Orvosi Hetilap, 1985. február (126. évfolyam, 5-8. szám)
1985-02-03 / 5. szám - Hutter Károly - Deli László - Katona András - Orosz István: Subclavia punkció - rutineljárás (?) Eredmények és szövődmények
HUTTER KÁROLY DR., DELI LÁSZLÓ DR., KATONA ANDRÁS DR. ÉS OROSZ ISTVÁN DR. Subclavia punkció—rutineljárás (?) Eredmények és szövődmények Megyei Kórház, Gyula, II. Belgyógyászati Osztály / Kardiológia (főorvos: Deli László dr.) A szerzők 11 év alatt 933 betegen 1191 subclavia punkciót végeztek. Ebből 9,7% volt sikertelen. Részletesen ismertetik szövődményeiket, kritikusan elemzik munkájuk eredményeit. Megállapítják, hogy a subclavia punkció, ha annak személyi és tárgyi feltételei megvannak, bármely kórházi osztályon rutineljárás lehet. Hangsúlyozzák, hogy a beavatkozásnak súlyos szövődményei lehetnek, ezért csak kritikusan, megválogatott esetekben, a kockázatot mérlegelve, kellő felelősséggel alkalmazható. A centrális nagy vénák percután punkcióját Aubaniac vezette be a hétköznapi gyakorlatba (1). Azóta a magyar és világirodalomban számos közlés látott napvilágot mind irodalmi összefoglaló és elvek leszögezése, mind saját tapasztalatok ismertetése céljából (3, 4, 5, 6, 8, 9, 10, 13, 14, 19, 20, 22, 23, 25). Nemzetközi mércével mérve is óriási anyagot gyűjtött össze Burr, Gasser és Ahnefeld (5, 6), akik 1971-ben, majd 1977-ben számoltak be saját tapasztalataikról, összehasonlítva az irodalmi adatokkal. Bíró, Lőrincz és Jakab 1964-ben az Orvosi Hetilap hasábjain számoltak be tapasztalataikról (3). Magunk Széll és Gaál (19, 20) munkái nyomán kezdtük el osztályunkon a vena subclavia percutan punkcióját cava superior kanal felvezetése és átmeneti PM terápia céljából. Előző közleményünkben (9) a módszer megtanulásával, begyakorlásával szerzett tapasztalatainkat, nehézségeinket, szövődményeinket, az ebből levonható tanulságokat írtuk le. Most, 11 év után, túljutva a kezdeti lelkesedés, majd a kudarcok okozta elkeseredés időszakán, úgy érezzük, sikerült helyére tenni a módszert a belgyógyászati-kardiológiai intenzív betegellátás területén saját értékrendszerünkben és terápiás rendszerünkben. A subclavia katéterezés indikációit, kontraindikációit, lehetséges szövődményeit tételesen nem soroljuk fel, azokat a témában tájékozott olvasó ismeri, és a fentebb említett munkák mindegyikében részletesen megtalálhatók. Kulcsszavak: subclavia punkció — centrális venakanulálás — subclavia punkció szövődményei Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 5. szám Subclavia puncture — routine procedure (?) Results and complications. The authors have performed 1191 subclavial punctures on 933 patiens during 11 years. 9,7 per cent of the interventions proved to be unsuccessful. Complications are reported in detail, and results of their work are critically analysed. It is concluded that the puncture of subclavia may be a routine procedure at any averge hospital department if the personal and technical conditions are provided. It is emhasized, that the intervention may cause severe complications, therefore it can be applied only with responsibility in critically selected cases being aware of complications. Betegek és módszer 1973 és 1983 között kórházunkban 933 betegen 1191 subclavia punkciós kísérlet történt. Ebből 244 esetben PM felvezetést végeztünk, részben bradycard ritmuszavar miatt electiv PM felvezetésként, részben reanimatio részeként. A punkciókat Aubaniac szerinti infraclavicularis behatolásból végeztük, kezdetben Branule 2, illeve Deseret szerelékekkel. Az eredetileg egyszer használatos setek tűit, itt nem részletezendő — nem orvosi — okok miatt az előírt tisztítás után gázban sterilizáljuk, és gyakorlatilag tönkremenésig használjuk. Punkcióink 60-70°/%-a ilyen tűkkel történik. Meg kell állapítanunk azonban, hogy e tűkkel sokkal nehezebb dolgozni, hegyük, élük hamar tompul. Többféle típus kipróbálása után most Deserel vagy Vygon tűvel dolgozunk, melyekhez a Pharmasel cég—32 jelű csecsemő duodenumszondáját használjuk. Puha, steril, átfér az általunk használt tűkön, nem keményedik, nem perforálja a vénát. A végét a legfelső oldallyuk felett levágjuk, és levágjuk a másik végén a csatlakozást is, hogy a punkciós tűt lehúzhassuk. Utána 1-es tűt szúrunk bele, s ehhez kapcsoljuk az infúziós szereléket. A kanül megfelelő helyzetét a vér könnyű visszaszívásával, a légzőmozgásokkal szinkron 'v érszint- vagy folyadékszint-ingadozással, s az utóbbi években Marosi és mtsai (11), valamint Wórum és mtsai (24) útmutatása alapján intracavitalis EKG-val ellenőrizzük. Az EKG ellenőrzéssel a katétereltévedéseket azonnal fel lehet ismerni, a katéter helyzetét korrigálhatjuk. A radiológiai módszerrel történő ellenőrzést nehézkesnek tartjuk, hiszen а К—32-es kanál nem sugárfogó, feltöltése feltétlenül, szükséges. Ennek ellenére minden punkciós kísérlet után, még a ..legjobban sikerült” után is, kötelezően, AP rtg. felvétel készül a betegről, részben az esetleges szövődmények kimutatására, részben a későbbi elváltozások felismeréséhez alapfelvétel céljából. Különleges esetekben természetesen kanálfeltöltést is kell végezni (2. 7. 211. Az intracavitalis EKG-technikát, bár utólag egyszerűnek tűnik, technikai-elektronikai problémák miatt (zavarszűrés) nem tudtuk, csak az utóbbi hat évben alkalmazni. A subclaviakanült ,,noninvasiv” módon, leukoplaszttal rögzítjük a bőrön. 1 cm-re a punkció helyétől. Utána Tetrán-poros steril lapot helyezünk rá, erre a kanült visszahajtjuk, ha elég hosszú, feltekerjük, és leukoplaszttal leragasztjuk. Külön rögzítjük még a kanül végén levő tűt és a csatlakozó infúziós szereléket. A naponta javasolt revíziót mellőzzük, a ragasztás felválásakor lejódozás után új steril fedést készítünk. Rövidítések: PM = pacemaker — művi szívritmusszabályzó PTX = pneumothorax HTX = haemothorax