Orvosi Hetilap, 1981. április (122. évfolyam, 14-17. szám)

1981-04-05 / 14. szám - Bánóczy Jolán: Dr. Varga István (1895-1981)

vezettek sikerre, sőt arra a konklúzióra kénysze­rült, hogy a fogászati gócfertőzés tana idejétmúlt­nak tekinthető. Megállapítását az Orvosi Hetilap­ban megjelenő közleménye tartalmazza. A közle­ményt a Magyar Tudományos Akadémia jutal­mazta. Amikor a Fogorvostudományi Kar megala­kulásakor létrehozott Gyermekfogászati és Fog­szabályozási Klinika igazgatója lett, megvetette az alapját két másik fogászati szakterület hazai fej­lesztésének is. Jól látta meg az iskolafogászat tel­jes kifejlesztésének szükségességét, a fogászati prevenció jelentőségét. Lényegében azonban orthodontus maradt, hi­szen 13 évet töltött a fogszabályozás klinikai te­rületén. Széles körű tudásával és modern fogászati szemléletével szakmailag egységes klinikát hozott létre úgy, hogy a két területet az oktatásban és a betegellátásban egyformán fejlesztette. A gyer­mekfogászat és fogszabályozás egy klinikán törté­nő oktatása, az összefüggések logikus összekapcso­lása nemzetközi szinten is úttörő tevékenységnek számított. Munkatársait óriási szakmai műveltséggel, bölcs türelemmel, humanitással és céltudatosan inspirálta a tudományos munkára, a szakmai ön­képzésre. Sok időt és energiát szánt a lektorálás­ra. Mint lektort nem a bírálás jellemezte. A szer­zőknek önzetlenül segített, tanácsot adott, javított, magyarázott, önmagával, munkájával szemben mindig rendkívül igényes volt. A hallgatóknak tartott előadásokra, de minden egyes nyilvános szereplés­re (még a kari ülésekre is) gondosan felkészült. Sokat olvasott, jegyzeteket készített. Gondolatait, előadásait mindig rendkívül alaposan és gondosan fogalmazta meg. Ez a pontos kifejezésmód jelle­mezte nemcsak tudományos publikációit, hanem a munkájával kapcsolatos minden megnyilvánu­lását. Csendes, szerény egyéniség volt, akiből sugár­zott az emberszeretet és segítőkészség. Szerette és tisztelte mindenki, munkatársai, kortársai, tanít­ványai, öregek és fiatalok egyaránt. Mindez a tu­dósi és emberi tulajdonsága emelte a szakma nagy professzorai közé. 1952-ben az elsők között kapta meg a „Kiváló orvos” címet. Tudománypolitikai munkásságát fémjelzi, hogy az 1948-ban megalakult Tudományos Tanács tagja lett, majd később a Magyar Tudományos Aka­démia II. sz. főbizottságának fogászati referense. Tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanács fogászati szakbizottságának. Tagja volt a Magyar Fogorvosok Egyesülete elnökségének. Később pe­dig a társaság tiszteletbeli elnökének választották. A fogorvos-társadalom „Árkövy Emlékérem”­­mel fejezte ki munkássága iránti elismerését. Nyugállományba vonulásakor megkapta a „Mun­ka Érdemrend” arany fokozatát. Végrendeletében 300 000 forintos alapítványt tett a fogorvostan-hallgatók kiemelkedő szakdol­gozatainak díjazására és tanulmányútjaik elősegí­tésére. A nemzedékváltás korszakában vagyunk. Tisztünk és kötelességünk a nagy elődök tanításai szerint élni, alkotni, emléküket kegyelettel őrizve a késői utódok számára. Ezzel tartozunk az elsők között is volt professzorunknak és dékánunknak, dr. Varga Istvánnak, Bánóczy Jolán dr.

Next