Orvosi Hetilap, 1984. május (125. évfolyam, 19-22. szám)

1984-05-06 / 19. szám - Boda Domokos: A jövő generációjának magasabb fokú egészsége, vagy teljes pusztulása. "A baba és a bomba"

már ma is nyújtani képes lenne. A fegyverkezés költségeinek jelentéktelen töredéke a nélkülözők megsegítésére fordítva döntő változást hozhatna ezen a téren. Pszichés ártalmak. Igen jelentős ártalom éppen a gyermekekre már a háborús előkészület is az atomfegyverrel való fenyegetés pszichológiai szem­pontból. Megfelelő adatok állnak rendelkezésre, amely szerint a gyermekek lelkiállapota jól tükrözi a közvéleményt. A megkérdezett gyermekek fele számol a háború lehetőségével, többségében az atomháborút is valószínűnek tartja. Mindez főleg a serdülőkre érvényes, de meglepő módon kimuta­tott tény, hogy még az egészen fiatal gyermekekben is ott lappang a háború veszélyeitől való félelem. A bizonytalanság a felnőttek feszültsége a „közel­gőnek érzett és átélt vihar” előtti lelkiállapot hatása fontos szerepet játszik a legkülönbözőbb gyermek­serdülő- és felnőttkori kisiklások létrejöttében. Kísérleti atomrobbantások okozta sugárártal­mak a gyermekeken. Számos vizsgálat igazolja, hogy a fiatalkorú szervezet különleges érzékenysé­génél fogva már a kísérleti atomrobbantások kör­nyezet­szennyező hatása is meg nem engedhető su­gárártalomnak tette ki a gyermekeket. Viszonylag pontos adatok először csupán a Csendes Óceánban történt kísérleti atomrobbantást követően a Marshall Szigetekre hulló jelentékeny atomszennyeződéssel kapcsolatosak. A tápláléktól és az ivóvíztől (amelyre ciszternában felfogott eső­víz szolgált és amely radioaktív jóddal szennyező­dött) a gyermekeket 700—1400 jád sugárhatás érte. New Yorkban történt vizsgálatok adatai szerint az atomcsend után, 1962-ben elkezdett atomrobban­tásokkal párhuzamosan a gyermekek sugárkáro­sodása volt kimutatható. A New York-i sugárhatás viszonylag csekély mértékű volt. Sajnos ilyen pon­tos mérések másutt nem történtek, ugyanakkor bi­zonyos, hogy ennek többszörösét kitevő sugárhatás érte a lakosságot Alaszkában, Salt Lake Cit­yben, Kansas Cityben. Ezeknél is nagyobb sugárszennye­zést okoztak az 1950-es és 1956 közötti nevadai rob­bantások, de abban az időben ilyen mérések még egyáltalán nem történtek. Az atomrobbantásokkal járó sugárszennyeződés egyik legfontosabb tényezője a J131. Lévén, hogy ez a sugárzó anyag elsőként a fűre hull, főleg a friss táplálékot, ill. a tejet szennyezi. Bár felezési ideje rövid, csupán 8 nap, részben amiatt, hogy a tejben nagy mennyiségben van jelen, a hatás tovább po­­tenciálódik, annak következtében, hogy a gyerme­kek viszonylag kisebb, aktívabb pajzsmirigyében sokkal jobban koncentrálódik. De még ennél is na­gyobb a hatás a foetus pajzsmirigyére. A jód a pla­­centán akadály nélkül átjut. A pajzsmirigy aktivi­tása, sugárérzékenysége a legfokozottabb a 12 hetes magzatban, hatása ilyenkor megtízszereződik. Radioaktív szennyezés szempontjából a másik nevezetes elem a Sr90, amely főleg a csontokba épül be, mivel metabolizmusa a szervezetben a kalciu­méhoz hasonló. Beta és gamma sugarat egyaránt ki­bocsát. A szervezetbe való bejutása a J131-ével azo­nos módon szintén a tejjel történik. A növekvő 1116 szervezet csontrendszere sokkal több Sr8-et épít be. Mindez tehát szintén különösen a gyermekeket ve­szélyezteti. Ráadásul a Sr90 félideje 28 év, így az élet kezdetén levő gyermekekben a hatás sokkal tartósabb. Ami a genetikai következményeket illeti, sa­játságos módon ilyen hatás eddig még a hirosimai, nagasaki­ áldozatok utódaiban sem volt eddig ki­mutatható. Figyelembe kell venni azonban, hogy a kérdés eldöntéséhez ennyi idő nem elegendő, a sé­rültek gyermekei például még csak ez idő tájt kez­denek a rákosodási életkorba lépni. Ezen kívül re­­cesszíve és multifaktoriálisan öröklődő gén károso­dások esetén a defektus manifesztációja csak több generáció után következik be. Vizsgálatok és adatszolgáltatás elégtelensége, ennek ellenére elegendő alap a határozott állásfog­lalásra A rendelkezésre álló ismeretanyag, de csak a most felsorolt körülmények is elegendőek ahhoz, hogy megállapíthassuk, ezek az ártalmak a gyerme­keket súlyosan veszélyeztetik és bármely etikai megítélés alapján deklarálható, senkinek sincs joga a gyermekeket ilyen veszélynek kitenni. Ugyanakkor még egyszer rá kell mutatni arra, hogy az eseményeket hadititokként kezelve, az ezzel kapcsolatos adatok többnyire nagyon hiányosak. A hirosimai, illetve nagasakii atomrobbantás egész­ségügyi hatásait felmérő beszámolók ismételten rá­mutatnak a szükséges adatok hiányára, legjobb esetben is a több éves késedelemmel történő közlé­sekre. Az információ hiányossága egyébként a mai helyzetre is érvényes. Az Internat. Herald Tribune 1983. november 2-i számában megjelent cikk egy a témával foglalkozó biológiai konferencia referá­tumai alapján a meglepetés hangján, mint eleddig egyáltalán nem realizált tényről számol be arról, a már eddig felhalmozott atomfegyverkészlet töre­déke elegendő lenne földünk globális katasztrófájá­nak előidézéséhez. Az orvosok feladatai a veszély elhárítására Végül is számos konferencia állásfoglalásával, nagyszámú illetékes szakember nyilatkozatával egybehangzóan a legilletékesebb: az Egészségügyi Világszervezet „az atomháború hatása az egészség­ügyre és az egészségügyi szolgálatra” témájú kia­d­­ványa mutatja be az ezen a téren fennálló veszélyt. A 152 oldalas kiadvány részletesen ismerteti az atombombát, annak fizikai hatását, annak orvos­biológiai és pszichológiai következményeit, közvet­len és késői ártalmait az emberre, majd főbb meg­állapításként a következőket szögezi le. Egyetlen „korszerű” atombomba robbanó ha­tása többezerszerese a második világháború robba­nóanyagainak együttvéve, amely egyik percről a másikra milliók halálát okozhatja. Ilyen robbanás által kiváltott katasztrófa az egészségügyi ellátás terén meghaladná minden elképzelhető mértékű készültség teljesítő képességét. Még az ún. korláto­zott atomháború is katasztrofális hatású lenne az egész emberiségre, illetve a nukleáris háború az

Next