vegyületei, és találhatók új ve­­gyületek is. Az utóbbi csoportban a Bestatin (44), illetve a szintetikus glykolipidek (45) keltettek fi­gyelmet. Számos mikrobiális termék és vírus on­­kolysatum is vizsgálatra került. Ezen anyagok ese­tében továbbra is megoldatlan feladat a kémiai hatóanyag izolálása, illetve a készítmény standar­­dizálása. Ez a probléma fennáll a jelenleg használt BCG vaccinák vonatkozásában is. Még ma is fo­lyik a vita arról, hogy a Pasteur, Glaxo vagy Th­e vaccina hatékonysága mennyiben azonos, illetve különböző, s mi okozza az eredmények szórását. Talán a legfontosabb felismerés, hogy az im­munterápia sikere függ attól, hogy hány daganat­sejtet kell „semlegesítenie”. Alig hihető, hogy elő­rehaladt állapotban levő daganatos betegen im­munterápiával segíteni lehet. Másrészt a korai stá­diumban levő daganatos betegen — etikai okoknál fogva — a biztos sikerű daganatgyógyító módsze­reket kell alkalmazni. Maradt tehát az immunte­rápia egyetlen racionális alkalmazási területe: a sebészi, sugaras és gyógyszeres kezelést követő immunterápia, amelynek célja: a „maradék” da­ganatsejtek elpusztítása. Ez a terápiás stratégia nem jár veszéllyel s elkerülhetjük az „encehanment phenomenont”, a daganatos folyamat immunterá­pia okozta rohamos rosszabbodását. A terápia sikerét lemérő módszerek A klinikai kutatás egyik legjelentősebb fel­adata olyan vizsgálati módszerek kidolgozása, ame­lyek segítségével mennyiségi szempontból is meg­határozható a daganatsejtek számának csökkenése. Ennek érdekében minél több biológiai, biofizikai és immunológiai sejt jellemzőt: „marker”-t kell meghatározni, amely — feltételezésünk szerint, de a valóságban is — pontosan tükrözi az „élő” daga­natsejtek számát. A „marker” szintjének csökke­nése a terápia sikerét jelzi. Hosszan tartó normális „marker”-szint feltétele a „teljes remisszió” fogal­mának. A megfelelő „daganatjelző” rendszerek előnye abban áll, hogy birtokukban meghatároz­hatjuk a terápia folytatásának vagy abbahagyá­sának szükségességét. A „daganatjelző” laboratóriumi paramétere­ket célszerűen öt csoportba osztjuk: a) ún. onko­­foetalis antigének, b) hormon termelő daganatok anyagcseretermékei, c) nem hormon termelő daga­natok anyagcseretermékei, d) enzymek, e) egyéb lebomlási termékek. Az onkofoetalis antigének szervspecifikusak, de nem teljesen daganatspecifikusak. Közülük az alfa-foetoprotein (AFP) az primaer májrákban az esetek kb. 90%-ában diagnosztikus kórjelző (46). A carcinoembrionalis antigén (CEA) béldaganatok esetén kb. 70—80%-ban, here-, tüdő- és emlődaga­natokban kb. 40—60%-ban ad pozitivitást. Szűrés­re tehát „marker” sem alkalmas, de pozitív ese­tekben a terápia sikerének megítélésében megha­tározásuk nélkülözhetetlen (47). Valószínű, hogy a technika finomításával a pozitivitás fokozható, de ezzel egyidejűleg a szerv- és daganatspecificitás is csökken. A 6. táblázat összefoglalja a leginkább tanulmányozott onkofoetalis antigéneket: 6. Táblázat: Onkofoetalis antigének AFP Más CEA Vastagbél, here, emlő Sulfoglukoproteinek Gyomor Placenta, Alk. Phosph. Prostata, petefészek Meg nem nevezett Tüdő, uroepithelium, Melanoma, Sarcomák A táblázatból megállapítható, hogy az antigé­nek többsége kísérletes vizsgálat alatt áll. Legfon­tosabb feladatunk: az antigének specificitásának növelése és a módszerek standardizálása. Hormontermelő daganatok anyagcseretermé­keinek mennyiségi változásai jól követik a daga­nat növekedését vagy csökkenését. A 7. táblázat­ban összefoglaltuk azon leggyakrabban használt diagnosztikus reakciókat, melyek ma már rutin­vizsgálati módszerek: 7. Táblázat: Hormontermelő endokrin szervi daganatok HCG Trophoblast tumor Katecholamin Neuroblastoma Hidroxyindolecetsav Carcinoid Insulin Insuloma Sajnos a felsorolt daganatok ritkán fordulnak elő. Ezért érthető, hogy a kutatók figyelme a nem endokrin daganatok anyagcseretermékeinek „mar­­ker”-ként történő felhasználhatósága felé fordult. A 8. táblázatban ezeket soroljuk fel: 8. Táblázat. Hormontermelő non-endokrin szervi daganatok Természetesen a felsorolt termékek nem da­ganatfajlagosak, hanem az egyénre jellemző bio­lógiai hatóanyagok. Előfordulásuk gyakorisága­­i- ACTH Tüdő PTH Tüdő Gastrin Gyomor Calcitonin Tüdő, emlő Glucagon Pancreas Erythroprotein Vese Prostaglandin Vese

Next