Orvosi Hetilap, 1981. április (122. évfolyam, 14-17. szám)
1981-04-05 / 14. szám - Bánóczy Jolán: Dr. Varga István (1895-1981)
vezettek sikerre, sőt arra a konklúzióra kényszerült, hogy a fogászati gócfertőzés tana idejétmúltnak tekinthető. Megállapítását az Orvosi Hetilapban megjelenő közleménye tartalmazza. A közleményt a Magyar Tudományos Akadémia jutalmazta. Amikor a Fogorvostudományi Kar megalakulásakor létrehozott Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika igazgatója lett, megvetette az alapját két másik fogászati szakterület hazai fejlesztésének is. Jól látta meg az iskolafogászat teljes kifejlesztésének szükségességét, a fogászati prevenció jelentőségét. Lényegében azonban orthodontus maradt, hiszen 13 évet töltött a fogszabályozás klinikai területén. Széles körű tudásával és modern fogászati szemléletével szakmailag egységes klinikát hozott létre úgy, hogy a két területet az oktatásban és a betegellátásban egyformán fejlesztette. A gyermekfogászat és fogszabályozás egy klinikán történő oktatása, az összefüggések logikus összekapcsolása nemzetközi szinten is úttörő tevékenységnek számított. Munkatársait óriási szakmai műveltséggel, bölcs türelemmel, humanitással és céltudatosan inspirálta a tudományos munkára, a szakmai önképzésre. Sok időt és energiát szánt a lektorálásra. Mint lektort nem a bírálás jellemezte. A szerzőknek önzetlenül segített, tanácsot adott, javított, magyarázott, önmagával, munkájával szemben mindig rendkívül igényes volt. A hallgatóknak tartott előadásokra, de minden egyes nyilvános szereplésre (még a kari ülésekre is) gondosan felkészült. Sokat olvasott, jegyzeteket készített. Gondolatait, előadásait mindig rendkívül alaposan és gondosan fogalmazta meg. Ez a pontos kifejezésmód jellemezte nemcsak tudományos publikációit, hanem a munkájával kapcsolatos minden megnyilvánulását. Csendes, szerény egyéniség volt, akiből sugárzott az emberszeretet és segítőkészség. Szerette és tisztelte mindenki, munkatársai, kortársai, tanítványai, öregek és fiatalok egyaránt. Mindez a tudósi és emberi tulajdonsága emelte a szakma nagy professzorai közé. 1952-ben az elsők között kapta meg a „Kiváló orvos” címet. Tudománypolitikai munkásságát fémjelzi, hogy az 1948-ban megalakult Tudományos Tanács tagja lett, majd később a Magyar Tudományos Akadémia II. sz. főbizottságának fogászati referense. Tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanács fogászati szakbizottságának. Tagja volt a Magyar Fogorvosok Egyesülete elnökségének. Később pedig a társaság tiszteletbeli elnökének választották. A fogorvos-társadalom „Árkövy Emlékérem”mel fejezte ki munkássága iránti elismerését. Nyugállományba vonulásakor megkapta a „Munka Érdemrend” arany fokozatát. Végrendeletében 300 000 forintos alapítványt tett a fogorvostan-hallgatók kiemelkedő szakdolgozatainak díjazására és tanulmányútjaik elősegítésére. A nemzedékváltás korszakában vagyunk. Tisztünk és kötelességünk a nagy elődök tanításai szerint élni, alkotni, emléküket kegyelettel őrizve a késői utódok számára. Ezzel tartozunk az elsők között is volt professzorunknak és dékánunknak, dr. Varga Istvánnak, Bánóczy Jolán dr.