Orvosi Hetilap, 1998. április (139. évfolyam, 14-17. szám)
1998-04-05 / 14. szám - Ozsváth Károly: Paradigmaváltások az elmegyógyászatban
Paradigmaváltások az elmegyógyászatban Ozsváth Károly dr. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Pszichiátriai és Orvosi Pszichológiai Klinika (igazgató: Trixler Mátyás dr.) A múlt század kutatói az elmebetegséget agybetegségnek tartották. A századfordulótól a mentális zavarok neurológiai és pszichológiai kutatása különvált. A szervi idegrendszeri elváltozással járó organikus és a neurofiziológiai zavarral járó funkcionális kórképek korábbi merev elhatárolását az agykutatás és a terápia új eredményei oldani kezdik. A hetvenes évekig a pszichotikus betegeket zárt elmeosztályon, a neurotikusokat nyílt idegosztályon kezelték. Az ellátási rendszer a pszichiátria önállósulásával korszerűsödik. A pszichoterápiás ellátás - a magyar pszichoanalitikusok nemzetközi elismerése ellenére - csak a század utolsó harmadában vált lehetővé. A biológiai és szociálpszichiátriai szemlélet szembenállása az agykutatás és pszichiátriai terápiák új eredményei révén szemléleti és gyakorlati integrálódás felé tart. A tébolydákból fokozatosan nyílt osztályok, terápiás közösségek fejlődnek. A hospitális ellátás mellett jelentős a járóbeteg-kezelés és -gondozás, de a rehabilitációt teljessé tevő félkórházi, átmeneti intézményhálózat még hiányzik. A korszerű pszichiátria az elutasító beállítódás ellenében a közösség felé nyílik. A pszichiátriai beteg életminősége nemcsak a betegsége tünetei, a megélt teljesítménycsökkenése, hanem és elsősorban a társas és társadalmi környezete elhárító-elutasító beállítódása következtében kedvezőtlen. A betegség létrejöttében, a terápiában és a kimenetelben a biológiai, pszichológiai és szociológiai tényezők egyaránt meghatározók, egyik sem hanyagolható el a másik kettő károsodása nélkül. Kulcsszavak: betegségfogalom, epidemiológia, betegségértelmezés „Az elmegyógyintézetek közelebb hozatala az élethez exclusiv jellegük megszüntetése, az elmebajoknak gyökerükben való megtámadása, az alkohollal megvívandó harcz, de mindenek felett a krónikus elmebetegek tömegeinek relatív munka- és társadalomképes színvonalon való megtartása, méltó feladatai az új század közegészségügyének, melynek uralkodó jellegét kétségkívül egy szocziális mentési akczió fogja megadni.” (Oláh Gusztáv: Az elmebetegségek orvoslása. Budapest, Pfeifer, ____________ 1903.) Changes of paradigms in psychiatry. During the last centuries mental illnesses represented brain disorder. About hundred years ago - instead of gradually accummulating neurophysiological knowledge - the focus of attention shifted to investigation of abnormal mental states divorced from cerebral function. The advance of the brain research and psychofarmacology has been progressively narrowing the marked demarcation between organic and functional (psychogenic) syndromes. Till the end of the seventies the psychotic patients were treated in closed mental wards, the neurotics in open neurological ones in the common departments for neurology and psychiatry. The modernization of the mental care system started when the psychiatry became independent of the neurology. The psychotherapy - despite of the internationale acknowledgement of the Hungarian psychoanalysts - has developed only in the last third of this century. The opposition of the biological and psychodynamic approaches teoretically refer to the presumed physical or mental origin, whereas mental function means the summation of variety of electrical and chemical events occurring in the brain. The asylums have gradually progressed to the open wards and therapeutic communities. Beside of the hospital treatment the outpatient care became a matter of primary importance, but the system of out-of-hospital alternatives, day-hospitals, halfway institutes, patient's homes, work places have been lacking. The modern psychatric care system is moving forward the community in spite of its resistance. The psychiatric patients suffer not only from their mental symptoms and experienced dysability, but mainly from the unfavourable attitudes of the immediate and social environment. The biological, psychological and sociological factors determine the origin, the treatment and the outcome of the mental disorders; neither of the them can neglect without disadvantage of the other two. Key words: nosology-epidemiology, interpretation of mental disorders A most búcsúzó legidősebb pszichiátergeneráció - melynek tagjai ugyanezen célok megvalósulásáért munkálkodtak - a huszadik század végén sem fejezheti be pályafutását azzal a megnyugvással, hogy a nagy elődök kijelölte feladatok teljesültek. A század második felében az elmegyógyászat nagy ívű fejlődése ellenére - a mentális és szomatikus egészség az Elbától keletre lévő országokban drámai módon romlott (14). Ha nem is a klasszikus elmekórformák aránya változott, de tömegesen jelentek meg olyan pszichikai zavarok, melyek a lakosság negyedét-harmadát meggátolják a meghirdetett testi és A szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. Orvosi Hetilap 1998,139 (14), 803-808.