Orvosi Hetilap, 1984. május (125. évfolyam, 19-22. szám)
1984-05-06 / 19. szám - Boda Domokos: A jövő generációjának magasabb fokú egészsége, vagy teljes pusztulása. "A baba és a bomba"
már ma is nyújtani képes lenne. A fegyverkezés költségeinek jelentéktelen töredéke a nélkülözők megsegítésére fordítva döntő változást hozhatna ezen a téren. Pszichés ártalmak. Igen jelentős ártalom éppen a gyermekekre már a háborús előkészület is az atomfegyverrel való fenyegetés pszichológiai szempontból. Megfelelő adatok állnak rendelkezésre, amely szerint a gyermekek lelkiállapota jól tükrözi a közvéleményt. A megkérdezett gyermekek fele számol a háború lehetőségével, többségében az atomháborút is valószínűnek tartja. Mindez főleg a serdülőkre érvényes, de meglepő módon kimutatott tény, hogy még az egészen fiatal gyermekekben is ott lappang a háború veszélyeitől való félelem. A bizonytalanság a felnőttek feszültsége a „közelgőnek érzett és átélt vihar” előtti lelkiállapot hatása fontos szerepet játszik a legkülönbözőbb gyermekserdülő- és felnőttkori kisiklások létrejöttében. Kísérleti atomrobbantások okozta sugárártalmak a gyermekeken. Számos vizsgálat igazolja, hogy a fiatalkorú szervezet különleges érzékenységénél fogva már a kísérleti atomrobbantások környezetszennyező hatása is meg nem engedhető sugárártalomnak tette ki a gyermekeket. Viszonylag pontos adatok először csupán a Csendes Óceánban történt kísérleti atomrobbantást követően a Marshall Szigetekre hulló jelentékeny atomszennyeződéssel kapcsolatosak. A tápláléktól és az ivóvíztől (amelyre ciszternában felfogott esővíz szolgált és amely radioaktív jóddal szennyeződött) a gyermekeket 700—1400 jád sugárhatás érte. New Yorkban történt vizsgálatok adatai szerint az atomcsend után, 1962-ben elkezdett atomrobbantásokkal párhuzamosan a gyermekek sugárkárosodása volt kimutatható. A New York-i sugárhatás viszonylag csekély mértékű volt. Sajnos ilyen pontos mérések másutt nem történtek, ugyanakkor bizonyos, hogy ennek többszörösét kitevő sugárhatás érte a lakosságot Alaszkában, Salt Lake Cityben, Kansas Cityben. Ezeknél is nagyobb sugárszennyezést okoztak az 1950-es és 1956 közötti nevadai robbantások, de abban az időben ilyen mérések még egyáltalán nem történtek. Az atomrobbantásokkal járó sugárszennyeződés egyik legfontosabb tényezője a J131. Lévén, hogy ez a sugárzó anyag elsőként a fűre hull, főleg a friss táplálékot, ill. a tejet szennyezi. Bár felezési ideje rövid, csupán 8 nap, részben amiatt, hogy a tejben nagy mennyiségben van jelen, a hatás tovább potenciálódik, annak következtében, hogy a gyermekek viszonylag kisebb, aktívabb pajzsmirigyében sokkal jobban koncentrálódik. De még ennél is nagyobb a hatás a foetus pajzsmirigyére. A jód a placentán akadály nélkül átjut. A pajzsmirigy aktivitása, sugárérzékenysége a legfokozottabb a 12 hetes magzatban, hatása ilyenkor megtízszereződik. Radioaktív szennyezés szempontjából a másik nevezetes elem a Sr90, amely főleg a csontokba épül be, mivel metabolizmusa a szervezetben a kalciuméhoz hasonló. Beta és gamma sugarat egyaránt kibocsát. A szervezetbe való bejutása a J131-ével azonos módon szintén a tejjel történik. A növekvő 1116 szervezet csontrendszere sokkal több Sr8-et épít be. Mindez tehát szintén különösen a gyermekeket veszélyezteti. Ráadásul a Sr90 félideje 28 év, így az élet kezdetén levő gyermekekben a hatás sokkal tartósabb. Ami a genetikai következményeket illeti, sajátságos módon ilyen hatás eddig még a hirosimai, nagasaki áldozatok utódaiban sem volt eddig kimutatható. Figyelembe kell venni azonban, hogy a kérdés eldöntéséhez ennyi idő nem elegendő, a sérültek gyermekei például még csak ez idő tájt kezdenek a rákosodási életkorba lépni. Ezen kívül recesszíve és multifaktoriálisan öröklődő gén károsodások esetén a defektus manifesztációja csak több generáció után következik be. Vizsgálatok és adatszolgáltatás elégtelensége, ennek ellenére elegendő alap a határozott állásfoglalásra A rendelkezésre álló ismeretanyag, de csak a most felsorolt körülmények is elegendőek ahhoz, hogy megállapíthassuk, ezek az ártalmak a gyermekeket súlyosan veszélyeztetik és bármely etikai megítélés alapján deklarálható, senkinek sincs joga a gyermekeket ilyen veszélynek kitenni. Ugyanakkor még egyszer rá kell mutatni arra, hogy az eseményeket hadititokként kezelve, az ezzel kapcsolatos adatok többnyire nagyon hiányosak. A hirosimai, illetve nagasakii atomrobbantás egészségügyi hatásait felmérő beszámolók ismételten rámutatnak a szükséges adatok hiányára, legjobb esetben is a több éves késedelemmel történő közlésekre. Az információ hiányossága egyébként a mai helyzetre is érvényes. Az Internat. Herald Tribune 1983. november 2-i számában megjelent cikk egy a témával foglalkozó biológiai konferencia referátumai alapján a meglepetés hangján, mint eleddig egyáltalán nem realizált tényről számol be arról, a már eddig felhalmozott atomfegyverkészlet töredéke elegendő lenne földünk globális katasztrófájának előidézéséhez. Az orvosok feladatai a veszély elhárítására Végül is számos konferencia állásfoglalásával, nagyszámú illetékes szakember nyilatkozatával egybehangzóan a legilletékesebb: az Egészségügyi Világszervezet „az atomháború hatása az egészségügyre és az egészségügyi szolgálatra” témájú kiadványa mutatja be az ezen a téren fennálló veszélyt. A 152 oldalas kiadvány részletesen ismerteti az atombombát, annak fizikai hatását, annak orvosbiológiai és pszichológiai következményeit, közvetlen és késői ártalmait az emberre, majd főbb megállapításként a következőket szögezi le. Egyetlen „korszerű” atombomba robbanó hatása többezerszerese a második világháború robbanóanyagainak együttvéve, amely egyik percről a másikra milliók halálát okozhatja. Ilyen robbanás által kiváltott katasztrófa az egészségügyi ellátás terén meghaladná minden elképzelhető mértékű készültség teljesítő képességét. Még az ún. korlátozott atomháború is katasztrofális hatású lenne az egész emberiségre, illetve a nukleáris háború az