Orvosi Hetilap, 1991. augusztus (132. évfolyam, 31-34. szám)
1991-08-11 / 32. szám - Nemesánszky Elemér - Tasnádi Kriszta - Juhász Péter: Az alkalikus foszfatáz izoenzimek diagnosztikai jelentősége
epehólyag gyulladásához (3). Súlyos bakteriális infekcióban, szeptikus állapotban a máj érintettsége miatt szaporodik fel gyakran a hepatikus AP (15). Általában előrehaladott stádiumú krónikus májbetegségben a hepatikus frakció mellett az intestinális izoenzim felszaporodása is megfigyelhető. A bél izoenzim keringésből történő eliminációja ugyanis a májsejtek specifikus galaktozil-glikoprotein receptorán keresztül történik. Az intestinális izoenzim terminális sziálsavat nem tartalmaz, így a galaktozil receptorhoz kötődik, és a májsejtbe jut. Ezzel szemben a hepatikus izoenzimet a terminális sziálsavai megvédik a galaktozis receptorhoz való kötődéstől és a májsejtbe történő felvételtől (37). A bél izoenzim szérumban való megszaporodása tehát, vagy a bélből való fokozott felszabadulás (bél infarctus, bél perforatio, ulcerativ bélbetegségek) vagy csökkent májon keresztüli elimináció (végállapotú krónikus májbetegségek) révén alakul ki (57). Csont- és endokrin betegségek A csont eredetű AP az osteoblastok membránján található nagy mennyiségben. Ez az enzim biztosítja a lokális szabad foszfát „ion pool”-t a csontosodáshoz (21). A keringésben felszaporodott csont AP fokozott osteoblast tevékenységet jelez (3, 21, 35). Gyermek- és serdülőkorban, csonttörések gyógyulásakor a vérben kifejezettebbé válik a csont AP aktivitása. Extrém magas értékek figyelhetők meg Paget-kór és primer, illetve szekunder csonttumorok esetén. Kevésbé kifejezett emelkedés jelentkezik primer vagy szekunder hyperparathyreosis, osteomalacia, rachitis, akromegalia, hyperthyreosis és diabetes mellitus esetében (3, 21, 35, 38, 41, 48, 57). Osteoporosisban, illetve myeloma multiplexben általában normál vagy csak kissé fokozott szérum AP értékek figyelhetők meg (57). Különböző metabolikus csontbetegségekben a csont AP aktivitás mellett (mely az osteoblastok tevékenységét tükrözi), hasznos paraméter lehet a vizelet hidroxiprolin ürítés ismerete, amely a kollagén lebontás terméke és az osteoclast aktivitással arányos (49). Akromegalia esetén a folyamat kiterjedtségének megítélésében jelenthet segítséget a csont AP meghatározása (19, 20). Az alkalikus csontfoszfatáz érték (egy máj csont hányados formájában) ugyanolyan pontossággal tükrözi az akromegália súlyosságát, mint a jóval költségesebb szomatomedin-C meghatározás (19). Hyperthyreosis szindrómában szintén fokozott AP aktivitás alakulhat ki, mivel a thyroid hormonok direkt serkentő hatást fejtenek ki az osteoblastokra. Az enzim emelkedés részint a csontfrakcióból származik, részint a máj, sőt esetenként az intestinális izoenzim felszaporodását is leírták. A folyamat pontos pathomechanizmusa még ismeretlen. A beteg euthyreoiddá válása során az enzimértékek normalizálódnak (18, 51). Az AP nőgyógyászati és prenatális diagnosztikai vonatkozásai Régóta ismert, hogy a szérum AP aktivitás a terhesség előrehaladásával szignifikánsan nő. Ez az emelkedés főleg a placentális izoenzim keringésbe jutásából, részint pedig a csont izomorf megszaporodásából adódik. Terhesség során a fokozott Ca mobilizáció mind a csontképzés, mind a csontrezorpció fokozódásához vezet, tehát az AP csont frakciójának aktivitása is emelkedik a szérumban. A szérum placentális AP aktivitása a fotoplacentális egység funkcióját tükrözi, és különböző kóros állapotokban (pl. preeclampsia) aktivitása a vérben csökken (52, 58). A placentális AP szérum szintjének csökkenése jól korrelál a méhlepény elégtelenség mértékével, így a terhesség lefolyásának monitorozására is alkalmas (7, 25). Irodalmi adatok arra utalnak, hogy a magzatvíz AP aktivitás és a magzat mucoviscidosisa között összefüggés van. A 2. trimesztertől a magzatvíz elsősorban fotális intestinális izoenzimet és kisebb mennyiségben szöveti aspecifikus AP-t tartalmaz. Fotális defekáció eredményeként kerülnek a magzatvízbe a bélbolyhokról levált mucosa sejtek, felszínükön a fotális intestinális AP- val. Mucoviscidosisban csökken a magzatvíz fotális intestinális izoenzim tartalma. A 15. és 20. terhességi hét között végzett amniocentézis során megállapítható, hogy a magzatvíz totális intestinális és szöveti aspecifikus AP aránya eltolódott-e a szöveti aspecifikus javára, ami mucoviscidosis lehetőségére utal (6, 12). Vesebetegségek Az emberi vese szöveti homogenizátumában a következő két AP izoenzim mutatható ki: a szöveti aspecifikus AP vese frakciója, mely a proximális és disztális vesetubulusok teljes hosszában megtalálható, illetve az intestinális izoenzim, mely kizárólag a proximális tubulus S3 szegmentjére lokalizálódik. Ez a tény diagnosztikus értékét is megnöveli, mivel az intestinális izoenzim vizeletbeli megszaporodása specifikusan az S3 szegment károsodását jelezheti (21,40,53). E megfigyelésnek azonban jelenleg még kevés gyakorlati jelentősége van. Az egészséges ember vizeletében mérhető alacsony AP aktivitás kb. 80%-a a szöveti aspecifikus AP aktivitásából adódik. Különböző vesebetegségekben — glomerulonephritisben, pyelonephritisben, aminoglikozid kezelés után — a vizelet teljes AP aktivitása megemelkedik, az izoenzim megoszlásban pedig az intestinális frakció relatív felszaporodása a jellemző. A vizelet AP izoenzim vizsgálata a vese és hólyag malignómák esetében lehet diagnosztikus értékű (40). Malignus daganatok Régóta ismert, hogy rosszindulatú daganatokban különböző izoenzim-variánsok jelenhetnek meg a vérben, melyeket általában szerzői nevekkel jelölnek. Az ún. Reganizoenzimet a 60-as évek végén fedezték fel és a leggyakrabban a tüdő, a gastrointestinális traktus, az ovarium, az uterus és egyéb szervek malignus daganatai esetén sikerült identifikálni a szérumból. A Nagao-izoenzimet seminomás betegek véréből mutatták ki. Alacsonyabb koncentrációban más tumoros esetekben is előfordulhat. A Kasaharaizoenzimet elsősorban primer hepatocelluláris carcinoma esetében lehet identifikálni (21). Az utóbbi években DNS hibridizációs technikával és monoklonális antitestek felhasználásával sikerült az előbb említett izoenzimeket kódoló génjeikkel azonosítani. A Regan-izoenzim a